A nagy ábránd
| A nagy ábránd (La Grande Illusion) | |
| 1937-es francia film | |
 | |
| A film egy képkockája. Középen Jean Gabin, jobb szélen Pierre Fresnay | |
| Rendező | Jean Renoir |
| Producer | Raymond Blondy |
| Műfaj | filmdráma |
| Forgatókönyvíró | Charles Spaak Jean Renoir |
| Főszerepben | Jean Gabin Erich von Stroheim Pierre Fresnay |
| Zene | Kozma József |
| Operatőr | Christian Matras Claude Renoir Jean-Serge Bourgoin |
| Vágó | Marguerite Renoir (1958-ban újra montírozta: Renée Lichtig) |
| Jelmeztervező | René Decrais |
| Díszlettervező | Eugène Lourié |
| Gyártás | |
| Gyártó | Frank Rollmer Albert Pinkévitch |
| Ország |  Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Játékidő | 113 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  R.A.C. Cinédis Filmsonor Gaumont |
| Bemutató | 1937. június 7. 1979. április 17. (MTV1-en) |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A nagy ábránd témájú médiaállományokat. | |
A nagy ábránd (eredeti cím: La Grande Illusion) fekete-fehér francia film, Jean Renoir filmrendező leghíresebb alkotása. 1937-ben mutatták be, 1958-ban felkerült a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli tizenkettő listájára. Franciaország ún. „népfrontos” korszakában készült, amikor népi összefogás jött létre a szélsőséges eszmék és a háborús hangulatkeltés visszaszorítására. Az ábránd olyan vágy, amely rendszerint nem teljesül.[1]
Ismertetése
[szerkesztés]A cselekmény az I. világháború idején játszódik. Egy német hadifogolytábor foglyai szokásos hétköznapjaikat élik. Lesik a háborús híreket, színielőadásra készülnek, alagutat ásnak a tervezett szökéshez. Köztük van Maréchal hadnagy (Jean Gabin), a munkásemberből lett pilóta és de Boëldieu százados (Pierre Fresnay) is, akiknek repülőgépét lelőtték. Boëldieu előkelő származása miatt kissé idegenkedik a vegyes összetételű társaságtól, de az alagútásásban ő is kénytelen részt venni. Mire az alagút elkészül, a szökés meghiúsul: másik táborba, egy régi vár falai közé szállítják őket. A sebesülése miatt nyakmerevítőt viselő halk szavú arisztokrata, von Rauffenstein táborparancsnok (Erich von Stroheim kitűnő alakítása) udvarias beszélgetéseket folytat az ugyancsak arisztokrata Boëldieu-vel, miközben a három másik francia tiszt újabb szökési terveket sző. Boëldieu márki méltóságán alulinak tartja a szökést, de fogolytársainak segít. Mialatt az elképedt von Rauffenstein a várfalon furulyázgató Boëldieu-t próbálja rábeszélni és végül kénytelen lelőni, a többiek megszöknek. Maréchal és a sebesült Rosenthal – bécsi zsidó bankárcsalád fia – útközben összevesznek, ám Maréchal visszatér sebesült társáért, és egy német nő tanyáján együtt bújnak meg. Az asszony és Maréchal között szerelem szövődik, de a férfi nem maradhat sokáig. Végül a két szökevénynek sikerül átjutnia a határon.
A történetet Renoir rendkívül visszafogottan, higgadt, realista stílusban adja elő. Kerüli a drámai nagy jelenetek részletező bemutatását, az ábrázolásban nem az események menete a fontos, hanem ami mögöttük van. Nem látjuk Maréchal gépének lezuhanását, nem kell átélnünk az alagút fúrásának izgalmait. Amikor híre jön, hogy az egyik fontos francia erődöt a németek elfoglalták, a foglyok elcsüggednek; a színielőadás híres jelenetében az erőd visszafoglalásának hírére mámorosan énekelni kezdik a francia himnuszt; amikor azután a város harmadszor is gazdát cserél, már csak arról beszélnek, vajon mi maradhatott meg belőle.
Ebben a háborús filmben az embereket összehozza háború. Felváltva ássa az alagutat a mérnök, a tanár, a munkás, a bankár és a márki is. A börtönben kapcsolatot talál egymással a német őr és a szökésért bezárt Maréchal. Elsa, a német parasztasszony szerelmét nem akadályozza meg, hogy Maréchal ellenség, ráadásul szökevény, sőt a háború után is visszavárja. Különösen érdekes Boëldieu alakja, akinek közeledését finom utalásokkal érzékelteti a rendező. „Utálom ezt a hangszert” – mondja egy alkalommal a furulyára, mely egyik rabtársáé. Később éppen ezt használja fel, hogy a többiek szökését fedezze. Ugyanakkor végig megmarad társadalmi osztálya méltó képviselőjének is. „Nem tudom, ki nyeri a háborút, de ha már mi sem tartunk össze…” – mondja csendesen a német arisztokrata, von Rauffenstein a francia arisztokratának, Boëldieu-nek, majd később hozzáteszi: „Fölöslegesek lettünk…” Közben vigyázva arrébb tesz egy cserép muskátlit. A figyelmes táborparancsnok később kötelességtudóan lelövi a márkit, azután elnézést kér tőle, és a haldokló lovagiasan megbocsát: „Magam is ezt tettem volna” – mondja. Végül von Rauffenstein a holttest mellé állítja a már látott muskátlit.
Jean Renoir filmnyelvi újításai ebben a filmjében is nyomon követhetők. Nagy szerepet kap nála a jelenet mélysége: az össze-vissza heverő jelmezek varrása közben például kontrasztként a háttérben állandóan látjuk az udvaron menetgyakorlatot végző egyenruhás katonákat. Gyakran erőteljes kameramozgatással építi fel jeleneteit, ezt látjuk már rögtön a film elején, a francia repülőezred kantinjában. Különösen emlékezetes a színielőadás képsora, ahol a himnusz éneklésekor a kamera egy egész kört ír le, miközben a megriadt német tisztek intézkedni indulnak.
A film címe, A nagy ábránd sok találgatásra adott okot, de abban mindenki egyetértett, hogy több jelentése is lehetséges: a nemzeti és a faji ellentétek megszűnésének, a szolidaritás, a jóság és a szeretet felülkerekedésének, a háború elkerülhetőségének illúziója.
Érdekességek
[szerkesztés]- Claude Renoir operatőr (a rendező unokaöccse) betegsége miatt három hétre elhagyta a forgatást, ezalatt asszisztense, Jean-Serge Bourgoin helyettesítette.
- A film 1937-ben nézőcsúcsot döntött, 2 hónap alatt egyetlen moziteremben 200 000 néző váltott rá jegyet.
- A II. világháború éveiben pacifista hangulata miatt vetítését betiltották.
- Roosevelt elnök feleségének születésnapján a filmet levetítették a Fehér Házban.
- New York egyik mozijában a filmet 36 hétig vetítették.
- Az amerikai filmkritikusok 1938-ban az év legjobb külföldi filmjének választották.
Szereplők
[szerkesztés]| Szerep | Színész[2] | Magyar hangja (1. szinkron, 1978)[3] |
|---|---|---|
| Maréchal hadnagy | Jean Gabin | Szabó Gyula |
| de Boëldieu százados | Pierre Fresnay | Fülöp Zsigmond |
| von Rauffenstein százados | Erich von Stroheim | Szabó Ottó |
| Rosenthal | Marcel Dalio | Kautzky József |
| Elsa | Dita Parlo | Juhász Éva |
| Cartier, színész | Julien Carette | Zenthe Ferenc |
| Arthur Kantz őrmester | Werner Florian | Perlaki István |
| Charpentier, lakatos | Georges Péclet | N/A |
| Tanár | Jean Dasté | Dobránszky Zoltán |
| Mérnök | Gaston Modot | Somogyvári Pál |
| Demolder hadnagy | Sylvain Itkine | Suka Sándor |
| Ringis kapitány | Claude Sainval | N/A |
| fogolytárs a cellában | Albert Brouett | N/A |
| angol tiszt | Jacques Becker | N/A |
| a szenegáli | Habib Benglia | N/A |
| Maisonneuve | Roger Forster | N/A |
| vidéki csendőr | Carl Koch | N/A |
További magyar hangok: Balázs Péter, Cs. Németh Lajos, Csurka László, Czigány Judit, Dunai Tamás, Elekes Pál, Garics János, Gera Zoltán, Kézdy György, Koroknay Géza, Miklósy György, Pathó István
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. 2. o. ISBN 963-05-0731-5 Érzelmes, színes, de rendszerint nem teljesülő vágy, elképzelés.
- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ A nagy ábránd (La Grande illusion, 1937) 1. szinkron (1978). Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
További információk
[szerkesztés]- A nagy ábránd a PORT.hu-n (magyarul)
- A nagy ábránd az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- A nagy ábránd az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A nagy ábránd a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A nagy ábránd a Box Office Mojón (angolul)
- La grande illusion (francia nyelven). AlloCiné.fr
