Ugrás a tartalomhoz

A TWA 800-as járatának katasztrófája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
TWA 800-as járat
Számítógépes grafika a szerencsétlenül járt gépről
Számítógépes grafika a szerencsétlenül járt gépről
Adatok
Dátum1996. július 17.
OrszágAmerikai Egyesült Államok
HelyszínLong Island, New York, Egyesült Államok közelében
Okrövidzárlat
Indulási állomásJohn Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtér
CélállomásRóma-Fiumicino nemzetközi repülőtér, Róma, ITA
Halottak230
Sebesültek0
Túlélők0
Repülőgép
RepülőgépBoeing 747
ÜzemeltetőTrans World Airlines
LajstromjelN93119
Utasok212
Személyzet18
Térkép
TWA 800-as járat (Észak-Amerika)
TWA 800-as járat
TWA 800-as járat
Pozíció Észak-Amerika térképén
é. sz. 40° 39′, ny. h. 72° 38′40.650000°N 72.633333°WKoordináták: é. sz. 40° 39′, ny. h. 72° 38′40.650000°N 72.633333°W
A Wikimédia Commons tartalmaz TWA 800-as járat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A TWA 800-as járata egy menetrend szerinti járat volt a New York-i John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülőtér és a római Fiumicino nemzetközi repülőtér között, párizsi köztes megállással. 1996. július 17-én a járat a felszállást követően kelet felé tartott, majd 12 perccel a felszállást követően - amikor a gép elérte az 500 km/h sebességet -, 20 óra 31 perckor a pilótafülke levált, ezután a gép hátsó része nagyjából további 300 métert emelkedett, majd darabokra hullott és lezuhant Long Island délkeleti partjától 13 kilométerre. A fedélzeten tartózkodó 230 ember közül senki sem élte túl a balesetet. Az esettel kapcsolatban napjainkban is különféle összeesküvés-elméletek látnak napvilágot.[1][2][3][4]

A személyzet

[szerkesztés]

Az 58 éves Ralph G. Kevorkian kapitány veterán pilótának számított, csakúgy, mint a szintén négy aranystráfot viselő Steven E. Snyder, aki az első tiszt ülésében foglalt helyet, valamint a 63 éves fedélzeti mérnök, Richard G. Campbell. Rajtuk kívül még a 25 esztendős Oliver Krick fedélzeti mérnök tartózkodott a pilótafülkében.[5]

Nyomozás

[szerkesztés]
A TWA 800-as járat visszaépített vázának egy része

A járat tragédiája nagy média visszhangot kapott, eleinte ellentmondó információk jutottak napvilágra a balesettel kapcsolatban, sok helyen terrortámadásról tudósítottak, mivel ennek is fennállt a lehetősége, így az NTSB - Amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottság - mellett a Szövetségi Nyomozóiroda is elkezdte a nyomozást a szerencsétlenség kivizsgálásában. A maradványok utáni kutatás távvezérlésű, víz alatti kutatóegységekkel, mélytengeri búvárok segítségével és szonár lokátorokkal zajlott.

A katasztrófát követő négy hónap alatt a darabokra szakadt gép kilencvenöt százalékát összegyűjtötték a tengerből, és a közeli Calvertonban található haditengerészeti bázis egyik hangárában a gép testét gyakorlatilag visszaépítették, a robbanás okát kutatva. Miközben a műszaki szakemberek a gép összerakásával foglalkoztak, a nyomozók ellepték a partot, felhívásokat rajzszögeztek ki és szemtanúk után kutattak. 736 ember jelentkezett szemtanúként, azonban közülük mintegy hatvanat rögtön eltanácsoltak, illetve jegyzőkönyvet sem vettek fel az általuk elmondottakról, a többieket részletesen kihallgatták. A strukturális hibát már a nyomozás korai szakaszában kizárták. A laboratóriumi vizsgálatok során azonban nitroglicerin, RDX (Hexogén) és PETN (Pentaeritrit-tetranitrát) keveréket találtak a repülőgép 15. és 25. sorai között található ülések háttámláján, az NTSB azt állította, hogy a kémiai anyagok a repülőgép roncsainak felkutatásában résztvevő katonai személyek csizmájáról kerülhettek a roncsra.

A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottság végső jelentése 2000. április 23-án látta meg a napvilágot, a hivatalos jegyzőkönyv szerint a TWA 800-as járatának tragédiáját mechanikai hiba okozta. A robbanást a repülőgép üzemanyagtartályában minden valószínűség szerint egy hibás vezetékből kipattant szikra okozta.[2]

A katasztrófa után

[szerkesztés]

Az NTSB 15 pontos javaslatot tett közzé, valamennyi pont a repülőgépek biztonságosabb üzemanyagtartály tervezésére és vezetékezésére vonatkozott.

Érdekességek

[szerkesztés]

A járat az 1996-os atlantai nyári olimpia idején zuhant le. Az olimpián részt vett az olasz labdarúgó-válogatott. A keretében szerepelt volna Christian Panucci is, ám a torna megkezdése előtt nem sokkal megsérült, így végül nem nevezték. A játékos rögtön haza akart utazni, hogy otthon kezdhesse meg a felépülést, ám végül úgy döntött, hogy mégsem a legkorábbi járattal tér vissza Milánóba, mert azzal Párizsban át kellett volna szállnia, hanem a közvetlenül Milánóban landoló gépet választja. Ez a döntés mentette meg a játékos életét, hiszen az eredetileg a TWA 800-as járatán utazott volna.[6]

A tragédia után rekonstruált törzset 2021. július 7-ig az Amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Ügynökség oktatásra alkalmazza, ezt követően a roncsot 3D-s technológiával felmérik, és az adatokat archiválják, ezután megkezdődik a Boeing 747 összerakott maradványainak szétbontása.[7]

Egyéb

[szerkesztés]

A tragédiáról készült dokumentumfilm magyar nyelven.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A TWA-800 járat lezuhanása (magyar nyelven). Konteó. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
  2. ↑ a b A TWA 800-as járat tragédiája. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
  3. ↑ Amerikából jelentem 2.0 - A TWA 800-as járat tragédiája (magyar nyelven). www.flagmagazin.hu, 2014. március 22. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
  4. ↑ ©: Kérdőjelek a TWA 800-as járatának katasztrófája körül (magyar nyelven), 2013. június 20. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
  5. ↑ Még mindig sok a találgatás a 20. század egyik legrejtélyesebb légi katasztrófája körül (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
  6. ↑ PANUCCI, A FEJBEN ERŐS JOBBHÁTVÉD. (Hozzáférés: 2007. december 29.)
  7. ↑ AIRportal.hu: Megsemmisítik az 1996-ban lezuhant TWA Boeing 747-es maradványait (magyar nyelven). AIRportal.hu, 2021. február 26. (Hozzáférés: 2021. március 27.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_TWA_800-as_járatának_katasztrófája&oldid=26819207”