A Tündérkirálynő

	A Tündérkirálynő
Eredeti nyelv	angol
Alapmű	Szentivánéji álom
Zene	Henry Purcell
Felvonások száma	5 felvonás
Főbb bemutatók	1692. május 2.

A Tündérkirálynő (The Fairy Queen) Henry Purcell 1691-ben írt ötfelvonásos szemioperája, amit 1692-ben mutattak be Londonban. A történet William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékára épül, a szövegkönyv írója nem ismert, de valószínűleg Thomas Betterton színész.

A mű keletkezésének története

Purcell A Tündérkirálynőt – friss kutatási adatok szerint – III. Vilmos angol király és II. Mária tizenötödik házassági évfordulójára komponálta. A szövegkönyv Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékára épül, írója nem ismert, de vélhetően a kiváló Shakespeare-színész, Thomas Betterton műve. Shakespeare kora óta az angol közönség ízlése megváltozott, a klasszikus szöveg már nem érdekelte, a zene, a látvány és a fantasztikus történetek kerültek előtérbe. Így eshetett Purcell választása a vígjáték megzenésítésére, amelynek tündérvilága kiválóan alkalmas volt a korízlésnek megfelelő szemiopera (semi-opera, fél-opera) megalkotására.

A mű szereplői

Szerep	Hangnem	Nem énekes szerepek
Részeg költő	basszus	Titánia, tündérkirálynő
Éjszaka	szoprán	Oberon, tündérkirály
Rejtély	szoprán	Puck, kobold
Titokzatosság	kontratenor	Théseus, athéni király
Álom	basszus	Demetrius
Első tündér	szoprán	Hermia
Második tündér	szoprán	Heléna
Coridon	basszus	Hyppolita
Mopsa	szoprán vagy kontratenor	Lysander
Nimfa	szoprán	Bottom, mesterember
Oberon kísérete	1 szoprán, 2 kontratenor
Phoebus	tenor
Tavasz	szoprán
Nyár	kontratenor
Ősz	tenor
Tél	basszus
Juno	szoprán
Kínai férfi	kontratenor
Kínai nő, Daphné	szoprán
Hymen, a házasság istene	basszus

A mű cselekménye

Első felvonás

Théseus úgy rendelkezik, hogy Demetriusnak feleségül kell vennie Hermiát, holott mindketten mást szeretnek: Demetrius Helénát, Hermia Lysandert. A kényszeresküvő elől mind a négyen elmenekülnek Athénból. A közeli erdőben Théseus és Hyppolita menyegzőjére készül néhány mesterember, akik egy színpadi darabot akarnak bemutatni a jeles esemény alkalmából. Titánia és Oberon egy csekélység miatt vitáznak. Titániát a tündérei próbálják szórakoztatni, de az erdőbe téved a részeg költő, és inkább őt kezdik ugratni.

Második felvonás

Puck és Oberon segítője szerelmi bájitalt főz. Ettől mindenki azonnal szerelmes lesz abba, akit elsőnek megpillant. Titánia kísérő tündérei énekelnek úrnőjüknek, akit azonban az Éjszaka, a Rejtély, a Titokzatosság és az Álom elaltatnak. Ekkor érkezik Puck, aki Titánia és a négy szerelmes szemébe is cseppent a bájitalból.

Harmadik felvonás

A szerelmi bájital hatására Lysander is és Demetrius is egyaránt Hermiába lesznek szerelmesek. Közben a derék mesteremberek folytatják a darab próbáját, ám közülük Puck Bottomot szamárrá változtatja. Felébred Titánia, megpillantja a szamarat, és azonnal szerelmes lesz belé. A tündérkirálynő szórakoztatására kis játékot adnak elő, amiben Coridon és Mopsa, két népi figura évődik egymással.

Negyedik felvonás

Oberon közbelép és rendet teremt: megszünteti Bottom varázslatát, aki ismét ember lesz, visszaállítja a szerelmi rendet: Heléna és Demerius, Hermina és Lysander újra egymás párjai lesznek, valamint természetesen Titániát is megszabadítja a szamár iránti szerelemtől. Oberon és Titánia kibékül, amit rögtön színjátékkal ünnepelnek meg.

Ötödik felvonás

Théseus rátalál a szerelmesekre, és hagyja, hogy saját akaratuk szerint választhassanak párt. Oberon és Titánia is megjön, és Juno istennő megáldja a párokat. Kínai artisták és majmok szórakoztatják a nagyérdeműt, majd Hymen zárja a történetet.

A mű színpadra állítása

A Tündérkirálynő ősbemutatója 1692. május 2-án volt a londoni Dorset Gardenben lévő Queen’s Theatre-ben, a United Company szervezésében – fényes körülmények között. A koreográfiát Josias Priest készítette, aki együtt dolgozott Pucell-lel a Dioclesian, az Arthur király és a Dido és Aeneas előadásain is. A bemutatón Titaniát, Oberont valamint a tündéreket gyerekek játszották.

Purcell halála, 1708 után Dioclesian című operája változatlanul népszerű maradt, deA Tündérkirálynő a feledés homályába merült, és csak a 20. század elején vették elő ismét. Azóta időről-időre színpadra kerül a világ operaszínpadain és hangversenytermeiben, különböző feldolgozásokban. A darabot 2009 júliusában, Purcell születésének 350. évfordulója alkalmából felújította a Glyndebourne Festival Opera, amit Magyarországon is lehetett látni a Mezzo TV műsorán. 2009 májusában, ugyancsak az évforduló kapcsán, a Művészetek Palotájában is bemutatták fél-cenirozott változatban, Káel Csaba rendezésében-

A mű zenéje

A szemiopera jellegzetes angol zenés műfaj a 17. században, amelyben a prózában előadott darahoz, a történethez lazán kötődő zenés, énekes, táncos részek kapcsolódtak úgy, hogy a zenés betétek az egyes felvonások után helyezkedtek el – masque formájában. Ezek a zenei részletek a darab cselekményben, a jellemek alakításában nem játszottak szerepet. A „semi-opera” kifejezést évtizedekkel később Roger North ültette be a köztudatba, és nem egészen pozitív véleményét 1734-ben így fejezte ki: „Akik a színjáték miatt jönnek, utálják a zenét, akik pedig a zenét szeretnék hallani, nem bírják a sok szövegelést”.

A tündérkirálynő librettója követi Shakespeare vígjátékának történetét és szövegét, a valószínűsített szerző, Betterton alig változtatott rajta, legfeljebb „modernizálta” kissé. Purcell zenéje gyönyörű, hangulatában sikeresen adja vissza a Shakespeare darabjának hangulatát, varázslatosságát, humorát. A szemiopera jellegéből adódóan igazán „nagy” áriák nincsenek benne, de az utóbbi években egyes énekesek szívesen tűznek műsorukra egy-egy Purcell-áriát.

Purcell eredeti zenekarának összetétele: két furulya, két oboa, két trombita, üstdobok, vonós hangszerek és csembaló continuo.

Hangfelvételek

Előadók: Lynne Dawson, Veronique Gens, Nancy Argenta, Charles Daniels, Jean-Paul Fouchecourt és mások. Közreműködik: Les Arts Florissants, vezényel: William Christie. Kiadó: Harmonia Mundi, 1992. 2 CD.
Előadók: Yvonne Kenny, Thomas Randle, Richard van Allan, Simon Rice és mások. Közreműködik: English National Opera Orchestra, Chorus of English National Opera, vezényel: Nicholas Kok. Kiadó: Arthaus Musik, 1995. DVD.
Előadók: Lucy Crowe, Carolyn Sampson, Ed Lyon, Andrew Foster-Williams, Sally Dexter és mások. Közreműködik: Orchestra of the Age of Enlightenment, The Glyndenbourne Chorus, vezényel: Jonathan Kent. Kiadó: BBC/Opus, 2010. 2 DVD.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Fairy-Queen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Budapest: Park Könyvkiadó. 2009. 31–32. o. ISBN 9789635308545
Bartók Rádió – A Tündérkirálynő^{[halott link]}
operaportál.hu – Molnár Szabolcs: Purcell: A tündérkirálynő^{[halott link]}
momus.hu – Varga Péter: Purcell 350
mezzo.tv – William Christie conducts Purcell's The Fairy Queen at Glyndebourne^{[halott link]}

További információk

Komolyzenei portál
Operaportál