Ugrás a tartalomhoz

AW129 Mangusta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
AW129 Mangusta

FunkcióHarci helikopter
GyártóLeonardo S.p.A.
Turkish Aerospace Industries
Gyártási darabszám111 db (60 db AW129 és 51 db T129)
Ár43 millió dollár (AW129)
63 millió dollár (T129)
Rendszeresítők Olaszország
 Törökország

Személyzet2 fő
TípusváltozatokAW129 Mangusta
AW129 International
AW129 CBT
T129
Első felszállás1983. szeptember 15.
Szolgálatba állítás1986
Méretek
Hossz12,28 m
Magasság3,35 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg2530 kg
Üzemanyag770 kg
Fegyverterhelés1300 kg
Tömeg üzemanyaggal3300 kg
Max. felszállótömeg4600 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db Rolls-Royce Gem 2-1004D gázturbina
Tolóerő1328 KW (1780LE)
Repülési jellemzők
Max. sebesség278 km/h
Utazósebesség229 km/h
Hatósugár510 km
Legnagyobb repülési magasság4725 m
Emelkedőképesség10,2 m/s
Fegyverzet
Beépített fegyverzet1 db 20 mm-es M197 gépágyú (700 db lőszer)
Nem irányított rakéták76 db 70 mm-es nem irányított rakéta vagy 38 db 81 mm-es nem irányított rakéta
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz AW129 Mangusta témájú médiaállományokat.

Az AW129 Mangusta (korábban A129 Mangusta) az olasz Agusta által kifejlesztett ( jelenleg az olasz-brit Leonardo konszern által gyártott) harci helikopter, amelynek átépített változatát, a T129-et licenc alapján gyártja a török Turkish Aerospace Industries (TAI) vállalat. A Mangusta (jelentése: mongúz) az első harci helikopter, amelyet Nyugat-Európában fejlesztettek ki.

A Leonardo konszern már dolgozik a AW249 elnevezésű váltótípuson.

A fejlesztés története, rendszerbeállítás

[szerkesztés]

Olaszország az 1970-es évek végén határozta el, hogy saját harci helikoptert fog gyártani. Az új típus fejlesztését - amely az A129 jelölést kapta, de ez időközben a gyártó cég nevének megváltozása miatt AW129-re változott - 1978-ban kezdték el, de az első repülést csak 1983-ban hajtotta végre. Az öt prototípussal lefolytatott sikeres tesztek után az olasz hadsereg 60 darab A129-re kötött szerződést a gyártóval, amelyek közül az elsők 1986-ban álltak szolgálatba.

Szerkezet

[szerkesztés]

Az olasz mérnökök egy, az amerikai AH-1 Cobra harci helikopterhez hasonló elrendezésű járművet terveztek, azonban a Mangustába két hajtóművet szántak. A Mangustában az alumíniumötvözetet a modern kompozit anyagokkal ötvözték (utóbbiak a szerkezet önsúlyának 50%-át teszik ki). A helikopter túlélőképességét golyóálló sárkányszerkezeti elemekkel növelték. A hárompontos, farokkerekes elrendezésű futóműve fixen rögzített, így nagyobb védelmet nyújt a személyzet számára kényszerleszállása esetén.

Hajtómű

[szerkesztés]

A harci helikopter levegőbe emeléséhez szükséges energiát két, egyenként 664 kW-os (890 LE), négyfokozatú axiál- és egy centrifugálkompresszort tartalmazó Rolls-Royce Gem 2-1004D gázturbina biztosítja. A Mangustához rendelt angol hajtóműveket az olasz Piaggo cég gyártja helyben, licenc alapján.

Pilótafülke, elektronika

[szerkesztés]

A pilóta és a fegyverkezelő golyóálló, tandem elrendezésű pilótafülkében, energiaelnyelő székekben foglal helyet (a pilóta hátul, a fegyverkezelő elől ül). A típust felszerelték automata repülésvezérlő-rendszerrel, amely a földközeli repülések során hasznos. A helikopter orrán egy amerikai mini infravörös kamera található, amelynek képét az egyik LCD kijelzőn lehet megjeleníteni (a sisakkijelzővel együtt használva pedig minden időjárási körülmény között használható a gép). A gép passzív védelmét erősíti az olasz Elettronica ELT-156 radar-, és a brit BAE Systems Italia RALM-101 lézer-besugárzásjelzője, az ellenséges célpontokat az Elettronica által szállított ELT-554 impulzus-doppler radar és a BAE Systems IEWS AN/ALQ-144A típusú infravörös érzékelő segítségével lehet felderíteni.

Fegyverzet

[szerkesztés]

A Mangusta fegyverzetébe tartoznak 70 és 81 mm-es nem irányított rakéták, levegő-levegő feladatkörben amerikai Stinger vagy francia Mistral rakéták, levegő-föld feladatra pedig amerikai Hellfire és TOW páncéltörő rakéták. A harci helikopterbe beépítettek egy 20 mm-es M197 típusú gépágyút.

Harci alkalmazása

[szerkesztés]

A Mangustát az olasz hadsereg már bevetette a délszláv, a szomáliai és angolai konfliktusokban, de három helikopter részt vett az iraki háborúban is. Jelenleg az Afganisztánban állomásozó olasz erők támogatására alkalmazzák.

Típusváltozatok

[szerkesztés]
AgustaWestland AW129 Mangusta

Jelenlegi változatok

[szerkesztés]
  • AW129 Mangusta: alapváltozat.
  • AW129 International: megnövelt képességű változat ötágú főrotorral, új hajtóművekkel, gépágyúval és továbbfejlesztett elektronikával.
  • AW129 CBT (ComBaT): az olasz hadsereg Mangusta helikopterei számára megrendelt továbbfejlesztési program elnevezése.
  • T129: a törökök által megrendelt változat, amely az International változaton alapul. A T129-et a Turkish Aerospace Systems helyben, licenc alapján gyártja.

Tervezett változatok

[szerkesztés]
  • AW129 LBH (Light Battlefield Helicopter): az International-on alapuló változat, de a Mi-24-hez hasonló kialakítással (a helikopter rakterében 8 felfegyverzett katona számára lenne hely).
  • AW129 Multi-Role: megnövelt képességű változat.
  • AW129 Scout: felderítő változat.
  • AW129 Shipboard: a haditengerészet számára tervezett verzió.
  • AW129 Tonal: Spanyolország, Hollandia és Anglia számára tervezett megnövelt képességű, továbbfejlesztett változat, amelyet sohasem építettek meg (a programot 1990-ben állították le), mivel előbbinél az Eurocopter Tiger-t, míg utóbbiaknál az AH-64 Apache-ot állították szolgálatba.

Rendszeresítő államok

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Agusta A129 Mangusta című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]