Berijev A–50
| A–50 | |
.png) | |
| Az Orosz Légierő A–50-es gépe | |
| Funkció | Légtérellenőrző repülőgép |
| Gyártó | Taskenti Repülőgépgyár |
| Tervező | TANTK Berijev |
| Gyártási darabszám | 40 db |
| Személyzet | 15 |
| Első felszállás | 1978 |
| Szolgálatba állítás | 1984 |
| Méretek | |
| Hossz | 49,6 m |
| Fesztáv | 50,5 m |
| Magasság | 14,7 m |
| Szárnyfelület | 300 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 75 000 kg |
| Max. felszállótömeg | 170 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 db Szolovjov D–30 gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 4 × 117,68 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 900 km/h |
| Hatótávolság | 6400 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 12 000 m |
| Avionika | |
| Rádiólokátor | Vega-M |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berijev A–50 témájú médiaállományokat. | |
Az A–50 (NATO-kódja: Mainstay) szovjet gyártmányú légtérellenőrző repülőgép, melyet az Il–76 szállítórepülőgép alapján terveztek a Berijev tervezőirodában a hasonló feladatkörű Tu–126 gépek leváltására. Az első A–50 1978-ban szállt fel, majd 1984-től hadrendbe állították. 1992-ig összesen 40 darab készült belőle. Továbbfejlesztett változata az A–100.
Szerkezet és kialakítás
[szerkesztés]Az A–50-et a Szovjet Légierő igényei alapján fejlesztette ki a taganrogi TANTK Berijev tervezőiroda az Il–76 szállító repülőgépből, az 1965 óta használatban levő Tu–126 légtérellenőrző repülőgép leváltására.
A repülőgéphez a radart egy 9 m átmérőjű, a törzs fölött elhelyezett, lencse alakú, forgó áramvonalas burkolatba építették be. Az NPO Vega cég által gyártott Vega-M radar hatósugara 400 km, de 230 km távolságig képes minden különösebb nehézség nélkül egyszerre 50 célpontot nyomon követni. A repülőgép elektronikai rendszereinek kifejlesztésében a Tyihomirov Intézet is részt vett. A gépek sorozatgyártása a Taskenti Repülőgépgyárban (TAPO) folyt.
A Szovjetunió felbomlása után az orosz katonai vezetés az A–50 folyamatos modernizálása mellett döntött. Az A–50U típusjelzésű modernizált változat első prototípusa 2008. szeptember 15-én szállt fel. Az új változat a mára már elavult, analóg radarrendszer helyett egy modern, digitális rendszert kapott (melyet szintén az NPO Vega készít el). A modernizálásnak köszönhetően a rendszer gyorsabb adatfeldolgozást, erősebb jelérzékelést és fejlettebb célpont-felderítést tesz lehetővé.
Az A–50 10 vadászgépet képes irányítani egyszerre. Légi utántöltés nélkül négy órát képes repülni, maximum 900 km/h-val, legfeljebb 170 tonna súllyal. A légi utántöltését Il–78-as gépek végzik. A tapasztalatok alapján az A–50 légi utántöltése veszélyes művelet, ugyanis a tanker által keltett turbulencia a törzs fölé szerelt radart elérve erős széllökéseket és rázkódást eredményez.
Az Orosz Légierő 2023. évi állapot szerint 3 darab A–50 és 7 darab A–50U repülőgéppel rendelkezett.[1]
Az Ukrajna elleni orosz invázió során az Ukrán Fegyveres Erők 2024. január 14-én egy A–50-es,[2] 2024. február 23-án egy A–50U változatú gépet lőtt le az Azovi-tenger felett.[3][4]
Típusváltozatok
[szerkesztés]- A–50 – Alapváltozat
- A–50M – Modernizált orosz változat.
- A–50U – Továbbfejlesztett változat
- 676-os gyártmány
- 1076-os gyártmány – Speciális feladatok végrehajtására kifejlesztett változat.
- A–50I – Izraeli Phalcon radarral felszerelt, Kína számára fejlesztett változat, a fejlesztési projektet az USA nyomására leállították.
- A–50-EI – Licenc alapján gyártott indiai változat.
- KJ–2000 – Módosított kínai változat.
Üzemeltetők
[szerkesztés]
Oroszország – 10 db (2023-as állapot szerint. 2 db megsemmisült 2024-ben.)
India – 3 db (további 2 db rendelés alatt)[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The Military Balacne, p. 191.
- ↑ Офіційно: знищено літак ДРЛВ А-50 та повітряний пункт управління Ил-22 рашистів | Defense Express (ukrán nyelven). defence-ua.com. (Hozzáférés: 2024. február 24.)
- ↑ Українські військові збили російський А-50: екіпаж загинув. (Hozzáférés: 2024. február 24.)
- ↑ Entire Crew of russia’s A-50 Aircraft Shot Down by the Defense Forces of Ukraine Died | Defense Express (angol nyelven). en.defence-ua.com. (Hozzáférés: 2024. február 24.)
- ↑ Worl Air Forces - 2024, Flight International. (Hozzáférés: 2024. február 24.)
Források
[szerkesztés]- en.rian.ro Archiválva 2012. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- A Berijev A-50 leírása (angolul)
- Mainstay (angolul)
- Red Stars.org