57 mm-es 1943 mintájú páncéltörő ágyú (ZiSZ–2)
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
57 mm-es 1943 mintájú páncéltörő ágyú (ZiSZ–2) | |
ZiSZ-2 a Nyizsnyij Novgorod-i kremlnél | |
Gyártási adatok | |
Típus | páncéltörő ágyú |
Ország | Szovjetunió |
Tervező | a 92-es számú üzem V. G. Grabin vezette tervezőirodája |
Alkalmazás | |
Alkalmazó ország | Szovjetunió |
Háborús alkalmazás | második világháború |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 57 mm |
Lőszer | 57×480 mm R |
Tömeg | 1,25 t |
Fegyver hossza | 7030 mm |
Csőhossz | 4160 mm |
Gyakorlati tűzgyorsaság | 25 lövés/perc |
Csőtorkolati sebesség | 1000 m/s |
Max. lőtávolság | 8400 m |
Irányzék típusa | PP1–2 panorámairányzék |
Oldalirányzás | 56° |
Magassági irányzás | mínusz 5° plusz 25° |
Az 57 mm-es 1943 mintájú páncéltörő ágyú (ZiSZ–2) (oroszul: 57-мм противотанковая пушка образца 1943 года (ЗиС–2)) egy szovjet gyártmányú 57 mm-es páncéltörő löveg volt, melyet a második világháború alatt használtak. Harckocsikba épített változata a ZiSZ–4 típusjelet viselte. Az első darabok gyártását a 92-es számú üzemben végezték, melyet Sztálinról neveztek el (Zavod imenyi Sztalina).
Fejlesztés
[szerkesztés]Az 1940-es év elején Vaszilij Gavrilovics Grabin tervezőirodája megbízást kapott a Tüzérségi Főigazgatóságtól egy páncéltörő löveg kifejlesztésére. A Főigazgatóság vezetője Kulik marsall és beosztottjai úgy vélték, hogy a téli háborúban a szovjetek által bevetett nehéz harckocsik felkeltették a németek érdeklődését és várhatóan hasonló típusokat fognak kifejleszteni. Az is lehetséges volt, hogy az osztályra hatással volt a német propaganda filmekben szereplő Nb.Fz. „szuperharckocsi”. Ennek a járműnek valójában sokkal vékonyabb páncélzata volt, mint amit elhitetni próbáltak. Ezáltal Grabin és csapata a Szovjetunió által fejlesztett KV–1 harckocsit és annak 40–75 mm-es páncélzatát vette alapul a fejlesztés alatt. A fejlesztők meglátása szerint az optimális űrméret az 57 mm lesz. Az 57 mm-es lövedék torkolati sebessége 90 mm-nyi hengerelt acéllemez átütéséhez elegendő kinetikus energiát adott a kilőtt lövedéknek, emellett viszont a löveg könnyű, mobilis és könnyen elrejthető maradt. A kalibernek azonban volt egy hátulütője: a Vörös Hadseregnél újnak számított, így a muníció gyártását a nulláról kellett kezdeniük.
A fejlesztés 1940 májusában vette kezdetét, a löveg szolgálatba helyezése pedig 1941 elején történt 57 mm-es 1941 mintájú páncéltörő ágyú (ZiSZ–2) jelöléssel. A gyártás 1941 június 1-jén kezdődött, de december 1-jén Nyikolaj Nyikolajevics Voronov és Leonyid Govorov marsallok leállíttatták a gyártást, mivel a ZiSZ–2 lövedékei keresztül hatoltak a németek harckocsijain anélkül, hogy komolyabb kárt okoztak volna bennük. Egyéb okok lehettek még az ágyúk magas gyártási költsége és a lövedékek gyártási nehézségei. Ez idő alatt 371 darabot gyártottak a típusból.
A gyártósorokat ezután a 76,2 mm-es ZiSZ–3 hadosztály-lövegek gyártására állították át, a szovjet páncéltörő tüzérek pedig az olcsóbb 45 mm-es lövegekből kaptak. Néhány páncéltörőszázad kapott a ZiSZ–3 ágyúkból, melyek képesek voltak bármilyen német páncélozott harcjárművek kilőni, egészen az 1942-es évig.
A Tigris és Párduc harckocsik megjelenésével a németek javára billent a mérleg nyelve. Az 1942-es mintájú 45 mm-es lövegek csak a Párduc harckocsik oldalpáncélzatát tudták átlőni, míg a ZiSZ–3-asok csak az oldalpáncélzatot és az ágyúbölcsőt sebezhették. A Tigris ellen a ZiSZ–3 csak oldalról, kis távolságból (300 méterig) volt hatékony, a 45 mm-esek pedig szinte semmit sem értek. Egy sokkal erősebb lövegre volt szükség, majd 1943 június 15-én a ZiSZ–2 ismét hadrendbe lépett 57 mm-es 1943 mintájú páncéltörő löveg megnevezéssel. 1945-ig 9645 darabot gyártottak belőle.
Leírás
[szerkesztés]A löveg fél-automata, függőlegesen mozgó lövegzárral. Tüzeléskor a lövegzár automatikusan nyit és zár, a kezelőnek csak az új lövedéket kell a závárzatba helyeznie. Ezen képességei miatt a tűzgyorsaság elérheti a percenkénti 25 lövést is. Lövegtalpszárai szétterpeszthetőek, ellátták lövegpajzzsal, melyet a ZiSZ–3-nál is alkalmaztak. Felfüggesztése tekercsrugós, melynek köszönhetően vontatási sebessége közúton 50 km/h, földúton 30 km/h, terepen 10 km/h. Az ágyúhoz lövegmozdony is kapcsolható és hatlovas fogattal is vontatható. Az irányzáshoz PP1–2 panorámairányzékot használtak.
Szolgálat
[szerkesztés]A ZiSZ–2 ágyúkat a gyalogos egységek páncéltörő tüzérségi szakaszaiban és a főparancsnokság tartalékos egységeinek páncéltörő tüzérségi egységeiben vetették be, legnagyobb számban páncéltörő tüzérezredekben.
Önjáró löveg
[szerkesztés]A ZiSZ–2-t néhány járműbe is beépítették. 1941-ben nagyjából száz darabot Komszomolec páncélozott vontatókra szereltek, így létrehozva a ZiSZ–30 jelű páncélvadász járművet.
A ZiSZ–2-t legalább három különféle prototípusba is beépítették, melyek a SZU–75 rohamlövegen alapultak (SZU–74, SZU–76D, SZU–57B). Egyiket sem fogadták el sorozatgyártásra.
A ZiSZ–2-nek létezett harckocsiágyú változata is, a ZiSZ–4. 1941-ben, a T–34 harckocsik páncéltörő képességének javítása érdekében a Morozov-tervezőiroda tagjai próbaképpen felszereltek egyet a ZiSZ–4 löveggel. Az így létrejött T–34–57 harckocsikból csak keveset gyártottak, majd használtak páncélvadászként. 1943-ban az ötlet ismét előtérbe került, mikor a németek bevetették a nehezen páncélozott Párduc és Tigris harckocsijaikat. Ismét csak kis mennyiség készült, melyeket egy valamelyest javított változattal, a ZiSZ–4M-mel szereltek fel. Habár a nagy csőtorkolati sebességű löveg páncélátütő képessége jobb volt, mint az F–34 lövegé, kis tömegű lövedéke elégtelen volt megfelelő repesz-romboló lövedék használatára. A megfelelő megoldás az új torony tervezése volt, amely befogadhat egy 85 mm-es harckocsiágyút; az új típust a T–34–85 névvel látták el.
A ZiSZ–2 egy modernizált változatát használták az ASZU–57-es járműben, amely egy háború utáni ejtőernyős önjáró páncéltörő löveg volt.
Háború utáni alkalmazás
[szerkesztés]A harckocsik páncélzatának gyors fejlődése miatt a ZiSZ–2 hamar elveszítette jelentőségét. Az 1950-es évek közepére a szovjet hadseregben a ZiSZ–2 lövegeket a sokkal erősebb 100 mm-es ágyúk váltották fel. Habár kis súlya és mérete miatt a szovjet ejtőernyős csapatoknál sokkal tovább hadrendben maradt. A rakétafegyverek gyors fejlődése vetett végleg véget a ZiSZ–2 pályafutásának. Az összes megmaradt ZiSZ–2 ma már háborús emlékmű vagy múzeumi kiállítási tárgy.
Lőszer
[szerkesztés]Típus | Modell | Súly | Töltetsúly, g |
Páncéltörő lövedékek (csőtorkolati sebesség 990 m/s-ig) | |||
Robbanó páncéltörő lövedék (APHE) | BR–271K | 3,16 kg | 18 |
---|---|---|---|
APCBC | BR–271 | 3,16 kg | 14 |
APCBC (javított páncélátütő képesség) | BR–271M | 2,80 kg | 13 |
Tömör páncéltörő lövedék (AP) | BR–271SP | 3,16 kg | nincs |
Kompozit páncéltörő lövedékek (csőtorkolati sebesség 1250 m/s-ig) | |||
Acélmagvas páncéltörő lövedék (APCR) | BR–271P | 1,79 kg | nincs |
Acélmagvas páncéltörő lövedék (APCR) | BR–271N | 2,4 kg | N/A |
Egyéb lövedékek (csőtorkolati sebesség 700 m/s-ig) | |||
Repesz | O–271U (O–271G) | 3,75 kg | 204 vagy 220 |
Kartács | Sc–271 | 3,66 kg | nincs |
- Páncélátütés
BR–271K robbanó páncéltörő lövedék (APHE) | ||
---|---|---|
Távolság, m | 60°-os becsapódási szög, mm | 90°-os becsapódási szög, mm |
100 | 91 | 112 |
300 | 84 | 103 |
500 | 76 | 94 |
1000 | 60 | 74 |
1500 | 46 | 57 |
2000 | 35 | 44 |
BR–271 acélmagvas páncéltörő lövedék (APCR) | ||
Távolság, m | 60°-os becsapódási szög, mm | 90°-os becsapódási szög, mm |
100 | 93 | 114 |
300 | 89 | 109 |
500 | 84 | 103 |
1000 | 74 | 91 |
1500 | 64 | 79 |
2000 | 56 | 69 |
BR–271P acélmagvas páncéltörő lövedék (APCR) | ||
Távolság, m | 60°-os becsapódási szög, mm | 90°-os becsapódási szög, mm |
100 | 155 | 190 |
300 | 137 | 168 |
500 | 120 | 147 |
1000 | 83 | 101 |
Ezek az adatok szovjet páncélátütő mérésekből származnak (átütési valószínűség 75%). Nem közvetlenül összehasonlítandók hasonló típusú nyugati adatokkal. |
Források
[szerkesztés]- Shunkov V. N. - The Weapons of the Red Army, Mn. Harvest, 1999 (Шунков В. Н. - Оружие Красной Армии. — Мн.: Харвест, 1999.) ISBN 985-433-469-4
- Zaloga, Steven J., James Grandsen (1984). Soviet Tanks and Combat Vehicles of World War Two, pp. 164–5, 180. London: Arms and Armour Press. ISBN 0-85368-606-8.
- Koll, Christian. Soviet Cannon - A Comprehensive Study of Soviet Arms and Ammunition in Calibres 12.7mm to 57mm. Austria: Koll, 487. o. (2009). ISBN 978-3-200-01445-9
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 57 mm anti-tank gun M1943 (ZiS-2) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Aviapress Archiválva 2006. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Easyget.narod.ru (oroszul)
- Ammunition data on BattleField.Ru Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- T-34-57 on BattleField.Ru
- "Russian Hetzers" on Henk.fox3000.com Archiválva 2007. május 20-i dátummal a Wayback Machine-ben