5535 Annefrank

5535 Annefrank
Felfedezése
Felfedező	K. Reinmuth
Felfedezés ideje	1942. március 23.
Felfedezés helye	Landessternwarte Heidelberg-Königstuhl
Névadó	Anne Frank
Ideiglenes név	1942 EM, 1978 EK6, 1986 TV14, 1991 BO2
Kisbolygókategória	Augusta family
Pályaadatok
Epocha	September 13, 2023
Aphélium távolsága	2,353 CsE
Perihélium távolsága	2,073 CsE
Fél nagytengely	2,213 CsE
Pálya excentricitása	0,0631
Orbitális periódus	3,29 év
Átl. pályamenti sebesség	20.2 km/s
Közepes anomália	145,286°
Inklináció	4,247°
Felszálló csomó hossza	120,674°
Perihélium szöge	8,636°
Központi égitest	Nap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő	4,8 km
Átlagos sűrűség	2,3 g/cm³
Forgási periódus	15,12 h
Albedó	0,24 0,311
Abszolút fényesség	14,2
A Wikimédia Commons tartalmaz 5535 Annefrank témájú médiaállományokat.
JPL MPC
Sablon • Wikidata • Segítség

Az 5535 Annefrank egy kisbolygó, melyet Karl Wilhelm Reinmuth német csillagász fedezett fel 1942. március 23-án. Az Augusta család tagja, felszíne kráterekkel szabdalt, körülbelül 4,8 km (6,6 × 5,0 × 3,4 km) átmérőjű. Tömege 1,3·10¹⁴ kg, sebessége 20,02 km/s, abszolút magnitúdója 14,2. A kisbolygó a nevét Anne Frank zsidó származású német kislányról kapta, akit a második világháború idején írt naplója tett világhírűvé.

A Stardust nevű amerikai űrszonda 1999. február 7-én indult a Wild-2 üstököshöz, hogy a kómájából gyűjtsön porszemcséket. Az üstököshöz vezető úton a szonda – miközben áthaladt a fő kisbolygóövön – 2002. november 2-án találkozott az 5535 Annefrankkal. A Stardust 3079 km-re közelítette meg a kisbolygót és képeket készített róla.

A kisbolygóról visszaverődő fény alapján kapott fénygörbe árulkodik a forgási periódusról, a kisbolygó alakjáról, a forgástengely térbeli helyzetéről, annak precessziójáról, valamint akár az objektum alakját is meg lehet vele határozni. Az alakmodellek elkészítéséhez azért finomabb mérésékre is szükség van. A legegyszerűbb esetben az alakmodellek elkészítése egy háromtengelyű ellipszoid illesztéséből áll. A forgó ellipszoid különböző irányú vetületei okozzák a fényváltozást. Ennek azért van hatalmas szerepe, mert fontos információkat nyújthatnak a kisbolygók időbeli fejlődéséről, a Naprendszerben való ütközéseikről. A égitestek fényvisszaverő képessége, albedója 0,02 és 0,6 között mozog. (A Földé például 0,39). Éppen az 5535 Annefrank esete világított rá, hogy ezek az értékek pontatlanok lehetnek. A Stardust szonda által megvizsgált 5535 Annefrank reflexiós értéke ugyanis a korábban feltételezett érték fele (0,24), amiből az következik, hogy a kisbolygó valójában kétszer akkora, mint azt korábban gondolták.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 5535 Annefrank témájú médiaállományokat.

• Stardust Archiválva 2011. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• 5535 Annefrank
• Adatok magyarul