3604 Berkhuijsen
| 3604 Berkhuijsen | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. október 17.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | Elly M. Berkhuijsen |
| Alternatív név | 5550 P-L, 1971 FA1, 1977 TK4, 1983 AP |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2009. június 18. (2455000,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 434 530 353 km (2,905 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 343 149 810 km (2,294 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 388 840 081 km (2,599 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,118[1] |
| Orbitális periódus | 1530,618 nap 4,19 év[1] |
| Közepes anomália | 54,547°[1] |
| Inklináció | 12,026°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 20,012°[1] |
| Perihélium szöge | 155,885°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 12,585 km |
| Forgási periódus | 17,2028 h |
| Albedó | 0,062 |
| Abszolút fényesség | 13,1[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 3604 Berkhuijsen (ideiglenes jelöléssel 5550 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. október 17-én.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés] |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
