2095 Parsifal
| 2095 Parsifal | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | Parsifal |
| Alternatív név | 6036 P-L, 1973 SF4, 1973 SS2, 1980 FD12, 1984 FD2, 1984 FK1, 1984 GV |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2009. június 18. (2455000,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 398 670 651 km (2,665 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 391 740 021 km (2,619 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 395 205 336 km (2,642 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,009[1] |
| Orbitális periódus | 1568,355 nap 4,29 év[1] |
| Közepes anomália | 146,24°[1] |
| Inklináció | 3,584°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 332,539°[1] |
| Perihélium szöge | 9,43°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 9,212 km |
| Albedó | 0,173 |
| Abszolút fényesség | 12,4[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 2095 Parsifal (ideiglenes jelöléssel 6036 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés] |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
