2016-os Honda Indy Toronto
![]() | |
![]() | |
Versenyadatok | |
Dátum | 2016. június 26. |
Hivatalos elnevezés | 2016 Honda Indy Toronto |
Helyszín | Toronto, Ontario, Kanada |
Versenypálya | 1,786 mi |
Versenytáv | 85 kör, 151,81 mi |
Pole-pozíció | |
Versenyző | ![]() (Chip Ganassi Racing) |
Idő | 59,9073 |
Átlagebesség | 107,326 mi/h |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | ![]() (Team Penske) |
Idő | 1:00,8127 |
Átlagsebesség | 105,7 mi/h |
Dobogó | |
Első | ![]() (Team Penske) |
Második | ![]() (Team Penske) |
Harmadik | ![]() (Schmidt Peterson Motorsports) |
A 2016-os Honda Indy Toronto volt a 2016-os IndyCar Series szezon tizenegyedik futama. A versenyt július 17-én rendezték meg a kanadai Torontóban. A versenyt az NBCSN közvetítette.
Nevezési lista[szerkesztés]
Csapat | Első versenyző | Második versenyző | Harmadik versenyző | Negyedik versenyző | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Team Penske | 2 | ![]() |
3 | ![]() |
12 | ![]() |
22 | ![]() |
Schmidt Peterson Motorsports | 5 | ![]() |
7 | ![]() |
||||
Chip Ganassi Racing Teams | 8 | ![]() |
9 | ![]() |
10 | ![]() |
83 | ![]() |
KVSH Racing | 11 | ![]() |
||||||
A.J. Foyt Enterprises | 14 | ![]() |
41 | ![]() |
||||
Rahal Letterman Lanigen Racing | 15 | ![]() |
||||||
Dale Coyne Racing | 18 | ![]() |
19 | ![]() |
||||
Ed Carpenter Racing | 20 | ![]() |
21 | ![]() |
||||
Andretti Autosport | 26 | ![]() |
27 | ![]() |
28 | ![]() |
||
Andretti Herta Autosport | 98 | ![]() |
Időmérő[szerkesztés]
Az időmérőt július 16-án, délután tartották. A pole-pozíciót Scott Dixon szerezte meg Hélio Castroneves és Simon Pagenaud előtt.
Rajtfelállás[szerkesztés]
Rajtsor | Belső ív | Külső ív | ||
---|---|---|---|---|
1. | 9 | ![]() |
3 | ![]() |
2. | 22 | ![]() |
12 | ![]() |
3. | 11 | ![]() |
5 | ![]() |
4. | 18 | ![]() |
21 | ![]() |
5. | 2 | ![]() |
7 | ![]() |
6. | 19 | ![]() |
10 | ![]() |
7. | 41 | ![]() |
8 | ![]() |
8. | 26 | ![]() |
15 | ![]() |
9. | 83 | ![]() |
28 | ![]() |
10. | 98 | ![]() |
14 | ![]() |
11. | 20 | ![]() |
27 | ![]() |
Verseny[szerkesztés]
A versenyt július 17-én, délután tartották. Dixon könnyedén őrizte meg vezető helyét Castroneves és Pagenaud előtt. Az első kör izgalmait Kimball szolgáltatta, aki a nyolcas kanyarban megforgott, kivágta Rahal bal hátsó gumiját, majd ezután még Hunter-Reay is eltalálta a pálya közepén veszteglő autót. 5 körrel később Montoya Newgarden előzése közben ért hozzá az amerikai autójához, a pálya közepén egy szárnydarabot hagyva, emiatt pályára gurult a Pace Car. A kerékcserék sorát a három kiállásos stratégiát követő Kanaan kezdte meg, utána nyolc körrel érkezett a két Schmidt Peterson Motorsports pilóta. A 26. körben Castroneves érkezett egy bal első defekt miatt nem tervezett kiállásra, majd a következő három körben az esélyesen nagy része is megjárta a boxutcát. Pagenaud a boxkiállása után Long Beach-hez hasonlóan ismételten átlépte a fehér vonalat, de újra csak figyelmeztetésben részesítették. Ez a versenyhétvége szintén nem kedvezett az Andretti Autosportnak, a 26. körben Muñoz autója lelassult, egy körrel később pedig Marco Andretti egyik aerodinamikai elemeként funkcionáló feldüggesztése tört el. A 44. és az 50. kör között ismét pályára gurult a Pace Car, mivel az ötös kanyarban a belső kerékvető egy része széttört. Az 57. körben megkezdőtött a második kiállások sora, melyet Newgarden balesete forgatott fel. Will Power tökéletesen érkezett a boxba, ezzel pedig feljött a második helyre. Az addig vezető Dixon csak a 14. helyre tudott visszatérni, az újraindítás után szépen haladt, feljött egészen a nyolcadik helyig. Kanaan 9 körrel a leintés előtt kijött üzemanyagért, átadva a vezetést Powernak. Hinchcliffe és Szató hamar jöttek a második kiállásukra, így rajtuk csak a sárga zászló segíthetett, hogy egy plusz kiállás nélkül fejezhessék be a versenyt. Szerencséjükre Hawksworth és Montoya is az ötös kanyar gumifalában végezték a versenyüket, pályára gurult a Pace Car. Az eredmény már nem változott, Power megnyerte a futamot Castroneves és a hazai versenyző, Hinchcliffe előtt.[1][2]
Statisztikák[szerkesztés]
Az élen töltött körök száma
- Scott Dixon: 56 kör (1–26), (30–59)
- Tony Kanaan: 16 kör (60–75)
- Will Power: 10 kör (76–85)
- Sébastien Bourdais: 1 kör (28)
- Conor Daly: 1 kör (29)
- Simon Pagenaud: 1 kör (27)
A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés]
Pozíció | Versenyző | Pont |
---|---|---|
1 | ![]() |
432 |
2 | ![]() |
385 |
3 | ![]() |
358 |
4 | ![]() |
349 |
5 | ![]() |
344 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „Power győzelmét hozta az IndyCar kanadai kiruccanása”, 2016. július 18.. [2016. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. július 21.)
- ↑ „Power wins Honda Indy Toronto to continue charge”, indycar.com, 2016. július 17. (Hozzáférés: 2016. július 21.) (angol nyelvű)