2016-os Toyota Grand Prix of Long Beach
![]() | |
![]() | |
Versenyadatok | |
Dátum | 2016. április 17. |
Hivatalos elnevezés | 2016 Toyota Grand Prix of Long Beach |
Helyszín | Long Beach, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok |
Versenypálya | 1,968 mi |
Versenytáv | 80 kör, 157 mi |
Pole-pozíció | |
Versenyző | ![]() (Team Penske) |
Idő | 1:07,1246 |
Átlagebesség | 105,5 mi/h |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | ![]() (Chip Ganassi Racing) |
Idő | 1:07,6661 |
Átlagsebesség | 104,7 mi/h |
Dobogó | |
Első | ![]() (Team Penske) |
Második | ![]() (Chip Ganassi Racing) |
Harmadik | ![]() (Team Penske) |
A 2016-os Toyota Grand Prix of Long Beach volt a 2016-os IndyCar Series szezon harmadik futama. A versenyt április 17-én rendezték meg a Kaliforniában található Long Beach utcáin. A versenyt az NBCSN közvetítette.
Nevezési lista[szerkesztés]
Csapat | Első versenyző | Második versenyző | Harmadik versenyző | Negyedik versenyző | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Team Penske | 2 | ![]() |
3 | ![]() |
12 | ![]() |
22 | ![]() |
Schmidt Peterson Motorsports | 5 | ![]() |
7 | ![]() |
||||
Chip Ganassi Racing Teams | 8 | ![]() |
9 | ![]() |
10 | ![]() |
83 | ![]() |
KVSH Racing | 11 | ![]() |
||||||
A.J. Foyt Enterprises | 14 | ![]() |
41 | ![]() |
||||
Rahal Letterman Lanigen Racing | 15 | ![]() |
||||||
Dale Coyne Racing | 18 | ![]() |
19 | ![]() |
||||
Ed Carpenter Racing | 21 | ![]() |
||||||
Andretti Autosport | 26 | ![]() |
27 | ![]() |
28 | ![]() |
||
Andretti Herta Autosport | 98 | ![]() |
Időmérő[szerkesztés]
Az időmérőt április 16-án, délután tartották. A pole-pozíciót ismét Hélio Castroneves szerezte meg, akinek ez volt a 47. pole-ja. Mögötte Scott Dixon és Simon Pagenaud, Tony Kanaan és Juan Pablo Montoya végeztek. Will Power két leggyorsabb körét törölték, mivel miatta kellett piros zászlóval megszakítani az edzést.[1]
Rajtfelállás[szerkesztés]
Rajtsor | Belső ív | Külső ív | ||
---|---|---|---|---|
1. | 3 | ![]() |
9 | ![]() |
2. | 22 | ![]() |
10 | ![]() |
3. | 2 | ![]() |
12 | ![]() |
4. | 5 | ![]() |
14 | ![]() |
5. | 21 | ![]() |
26 | ![]() |
6. | 28 | ![]() |
19 | ![]() |
7. | 18 | ![]() |
11 | ![]() |
8. | 83 | ![]() |
98 | ![]() |
9. | 15 | ![]() |
7 | ![]() |
10. | 8 | ![]() |
41 | ![]() |
11. | 27 | ![]() |
Verseny[szerkesztés]
A versenyt április 17-én, délután tartották. A rajt problémamentesen zajlott le, Castroneves megőrizte első helyét, a másodikra pedig csapattársa, Simon Pagenaud érkezett maga mögé utasítva Scott Dixont. Marco Andretti az utolsó rajthelyről rajtolva már nagyobb hátrányba került, de Kimballnak sem sikerült jó rajtot vennie. A Chip Ganassi Racing pilótája stratégiát váltott, így hamar a boxba jött friss lágy gumikért. Taktikája kifizetődő volt, hiszen mikor az előtte autózók kiálltak, vezette a versenyt.
Castroneves az első 51 körből 47-t vezetett mielőtt kiállt volna a második boxkiállásához. Dixon egy körrel később, Pagenaud pedig a tiszta pályát kihasználva csak két körrel később érkezett. Pagenaud azonban a pályára visszatérve 4 kerékkel átlépte a sárga vonalat, melyet csupán csak a baloldali kerekeivel tehetett volna meg. A versenybírák csak figyelmeztetésben részesítették a franciát, a Ganassisok hatalmas felháborodását kiváltva. Pagenaud és Dixon centikre egymástól haladva küzdöttek a győzelemért, Castroneves pedig csak a harmadik helyen haladt.
A verseny végére Szató szolgáltathatta volna az izgalmakat, hiszen 7 felhasználatlan Push to Pass (előzést megkönnyítő plusz energia) lehetősége maradt. A japán meg is előzte Will Powert és Tony Kanaant, de Montoyával már nem tudott mit tenni. Az utolsó körre Dixon ismét megközelítette riválisát, majd miután az utolsó kanyarban utolérték a lekörözendő versenyzőket, Dixon előzési pozícióba került, de már nem tudott mit tenni, 3 tizeddel e Team Penske-s mögött végzett.
Pagenaud ötödik sikerét érte el sorozatban, és az elsőt a Team Penske tagjaként. Mögötte Dixon, Castroneves, Montoya, Szató és Kanaan végeztek. A versenyen egyszer sem kellett meglengetni a sárga zászlót, így ennek köszönhetően ez volt a legrövidebb Long Beach-i verseny az IndyCar történelmében.[2]
Statisztikák[szerkesztés]
Az élen töltött körök száma
- Hélio Castroneves: 47 kör (1–26), (31–51)
- Simon Pagenaud: 28 kör (52–54), (56–80)
- Charlie Kimball: 3 kör (29–30), (55)
- Scott Dixon: 2 kör (27–28)
A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés]
Pozíció | Pilóta | Pontok |
---|---|---|
1 | ![]() |
134 |
2 | ![]() |
120 |
3 | ![]() |
106 |
4 | ![]() |
92 |
5 | ![]() |
82 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „Castroneves speeds to secong straight Long Beach pole, 47th of his career”, indycar.com, 2016. április 16. (Hozzáférés: 2016. április 19.) (angol nyelvű)
- ↑ „IndyCar: Vitatott Penske-győzelem Long Beachen”, formula.hu, 2016. április 18. (Hozzáférés: 2016. április 20.)