Ugrás a tartalomhoz

1995-ös Winston Cup Series

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1995-ös Winston Cup Series
Szezon
Versenyek31
Szezon kezdetefebruár 19.
Szezon végenovember 12.
Szezon
Egyéni győztesUSA Jeff Gordon
Győztes csapatHendrick Motorsports
Győztes gyártóUSA Chevrolet
Daytona 500 győzteseUSA Sterling Marlin

 ← 1994
1996 → 

Az 1995-ös NASCAR Winston Cup Series volt a legmagasabb osztályú amerikai szériaautó-versenyzés negyvenhetedik szezonja (a huszonnegyedik a modern érában). A szezonban 31 versenyt rendeztek, mely a Daytona 500-zal vette kezdetét és az Atlantában megrendezett NAPA 500-zal ért véget.

A bajnoki címet pályafutása során először Jeff Gordon szerezte meg, Dale Earnhardt és a Daytona 500-győztes Sterling Marlin előtt.

Háttér, egyéb tudnivalók

[szerkesztés]

Az 1995-ös szezonban mindenki Dale Earnhardt történelmi, nyolcadik bajnoki címét várta. Earnhardtnak minden esélye meg is volt erre, ugyanis ő volt a címvédő, valamint az ezt megelőző öt évből négyben is (1990, 1991, 1993, 1994) is ő végzett az élen. Egy esetleges nyolcadik bajnoki címmel megelőzhette volna a szintén hét elsőségnél megálló Richard Pettyt, a Királyt.

Az idény során fokozatosan három versenyző emelkedett ki a többiek közül, a korábban említett Earnhardt, Sterling Marlin és a fiatal tehetség, Jeff Gordon. A médiafigyelem hármójuk közül hamar a legfiatalabbra, Gordonra irányult, aki a legnagyobb presztízzsel bíró versenyek közül kettőt, a Coca Cola 600-at és a Brickyad 400-at is meg tudta nyerni. A Hendrick Motorsports pilótája az év első hat versenyéből hármat is megnyert, később pedig volt egy olyan, tizennégy versenyes sorozata, amikor folyamatosan a legjobb tíz között zárt, ezek közül pedig újabb négy után állhatott be a győzteseknek elkülönített területre, a Victory Lane-re.

Jó teljesítményének köszönhetően pályafutása első Cup Series bajnoki címét is megszerezte, ezzel az 1971 óta íródó modern éra legfiatalabb bajnoka lett. Az évadzáró banketten ennek megfelelően Gordon és a már ekkor veterán, vagyis a legfiatalabb és a korelnökök egyike poénból egy üveg tejjel koccintottak pezsgő helyett, Gordon „fiatal” korán viccelődve.

A gyártók között a Chevrolet lecserélte addigi, 1989 óta használt autóját, a Luminát a Monte Carló-ra. A Monte Carlo végül 1995 domináns autója lett, ugyanis a 31 versenyből 21-et ezzel az autóval nyertek meg. Miután a szezon első hét versenyét egyaránt Chevy Monte Carló-val versenyző pilóták nyerték, a NASCAR engedményeket tett a másik két autógyártó, a Ford és a Pontiac számára. Erre az évadra a Goodyear lett a sorozat egyedüli gumiszállítója, miután az 1994-es versenyek befejeztével a Hoosier úgy döntött, kiszáll a sorozatból, hiába nyert egyébként három versenyt is Geoff Bodine-nal.

Csapatok, versenyzők

[szerkesztés]

Teljes szezon

[szerkesztés]
Gyártó Csapat # Versenyző Versenymérnök
Chevrolet A.G. Dillard Motorsports 31 Ward Burton 21 Philippe Lopez
Greg Sacks 4
Jimmy Hensley 3
Gary Bradberry (Ú) 2
DarWal Inc. 17 Darrell Waltrip Pete Peterson
Diamond Ridge Motorsports 29 Steve Grissom Bryant Frazier
Hendrick Motorsports 5 Terry Labonte Gary DeHart
24 Jeff Gordon Ray Evernham
25 Ken Schrader Ken Howes
Joe Gibbs Racing 18 Bobby Labonte Jimmy Makar
Larry Hedrick Motorsports 41 Ricky Craven (Ú) Rick Ren
Leo Jackson Motorsports 33 Robert Pressley (Ú) Charley Pressley
Marcis Auto Racing 71 Dave Marcis Bob Marcis
Morgan-McClure Motorsports 4 Sterling Marlin Tony Glover
NEMCO Motorsports 87 Joe Nemechek Mike Boerschinger
Richard Childress Racing 3 Dale Earnhardt Andy Petree
Ford Elliott-Hardy Racing 94 Bill Elliott Mike Beam
Bobby Allison Motorsports 12 Derrike Cope Jimmy Fennig
Bud Moore Engineering 15 Dick Trickle Donnie Wingo
Butch Mock Motorsports 75 Todd Bodine Troy Selberg
Cale Yarborough Motorsports 98 Jeremy Mayfield Tony Furr
Donlavey Racing 90 Mike Wallace Junie Donlavey
Geoff Bodine Racing 7 Geoff Bodine Paul Andrews
Jasper Motorsports 77 Davy Jones (Ú) 11 Paul Wise
Bobby Hillin, Jr. 20
Junior Johnson & Associates 11 Brett Bodine Dean Combs
27 Loy Allen, Jr. 6 Mike Hill
Jeff Purvis 1
Elton Sawyer 22
Jimmy Horton 1
Greg Sacks 1
King Racing 26 Steve Kinser (Ú) 7 Richard Broome
Hut Stricklin 24
Kranefuss-Haas Racing 37 John Andretti Tim Brewer
Melling Racing 9 Lake Speed Peter Sospenzo
Penske Racing South 2 Rusty Wallace Robin Pemberton
Precision Products Racing 1 Rick Mast Kevin Hamlin
Robert Yates Racing 28 Dale Jarrett Larry McReynolds
Roush Racing 6 Mark Martin Steve Hmiel
16 Ted Musgrave Howard Comstock
Rudd Performance Motorsports 10 Ricky Rudd Bill Ingle
Travis Carter Enterprises 23 Jimmy Spencer Cecil Gordon
Stavola Brothers Racing 8 Jeff Burton Donnie Richeson
Wood Brothers Racing 21 Morgan Shepherd Eddie Wood
Pontiac Bahari Racing 30 Michael Waltrip Doug Hewitt
Bill Davis Racing 22 Randy LaJoie (Ú) 14 Chris Hussey
Jimmy Hensley 6
Wally Dallenbach, Jr. 1
Ward Burton 10
Dick Brooks Racing 40 Greg Sacks 14 Jeff Hammond
Andy Hillenburg 1
Rich Bickle 10
Randy LaJoie (Ú) 1
Butch Leitzinger 1
Shane Hall 4
Petty Enterprises 43 Bobby Hamilton Robbie Loomis
Team SABCO 42 Kyle Petty Keith Simmons

Résszezonos program

[szerkesztés]
Gyártó Csapat # Versenyző Versenymérnök Verseny(ek)
Chevrolet Active Motorsports 32 Mike Chase (Ú) Doug Williams 1
Jimmy Hensley 4
Chuck Bown 11
Greg Sacks 8
Ed Berrier 2
Michael Ritch 1
Canaska Racing 68 Ron Fellows 1
Hendrick Motorsports 58 Jeff Purvis 1
59 Jack Sprague 1
JTC Racing 45 Ron Hornaday, Jr. 1
O'Neil Racing 65 Steve Seligman 5
Parker Racing 72 Tracy Leslie 1
Phoenix Racing 44 Jeff Purvis Marc Reno 11
51 Kerry Teague 1
Marcis Auto Racing 72 Jim Sauter 11
Russell Racing 70 Alan Russell 1
Skillen Racing 14 Richard Brickhouse 1
Waters Racing 79 Doug French 2
Bradberry Racing 93 Gary Bradberry (R) 3
88 1
Ford Robert Yates Racing Ernie Irvan Todd Parrott 4
A. J. Foyt Enterprises 50 A. J. Foyt 2
Barkdoll Racing 73 Phil Barkdoll 1
Bill Strait Motorsports 68 Bob Strait 1
Byers Racing 82 Terry Byers (Ú) 2
CPR Motorsports 99 Shawna Robinson 1
Cunningham Racing 67 Ken Bouchard 2
FILMAR Racing 81 Kenny Wallace Gil Martin 20
H.L. Waters Racing 0 Delma Cowart 6
Hover Motorsports 80 Joe Ruttman 2
H.S. Die Racing Team 02 Tim Steele 1
Mark Rypien Motorsports 97 Chad Little Gary Cogswell 5
Petty Brothers Racing 53 Ritchie Petty 2
Means Racing 52 Gary Bradberry (Ú) 4
Brad Teague 3
Randy MacDonald 1
62 Ronnie Sanders 1
Moroso Racing 20 Bobby Hillin, Jr. 2
Norm Benning Racing 84 Norm Benning 1
Phoenix Air Racing 61 David Murry 1
RaDiUs Motorsports 66 Ben Hess Sandy Jones 4
Butch Miller 1
Billy Standridge 4
Terry Fisher 1
67 Billy Standridge 1
Johnny Chapman 1
76 1
Sadler Brothers Racing 95 Doug Heveron 1
Jimmy Hensley 1
Loy Allen, Jr. 2
Smith Racing 49 Eric Smith 5
Standridge Motorsports 47 Billy Standridge 8
Triad Motorsports 78 Jay Hedgecock Tex Powell 6
Pancho Carter 3
Hut Stricklin 1
TriStar Motorsports 19 Phil Parsons 4
Loy Allen, Jr. 11
Ultra Motorsports 08 Mike Bliss 1
Pontiac Hagan Racing 14 Randy MacDonald 2
Hylton Motorsports 48 James Hylton 2
Virtue Racing 99 Danny Sullivan 1

Versenynaptár

[szerkesztés]
# Verseny Helyszín Date
Busch Clash Daytona International Speedway, Daytona Beach Február 12.
Gatorade Twin 125s Február 16.
1 Daytona 500 Február 19.
2 Goodwrench 500 North Carolina Speedway, Rockingham Február 26.
3 Pontiac Excitement 400 Richmond International Raceway, Richmond Március 5.
4 Purolator 500 Atlanta Motor Speedway, Hampton Március 12.
5 TranSouth Financial 400 Darlington Raceway, Darlington Március 26.
6 Food City 500 Bristol Motor Speedway, Bristol Április 2.
7 First Union 400 North Wilkesboro Speedway, North Wilkesboro Április 9.
8 Goody's Headache Powder 500 Martinsville Speedway, Ridgeway Április 23.
9 Winston Select 500 Talladega Superspeedway, Talladega Április 30.
10 Save Mart Supermarkets 300 Sears Point Raceway, Sonoma Május 7.
Winston Open Charlotte Motor Speedway, Concord Május 22.
The Winston Select
11 Coca-Cola 600 Május 28.
12 Miller Genuine Draft 500 Dover Downs International Speedway, Dover Június 4.
13 UAW-GM Teamwork 500 Pocono Raceway, Long Pond Június 11.
14 Miller Genuine Draft 400 Michigan International Speedway, Brooklyn Június 18.
15 Pepsi 400 Daytona International Speedway, Daytona Beach Július 1.
16 Jiffy Lube 300 New Hampshire International Speedway, Loudon Július 9.
17 Miller Genuine Draft 500 Pocono Raceway, Long Pond Július 16.
18 DieHard 500 Talladega Superspeedway, Talladega Július 23.
19 Brickyard 400 Indianapolis Motor Speedway, Speedway Augusztus 5.
20 The Bud at the Glen Watkins Glen International, Watkins Glen Augusztus 12.
21 GM Goodwrench 400 Michigan International Speedway, Brooklyn Augusztus 19.
22 Goody's 500 Bristol Motor Speedway, Bristol Augusztus 26.
23 Mountain Dew Southern 500 Darlington Raceway, Darlington Szeptember 3.
24 Miller Genuine Draft 400 Richmond International Raceway, Richmond Szeptember 9.
25 MBNA 500 Dover Downs International Speedway, Dover Szeptember 17.
26 Goody's 500 Martinsville Speedway, Ridgeway Szeptember 24.
27 Tyson Holly Farms 400 North Wilkesboro Speedway, North Wilkesboro Október 1.
28 UAW-GM Quality 500 Charlotte Motor Speedway, Concord Október 8.
29 AC Delco 400 North Carolina Speedway, Rockingham Október 22.
30 Dura Lube 500 Phoenix International Raceway, Phoenix Október 29.
31 NAPA 500 Atlanta Motor Speedway, Hampton November 12.

Versenyek

[szerkesztés]

Busch Clash

[szerkesztés]

A szezon első versenyéért, a Busch Clashért nem járt pont, nem számított bele az összértékelésbe. A versenyen az előző év pole-pozíciósai vehettek részt, a Busch Clash első helyéről pedig Geoff Bodine rajtolhatott. A versenyen végig Dale Earnhardt dominált, aki a húszból tizennyolc kört töltött az élen. Ez volt Earnhardt hatodik Clash-győzelme. A második helyen Sterling Marlin, a harmadikon Bill Elliott végzett, a legjobb ötben rajtuk kívül még Jeff Gordon és Todd Bodine volt megtalálható.

Gatorade 125s

[szerkesztés]

A Daytona 500 kvalifikációs versenyeit, a két Gatorade 125s elnevezésű viadalt február tizenhatodikán rendezték a daytonai pályán. A két verseny mezőnye az előző vasárnapi kvalifikáció alapján állt össze. Az első futamba a páratlan helyen végzők (első, harmadik, ötödik stb.) kerültek, a másodikba a páros pozíciók (második, negyedik, hatodik) birtokosai.

Az első 125 mérföldes versenyt Sterling Marlin nyerte, aki az ötvenből negyvennégy körben is az élen állt. Marlin győzelmével a Daytona 500-on a harmadik helyről indulhatott. A második 125 mérföld leggyorsabbja Earnhardt volt Gordon előtt. A második Gatorade 125 tizenötödik körében Jimmy Spencer, Billy Standridge és Loy Allen, Jr. is összeütközött. A baleset miatt Spencer és Standridge is elvesztette minden esélyét arra, hogy kvalifikálja magát a főversenyre. A második nagy baleset a negyvenkettedik körben történt, ebbe Chad Little, Phil Barkdoll, Phil Parsons é Jim Sauter keveredett bele, közülük Little, Barkdoll és Sauter nem indulhatott a Daytona 500-on.

Daytona 500

[szerkesztés]

A Daytona 500-on Dale Jarrett karrierje első pole-pozícióját szerezte. A futamon Sterling Marlin második Cup-győzelmét szerezte, érdekesség, hogy mindkettőt Daytonában. Azzal, hogy a versenyt két egymást követő évben is meg tudta nyerni, illusztris társaságba került, ugyanis rajta kívül csak Richard Petty és Cale Yarborough tudtak duplázni a verseny történetében.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 4-Sterling Marlin
  2. 3-Dale Earnhardt
  3. 6-Mark Martin
  4. 16-Ted Musgrave
  5. 28-Dale Jarrett
  6. 30-Michael Waltrip
  7. 29-Steve Grissom
  8. 5-Terry Labonte
  9. 25-Ken Schrader
  10. 21-Morgan Shepherd

Nem kvalifikálták magukat: 20-Bobby Hillin, Jr., 40-Greg Sacks, 14-Randy MacDonald, 95-Doug Heveron, 82-Terry Byers, 52-Gary Bradberry, 62-Ronnie Sanders, 81-Kenny Wallace, 73-Phil Barkdoll, 99-Shawna Robinson, 72-Jim Sauter, 51-Kerry Teague, 97-Chad Little, 68-Bob Strait, 23-Jimmy Spencer, 0-Delma Cowart, 47-Billy Standridge, 67-Ken Bouchard, 48-James Hylton, 53-Ritchie Petty, 32-Mike Chase, 65-Steve Seligman

Goodwrench 500

[szerkesztés]

A versenyt február huszonhatodikán rendezték a North Carolina Speedwayen. A pole-pozíciót és a győzelmet is Jeff Gordon szerezte meg.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 24-Jeff Gordon
  2. 18-Bobby Labonte
  3. 3-Dale Earnhardt
  4. 10-Ricky Rudd
  5. 28-Dale Jarrett, +1 kör
  6. 29-Steve Grissom, +1 kör
  7. 6-Mark Martin, +2 kör
  8. 12-Derrike Cope, +3 kör
  9. 31-Ward Burton, +3 kör
  10. 42-Kyle Petty, +3 kör

Nem kvalifikálták magukat: 66-Ben Hess, 52-Gary Bradberry, 48-James Hylton, 47-Billy Standridge, 19-Phil Parsons

Pontiac Excitement 400

[szerkesztés]

Március ötödikén, Richmondban is Gordon indulhatott a pole-ból, a versenyt azonban csapattársa, Terry Labonte nyerte.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 5-Terry Labonte
  2. 3-Dale Earnhardt
  3. 2-Rusty Wallace
  4. 25-Ken Schrader
  5. 4-Sterling Marlin
  6. 12-Derrike Cope
  7. 17-Darrell Waltrip
  8. 6-Mark Martin, +1 kör
  9. 43-Bobby Hamilton, +1 kör
  10. 37-John Andretti, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 32-Jimmy Hensley, 81-Kenny Wallace, 47-Billy Standridge, 78-Jay Hedgecock, 29-Steve Grissom, 52-Gary Bradberry, 66-Ben Hess, 49-Eric Smith, 77-Davy Jones

Purolator 500

[szerkesztés]

Egy héttel később, Atlantában Dale Earnhardt indulhatott az első helyről, a versenyt azonban Jeff Gordon nyerte.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 24-Jeff Gordon
  2. 18-Bobby Labonte
  3. 5-Terry Labonte
  4. 3-Dale Earnhardt
  5. 28-Dale Jarrett, +1 kör
  6. 21-Morgan Shepherd, +1 kör
  7. 4-Sterling Marlin, +1 kör
  8. 10-Ricky Rudd, +1 kör
  9. 6-Mark Martin, +2 kör
  10. 2-Rusty Wallace, +2 kör

Nem kvalifikálták magukat: 31-Ward Burton, 52-Gary Bradberry, 27-Loy Allen Jr., 67-Ken Bouchard, 76-Johnny Chapman, 66-Ben Hess, 81-Kenny Wallace, 78-Pancho Carter

TranSouth Financial 400

[szerkesztés]

Március 26-án, a Darlington Racewayen ismét Gordon indulhatott a pole-ból, a versenyt viszont Marlin nyerte. Gordon a 201. körben balesetbe keveredett. A pályát évtizedek óta először újraaszfaltozták, amely erre a versenyre készült el.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 4-Sterling Marlin
  2. 3-Dale Earnhardt
  3. 16-Ted Musgrave
  4. 75-Todd Bodine
  5. 12-Derrike Cope
  6. 29-Steve Grissom
  7. 30-Michael Waltrip
  8. 21-Morgan Shepherd
  9. 43-Bobby Hamilton
  10. 37-John Andretti, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 81-Kenny Wallace, 52-Brad Teague, 19-Phil Parsons

Food City 500

[szerkesztés]

Bristolban, az első áprilisi versenyen Mark Martin szerepelt a legjobb az időmérőn, a futamot Gordon nyerte.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 24-Jeff Gordon
  2. 2-Rusty Wallace
  3. 17-Darrell Waltrip
  4. 43-Bobby Hamilton
  5. 10-Ricky Rudd
  6. 28-Dale Jarrett
  7. 5-Terry Labonte, +1 kör
  8. 6-Mark Martin, +1 kör
  9. 4-Sterling Marlin, +1 kör
  10. 33-Robert Pressley, +2 kör

Nem kvalifikálták magukat: 98-Jeremy Mayfield, 87-Joe Nemechek, 26-Steve Kinser, 47-Billy Standridge, 78-Hut Stricklin, 66-Butch Miller, 52-Brad Teague, 27-Loy Allen Jr., 90-Mike Wallace

First Union 400

[szerkesztés]

A North Wilkesboro Speedwayen rendezett versenyen Gordon nem tudta győzelemre váltani újabb első rajthelyét, ugyanis a futamot Earnhardt nyerte.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 3-Dale Earnhardt
  2. 24-Jeff Gordon
  3. 6-Mark Martin
  4. 2-Rusty Wallace
  5. 29-Steve Grissom
  6. 16-Ted Musgrave, +1 kör
  7. 4-Sterling Marlin, +1 kör
  8. 1-Rick Mast, +1 kör
  9. 11-Brett Bodine, +1 kör
  10. 17-Darrell Waltrip, +2 kör

Nem kvalifikálták magukat: 98-Jeremy Mayfield, 81-Kenny Wallace, 32-Chuck Bown, 78-Jay Hedgecock, 77-Davy Jones, 47-Billy Standridge, 27-Jeff Purvis, 26-Steve Kinser, 52-Randy MacDonald

Hanes 500

[szerkesztés]

A versenynaptár legrövidebb pályáján, Martinsville-ben Bobby Labonte indulhatott az első helyről, a kockás zászlót azonban Rusty Wallace látta meg először. A versenyt 356 kör után leintették, egy hosszúra nyúló piros zászlós periódus és a sötétedés miatt.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 2-Rusty Wallace
  2. 16-Ted Musgrave
  3. 24-Jeff Gordon
  4. 17-Darrell Waltrip
  5. 6-Mark Martin
  6. 25-Ken Schrader
  7. 28-Dale Jarrett
  8. 43-Bobby Hamilton
  9. 42-Kyle Petty, +1 kör
  10. 18-Bobby Labonte, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 75-Todd Bodine, 23-Jimmy Spencer, 32-Chuck Bown, 78-Jay Hedgecock, 8-Jeff Burton, 22-Randy LaJoie, 77-Davy Jones

Winston Select 500

[szerkesztés]

Talladegában Terry Labonte indulhatott az első helyről, a versenyt azonban Mark Martin nyerte. A sokáig az első helyekért harcoló Dale Earnhardt két körrel a vége előtt megpördült, de végül nem törte össze autóját, így tovább tudott haladni, és célba is ért, a huszonegyedik helyen. Loy Allen Jr. pályafutása során egyedül ezen a versenyen zárt a legjobb tíz között, sőt, még néhány kör erejéig az első helyen is haladt.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 6-Mark Martin
  2. 24-Jeff Gordon
  3. 21-Morgan Shepherd
  4. 17-Darrell Waltrip
  5. 18-Bobby Labonte
  6. 94-Bill Elliott
  7. 7-Geoff Bodine
  8. 75-Todd Bodine
  9. 23-Jimmy Spencer
  10. 19-Loy Allen Jr.

Nem kvalifikálták magukat: 53-Ritchie Petty, 47-Billy Standridge, 87-Joe Nemechek, 65-Steve Seligman, 0-Delma Cowart

Save Mart Supermarkets 300

[szerkesztés]

Május hetedikén a mezőny Sears Pointba látogatott a szezon első nem oválpályás versenyére. A futamot Earnhardt nyerte, akinek ez az egyetlen győzelme ilyen jellegű pályákon.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 3-Dale Earnhardt
  2. 6-Mark Martin
  3. 24-Jeff Gordon
  4. 10-Ricky Rudd
  5. 5-Terry Labonte
  6. 16-Ted Musgrave
  7. 4-Sterling Marlin
  8. 75-Todd Bodine
  9. 25-Ken Schrader
  10. 30-Michael Waltrip

Nem kvalifikálták magukat: 40-Greg Sacks, 98-Jeremy Mayfield, 27-Elton Sawyer, 00-Scott Gaylord, 64-Garrett Evans, 22-St. James Davis, 19-Ernie Cope

Coca-Cola 600

[szerkesztés]

Charlotte-ban, a Coca-Cola 600-on Bobby Labonte megszerezte pályafutása első Cup-győzelmét.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 18-Bobby Labonte
  2. 5-Terry Labonte
  3. 30-Michael Waltrip
  4. 4-Sterling Marlin, +1 kör
  5. 10-Ricky Rudd, +1 kör
  6. 3-Dale Earnhardt, +1 kör
  7. 26-Hut Stricklin, +1 kör
  8. 9-Lake Speed, +2 kör
  9. 43-Bobby Hamilton, +2 kör
  10. 41-Ricky Craven, +3 kör

Nem kvalifikálták magukat: 40-Greg Sacks, 20-Bobby Hillin Jr., 95-Jimmy Hensley, 77-Davy Jones, 44-Jeff Purvis, 67-Johnny Chapman

Miller Genuine Draft 500

[szerkesztés]

Június negyedikén, Doverben Kyle Petty megszerezte pályafutása utolsó, nyolcadik Cup-futamgyőzelmét. Ez volt az első olyan doveri verseny, ahol a borítás nem aszfalt, hanem beton volt.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 42-Kyle Petty
  2. 18-Bobby Labonte
  3. 16-Ted Musgrave
  4. 26-Hut Stricklin
  5. 3-Dale Earnhardt
  6. 24-Jeff Gordon, +1 kör
  7. 4-Sterling Marlin, +1 kör
  8. 30-Michael Waltrip, +1 kör
  9. 2-Rusty Wallace, +1 kör
  10. 87-Joe Nemechek, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 79-Doug French, 19-Loy Allen Jr.

UAW-GM Teamwork 500

[szerkesztés]

Poconóban Ken Schrader indulhatott az első helyről. A versenyt Terry Labonte nyerte, aki mindössze az utolsó hét kört vezette. Labonte azután állt az élre, miután Jeff Gordon elrontott egy váltást, és emiatt lelassult. Gordon kikerülése túl hosszú ideig tartott ahhoz, hogy a manőver után még Labontét is utolérjék. A versenyre egyedül Doug French nem tudta kvalifikálni magát.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 5-Terry Labonte
  2. 16-Ted Musgrave
  3. 25-Ken Schrader
  4. 4-Sterling Marlin
  5. 26-Hut Stricklin
  6. 94-Bill Elliott
  7. 21-Morgan Shepherd
  8. 3-Dale Earnhardt
  9. 30-Michael Waltrip
  10. 11-Brett Bodine

Miller Genuine Draft 400

[szerkesztés]

Michiganben Bobby Labonte másodszor végzett az élen. John Andretti pályafutása addigi legjobb eredményét elérve negyedik lett. Lake Speed és Michael Waltrip egy ütközés miatt összeverekedtek a bokszutcában.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 18-Bobby Labonte
  2. 24-Jeff Gordon
  3. 2-Rusty Wallace
  4. 37-John Andretti
  5. 21-Morgan Shepherd
  6. 28-Dale Jarrett
  7. 4-Sterling Marlin
  8. 6-Mark Martin
  9. 5-Terry Labonte
  10. 16-Ted Musgrave

Nem kvalifikálták magukat: 88-Gary Bradberry, 40-Greg Sacks

Pepsi 400

[szerkesztés]

A szezon második daytonai versenyét, a Pepsi 400-at Earnhardt pole-ja után Gordon nyerte.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 24-Jeff Gordon
  2. 4-Sterling Marlin
  3. 3-Dale Earnhardt
  4. 6-Mark Martin
  5. 16-Ted Musgrave
  6. 25-Ken Schrader
  7. 42-Kyle Petty
  8. 10-Ricky Rudd
  9. 23-Jimmy Spencer
  10. 94-Bill Elliott

Nem kvalifikálták magukat: 81-Kenny Wallace, 0-Delma Cowart, 65-Steve Seligman

Slick 50 300

[szerkesztés]

New Hampshire-ben Gordon sorozatban harmadszor végzett az első két hely valamelyikén, ezúttal az első pozícióban. A versenyre egyedül Eric Smith nem kvalifikálta magát.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 24-Jeff Gordon
  2. 21-Morgan Shepherd
  3. 6-Mark Martin
  4. 5-Terry Labonte
  5. 10-Ricky Rudd
  6. 2-Rusty Wallace
  7. 12-Derrike Cope
  8. 16-Ted Musgrave
  9. 4-Sterling Marlin
  10. 25-Ken Schrader

Miller Genuine Draft 500

[szerkesztés]

A sorozat 1995-ben másodszor vendégeskedett Poconóban. Bill Elliott első rajthelye után Dale Jarrettet intették le elsőként.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 28-Dale Jarrett
  2. 24-Jeff Gordon
  3. 10-Ricky Rudd
  4. 16-Ted Musgrave
  5. 94-Bill Elliott
  6. 7-Geoff Bodine
  7. 6-Mark Martin
  8. 98-Jeremy Mayfield
  9. 87-Joe Nemechek
  10. 15-Dick Trickle

Nem kvalifikálták magukat: 14-Randy MacDonald, 82-Terry Byers

DieHard 500

[szerkesztés]

Július huszonharmadikán a második talladegai futamot Sterling Marlin nyerte azután, hogy az időmérőn is ő volt a leggyorsabb. Ken Schrader súlyos balesetet szenvedett azután, hogy a csapattársa, Jeff Gordon meglökte, és magával sodort tizenhárom másik autót is. Schrader végül nem sérült meg.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 4-Sterling Marlin
  2. 28-Dale Jarrett
  3. 3-Dale Earnhardt
  4. 21-Morgan Shepherd
  5. 94-Bill Elliott
  6. 42-Kyle Petty
  7. 6-Mark Martin
  8. 24-Jeff Gordon
  9. 30-Michael Waltrip
  10. 23-Jimmy Spencer, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 22-Jimmy Hensley, 0-Delma Cowart, 65-Steve Seligman

Brickyard 400

[szerkesztés]

Az első Brickyard 400 sikere után a NASCAR 1995-re is visszatért Indianapolisba. Az egész hétvége az Erin hurrikán fenyegetésében zajlott. A pole-ból Jeff Gordon indulhatott, mögötte pedig a legendás 43-as rajtszámú autóban Bobby Hamilton sorakozott fel.

A legendás A. J. Foyt, a formaautózás legsikeresebb amerikai alakja is elindult a versenyen, azonban végül nem tudta kvalifikálni magát a versenyre. 1958 óta íródó indianapolisi pályafutása alatt Foyttal ez először fordult elő.

A verseny reggelén is eső áztatta a pályát, azonban végül biztonságban, időben el tudtak rajtolni a második Brickyard 400-on. Mivel sokan azt hitték, hogy a nagy eső miatt úgyis elmarad a verseny, hazamentek, és a csapatok sem várták, hogy elindul majd a körözés a pályán. A verseny indításáról nagyon hirtelen született döntés, a csapatok az utolsó pillanatban lettek kész autóikkal, ezenkívül több néző is szinte a rajt pillanatában esett be a nézőtérre. 160 kör megtétele után végül Dale Earnhardtot intették le elsőként.

Az első tíz helyezett sorrendje:

Poz. Rajtrács # Versenyző Szponzor Autó Csapat Körök
1 13 3 Dale Earnhardt GM Goodwrench Chevrolet Richard Childress Racing 160
2 24 2 Rusty Wallace Miller Genuine Draft Ford Team Penske 160
3 26 28 Dale Jarrett Texaco/Havoline Ford Robert Yates Racing 160
4 4 11 Bill Elliott Budweiser Ford Junior Johnson 160
5 14 6 Mark Martin Valvoline Ford Roush Racing 160
6 1 24 Jeff Gordon DuPont Chevrolet Hendrick Motorsports 160
7 3 4 Sterling Marlin Kodak Chevrolet Morgan-McClure Motorsports 160
8 9 1 Rick Mast Skoal Classic Ford Richard Jackson 160
9 5 18 Bobby Labonte Interstate Batteries Chevrolet Joe Gibbs Racing 160
10 33 21 Morgan Shepherd Citgo Ford Wood Brothers Racing 160

Nem kvalifikálták magukat:

The Bud at The Glen

[szerkesztés]

A szezon második, nem oválpályás versenyét Watkins Glenben rendezték. A hétvégén Mark Martin tarolt, aki az első rajthely után a futamot is megnyerte. A versenyt sokáig Wally Dallenbach, Jr. vezette, Martin csak hat körrel a vége előtt tudta megelőzni Dallenbachot, így megszerezte sorozatban harmadik Watkins Glen-i győzelmét.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 6-Mark Martin
  2. 22-Wally Dallenbach, Jr.
  3. 24-Jeff Gordon
  4. 10-Ricky Rudd
  5. 5-Terry Labonte
  6. 18-Bobby Labonte
  7. 37-John Andretti
  8. 17-Darrell Waltrip
  9. 7-Geoff Bodine
  10. 41-Ricky Craven

Nem kvalifikálták magukat: 61-David Murry, 90-Mike Wallace, 49-Eric Smith

GM Goodwrench 400

[szerkesztés]

Augusztus 19-én, Michiganben a nézők egy újabb duplázást láthattak, ekkor Bobby Labonte szerezte meg a pole-pozíciót és a futamgyőzelmet is testvére, Terry előtt.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 18-Bobby Labonte
  2. 5-Terry Labonte
  3. 24-Jeff Gordon
  4. 4-Sterling Marlin
  5. 2-Rusty Wallace
  6. 31-Ward Burton
  7. 41-Ricky Craven
  8. 43-Bobby Hamilton
  9. 94-Bill Elliott, +1 kör
  10. 26-Hut Stricklin, +1 kör

Goody's 500

[szerkesztés]

Augusztus végén Bristolban a szezon egyik legemlékezetesebb versenyét láthatták a kilátogatók. Már a kezdés is nehézkes volt, ugyanis egy trópusi vihar miatt a verseny nagyjából másfélórás késéssel kezdődött. A verseny közben Dale Earnhardtot a mezőny végére küldték, amikor kiforgatta Rusty Wallace-t (a leintés után az eset miatt Wallace hozzávágott Earnhardthoz egy vizespalackot). Később Earnhardt ismét visszaesett a mezőny végére, amikor egy újraindításnál beleszaladt Derrike Cope autójába, emiatt pedig a boxba kellett hajtania, hogy megjavítsák autóját. A hétszeres bajnok ekkor ismét őrült felzárkózásba kezdett. Az utolsó körökben már másodikként haladt, és ismét megpróbálkozott egy apró lökéssel, ezúttal az élen haladó Terry Labontével szemben. Végül ez a megmozdulás csak kibillentette Labontét, és miután egyenesbe hozta autóját, még mindig Earnhardt előtt volt, és megnyerte a versenyt.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 5-Terry Labonte
  2. 3-Dale Earnhardt
  3. 28-Dale Jarrett
  4. 17-Darrell Waltrip
  5. 6-Mark Martin
  6. 24-Jeff Gordon
  7. 4-Sterling Marlin
  8. 90-Mike Wallace
  9. 8-Jeff Burton
  10. 12-Derrike Cope, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 42-Kyle Petty, 95-Joe Ruttman, 81-Kenny Wallace, 32-Jimmy Hensley, 77-Bobby Hillin, Jr., 75-Todd Bodine, 27-Elton Sawyer

Mountain Dew Southern 500

[szerkesztés]

Szeptember elején Darlingtonban meglepetésre John Andretti indulhatott az első helyről. A versenyen Jeff Gordon győzelmével már egy, a papírformának sokkal inkább megfelelő végeredmény született.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 24-Jeff Gordon
  2. 3-Dale Earnhardt
  3. 2-Rusty Wallace
  4. 22-Ward Burton
  5. 30-Michael Waltrip
  6. 10-Ricky Rudd
  7. 26-Hut Stricklin
  8. 18-Bobby Labonte
  9. 9-Lake Speed
  10. 4-Sterling Marlin

Nem kvalifikálták magukat: 66-Billy Standridge, 52-Brad Teague, 88-Gary Bradberry

Miller Genuine Draft 400

[szerkesztés]

Szeptember kilencedikén, Richmondban Rusty Wallace szezonbeli második győzelmét szerezte.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 2-Rusty Wallace
  2. 5-Terry Labonte
  3. 3-Dale Earnhardt
  4. 28-Dale Jarrett
  5. 43-Bobby Hamilton
  6. 24-Jeff Gordon
  7. 37-John Andretti, +1 kör
  8. 10-Ricky Rudd, +1 kör
  9. 25-Ken Schrader, +1 kör
  10. 16-Ted Musgrave, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 32-Ed Berrier, 78-Jay Hedgecock, 40-Shane Hall, 29-Steve Grissom, 90-Mike Wallace, 49-Eric Smith

MBNA 500

[szerkesztés]

Doverben Rick Mast pályafutása második pole-pozícióját szerezte. A futamot már nem tudta megnyerni, ott Gordon zárt az élen.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 24-Jeff Gordon
  2. 43-Bobby Hamilton
  3. 2-Rusty Wallace
  4. 87-Joe Nemechek
  5. 3-Dale Earnhardt
  6. 4-Sterling Marlin
  7. 12-Derrike Cope, +1 kör
  8. 6-Mark Martin, +1 kör
  9. 18-Bobby Labonte, +2 kör
  10. 10-Ricky Rudd, +2 kör

Nem kvalifikálták magukat: ??-Billy Standridge, 66-Terry Fisher, 31-Greg Sacks

Goody's 500

[szerkesztés]

Martinsville-ben az eső elmosta az időmérő edzést, így a rajtrácsra a bajnokság állásának megfelelően álltak fel, Gordon vezetésével. A versenyt Earnhardt nyerte.

Az első 10 helyezett sorrendje:

  1. 3-Dale Earnhardt
  2. 5-Terry Labonte
  3. 2-Rusty Wallace
  4. 43-Bobby Hamilton
  5. 7-Geoff Bodine
  6. 94-Bill Elliott
  7. 24-Jeff Gordon
  8. 17-Darrell Waltrip
  9. 12-Derrike Cope
  10. 28-Dale Jarrett

Nem kvalifikálták magukat: 31-Jimmy Hensley, 32-Greg Sacks, 40-Rich Bickle, 71-Dave Marcis, 77-Bobby Hillin, Jr., 81-Kenny Wallace

Tyson Holly Farms 400

[szerkesztés]

Október első napján, North Wilkesboróban Ted Musgrave indult a pole-pozícióból, a versenyt pedig Mark Martin nyerte. 1959 óta ez volt az első verseny, hogy a mezőny minden egyes autója célbaért.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 6-Mark Martin
  2. 2-Rusty Wallace
  3. 24-Jeff Gordon
  4. 5-Terry Labonte
  5. 10-Ricky Rudd
  6. 88-Ernie Irvan
  7. 28-Dale Jarrett
  8. 25-Ken Schrader, +1 kör
  9. 3-Dale Earnhardt, +1 kör
  10. 94-Bill Elliott, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 75-Todd Bodine, 32-Greg Sacks, 98-Jeremy Mayfield, 22-Ward Burton, 8-Jeff Burton, 90-Mike Wallace, 78-Jay Hedgecock

UAW-GM Quality 400

[szerkesztés]

Charlotte-ban Ricky Rudd első rajthelye után a futamgyőzelemnek sorozatban másodszor ismét Mark Martin örülhetett.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 6-Mark Martin
  2. 3-Dale Earnhardt
  3. 5-Terry Labonte
  4. 10-Ricky Rudd
  5. 28-Dale Jarrett
  6. 4-Sterling Marlin
  7. 22-Ward Burton
  8. 18-Bobby Labonte
  9. 2-Rusty Wallace
  10. 43-Bobby Hamilton

Nem kvalifikálták magukat: 97-Chad Little, 81-Kenny Wallace, 44-Jeff Purvis, 0-Delma Cowart, 66-Billy Standridge

AC Delco 400

[szerkesztés]

A North Carolina Speedwayen rendezett október végi 400 mérföldes versenyen Hut Stricklin indulhatott az első helyről. A versenyen Ward Burton pályafutása első Cup-győzelmét szerezte. Burton ekkor mindössze hetedik versenyét futotta aktuális csapatával, a Bill Davis Racinggel.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 22-Ward Burton
  2. 2-Rusty Wallace
  3. 6-Mark Martin
  4. 5-Terry Labonte
  5. 8-Jeff Burton
  6. 4-Sterling Marlin
  7. 3-Dale Earnhardt
  8. 41-Ricky Craven
  9. 87-Joe Nemechek
  10. 94-Bill Elliott

Nem kvalifikálták magukat: 71-Dave Marcis, 88-Ernie Irvan, 19-Loy Allen Jr., 78-Jay Hedgecock, 84-Norm Benning, 70-Alan Russell, 14-Richard Brickhouse

Dura Lube 500

[szerkesztés]

A szezon utolsó előtti versenyét október 29-én rendezték Phoenixben. Az első helyről Bill Elliott indulhatott, a versenyt Ricky Rudd nyerte. Rudd ezzel sorozatban tizenharmadik szezonjában szerzett legalább egy győzelmet.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 10-Ricky Rudd
  2. 12-Derrike Cope
  3. 3-Dale Earnhardt
  4. 2-Rusty Wallace
  5. 24-Jeff Gordon
  6. 16-Ted Musgrave
  7. 21-Morgan Shepherd
  8. 6-Mark Martin
  9. 1-Rick Mast
  10. 25-Ken Schrader

Nem kvalifikálták magukat: 50-A. J. Foyt, 97-Chad Little, 08-Mike Bliss, 40-Shane Hall, 00-Scott Gaylord, 58w-Wayne Jacks, 7-L. J. Pryor, 36-Rich Woodland, Jr.

NAPA 500

[szerkesztés]

A szezonzáró NAPA 500-ra november 12-én, Atlantában került sor. A bajnokságot vezető Jeff Gordonnak elég volt a 41. pozíciónál jobb helyen beérnie, hogy megszerezze a bajnoki címet, és ezt meg is tette – harminckettedikként, tizennégy kör hátrányban. Így hiába nyújtott Dale Earnhardt közel tökéletes teljesítményt (győzelem, legtöbb élen töltött kör), csak másodikként zárt év végén.

Az első tíz helyezett sorrendje:

  1. 3-Dale Earnhardt
  2. 4-Sterling Marlin
  3. 2-Rusty Wallace
  4. 94-Bill Elliott
  5. 22-Ward Burton
  6. 23-Jimmy Spencer
  7. 88-Ernie Irvan, +1 kör
  8. 18-Bobby Labonte, +1 kör
  9. 77-Bobby Hillin, Jr., +1 kör
  10. 10-Ricky Rudd, +1 kör

Nem kvalifikálták magukat: 66-Billy Standridge, 59-Jack Sprague, 90-Mike Wallace, 40-Shane Hall, 0-Delma Cowart, 49-Eric Smith

A bajnokság végeredménye

[szerkesztés]
  1. 24-Jeff Gordon – 4614
  2. 3-Dale Earnhardt – 4580
  3. 4-Sterling Marlin – 4361
  4. 6-Mark Martin – 4320
  5. 2-Rusty Wallace – 4240
  6. 5-Terry Labonte – 4146
  7. 16-Ted Musgrave – 3949
  8. 94-Bill Elliott – 3746
  9. -Ricky Rudd – 3734
  10. 18-Bobby Labonte – 3718
  11. 21-Morgan Shepherd – 3618
  12. 30-Michael Waltrip – 3601
  13. 28-Dale Jarrett – 3584
  14. 43-Bobby Hamilton – 3576
  15. 12-Derrike Cope – 3384
  16. 7-Geoff Bodine – 3357
  17. 25-Ken Schrader – 3221
  18. 37-John Andretti – 3140
  19. 17-Darrell Waltrip – 3078
  20. 11-Brett Bodine – 2988
  21. 1-Rick Mast – 2984
  22. 22-Ward Burton – 2926
  23. 9-Lake Speed – 2921
  24. 41-Ricky Craven (Ú)  – 2883
  25. 15-Dick Trickle – 2875
  26. 23-Jimmy Spencer – 2809
  27. 29-Steve Grissom – 2757
  28. 87-Joe Nemechek – 2742
  29. 33-Robert Pressley (Ú)  – 2663
  30. 42-Kyle Petty – 2638
  31. 98-Jeremy Mayfield – 2637
  32. 8-Jeff Burton – 2556
  33. 75-Todd Bodine – 2372
  34. 90-Mike Wallace – 2178
  35. 71-Dave Marcis – 2126
  36. 26-Hut Stricklin – 2082
  37. 77-Bobby Hillin, Jr. – 1686
  38. 27-Elton Sawyer – 1499
  39. 32-Greg Sacks – 1349
  40. Randy LaJoie (Ú)  – 1133
  41. 19-Loy Allen Jr. – 890
  42. Kenny Wallace – 878
  43. Chuck Bown – 618
  44. Jimmy Hensley – 558
  45. Rich Bickle – 538
  46. Davy Jones (Ú)  – 520
  47. 58-Jeff Purvis – 391
  48. 88-Ernie Irvan – 354
  49. Steve Kinser (Ú)  – 287
  50. Wally Dallenbach, Jr. – 221

Források

[szerkesztés]