1864. évi Dán Hadjárat Emlékérme

	1864. évi Dán Hadjárat Emlékérme
	Adományozza
Típus	emlékérem
Kaphatják	az 1864-es porosz–osztrák–dán háborúban részt vevő osztrák katonák
Hadjárat	1864-es porosz–osztrák–dán háború
Státusz	nem adományozható
	Statisztikák
Alapítás dátuma	1864. november 10.
	Viselési sorrend
Magasabb rangú kitüntetés	Hadiérem
Alacsonyabb rangú kitüntetés	Tirol védelméért emlékérem
	A Wikimédia Commons tartalmaz 1864. évi Dán Hadjárat Emlékérme témájú médiaállományokat.

Az 1864. évi Dán Hadjárat Emlékérme (németül: Erinnerungs-Medaille an den Feldzug 1864 gegen Dänemark) egy osztrák katonai kitüntetés volt, amelyet az 1864-ben vívott porosz–osztrák–dán háború résztvevőinek adományoztak. Az érem anyagát a zsákmányolt dán ágyúk anyagából nyerték. A kitüntetésnek létezett porosz változata is.

Története

Az Osztrák Császárság Poroszország szövetségeseként vett részt a Dánia elleni, 1864. február 1. és október 30. között zajló háborúban. Az osztrák vezetés egy 27000 fős hadtestet (40 gyalogzászlóalj, 10 lovasszázad, 40 löveg^[1]), valamint a hadtengerészet egyes egységeit (mivel Poroszországnak ekkor még nem volt számottevő flottája) küldte a dánok ellen. Az osztrák szárazföldi erők parancsnoka báró Ludwig von Gablenz altábornagy volt.

A hadtestbe az alábbi magyarországi kiegészítésű alakulatok tartoztak:

cs. kir. 6. (Coronini-Cronberg) sorgyalogezred, Újvidék
cs. kir. 34. (I. Vilmos porosz király) sorgyalogezred, Kassa
cs. kir. 72. (Ramming) sorgyalogezred, Pozsony
cs. kir. 9. (Liechtenstein) huszárezred egy osztálya

Az osztrák erők három nagyobb összecsapásban vettek részt, február 3-án Oberselknél, 6-án Overseenél, és március 8-án Veljénél. Május 9-én Helgolandnál a Wilhelm von Tegetthoff sorhajókapitány vezette osztrák flottakötelék ütközött meg a dán hadihajókkal. A háború Dánia vereségével végződött. A két győztes uralkodó, I. Ferenc József császár és I. Vilmos porosz király 1864. november 10-én alapította meg a dániai hadjárat emlékérmét, amelyet minden résztvevő tiszt, katona és katonai tisztviselő megkapott. Rajtuk kívül azok a postai és távirdai tisztviselők is elnyerték, akiket szolgálattételre osztottak be a Dániába induló hadtesthez, valamint a cs. kir. 2. (Sándor cár) gyalogezred azon katonái akik a harcok ideje alatt Schleswigben teljesítettek szolgálatot. Az emlékérem megalapítását az uralkodó az 1864. november 11-én kelt 50. számú hadseregparancsban hirdette ki, amely tartalmazta a kitüntetés alapszabályait is.^[2]

A kitüntetés leírása

1864 áprilisában a dánok kiürítették Fredericia városát. A települést körülvevő erődítményekben a bevonuló porosz és osztrák csapatok több, mint 200 használhatatlanná tett ágyút találtak, amiket a dánok nem tudtak elszállítani. A háború után az itt zsákmányolt ágyúk bronzát használták fel a győztesek az emlékérmek elkészítéséhez.

Az érem átmérője 29 mm. Előlapján a két uralkodó névjele látható, balról-jobbra I. Ferenc József és I. Vilmos (ezek a porosz változaton felcserélődnek). Hátoldalán az UNSER TAPFERN KRIEGERN 1864 (bátor harcosaink) felirat olvasható, babérkoszorúval övezve. Az érem peremébe az AUS EROBERTEM GESCHUETZ (zsákmányolt ágyúból) szöveget vésték. A kitüntetés szalagja 40 mm széles, fekete színű, a szegélyétől 2-2 mm-re 5 mm-es sávokkal, amely a bal oldalon fehér, jobb oldalon sárga színű. A szalag így a fekete-fehér porosz, és a sárga-fekete osztrák színeket adja ki. A poroszok a nem harcoló állomány számára ugyanilyen, de acélból készült érmet adtak ki, ezen értelem szerűen nem szerepelt peremirat. A későbbi években pótlásként vert bronz érmekről ugyancsak hiányzik az ágyúkra utaló felirat.

Az érmet Friedrich Leisek tervezte. ^[3]

További információk

Az érmet bal oldalon, háromszögszalagon kellett viselni. Sorrendben a Hadiérem után és a Tirol védelméért adományozott emlékérmek között volt a helye. Adományozó okirat vagy igazolvány nem járt hozzá. A tiszti névkönyvben (Schematismus für das k. u. k. Heer und für die k. u. k. Kriegs-Marine) az 1900-as évtől tüntették fel a kitüntetések között. Az alapszabály szerint az emlékérmet bírósági határozattal sem lehetett elvenni.

A kitüntetést elnyert személyek

A lista nem teljes, azon nevezetesebb személyeket tartalmazza, akik megkapták az emlékérmet.

komlós-keresztesi Fejérváry Géza, 1. osztályú századosként szolgált a cs. kir. 6. sorgyalogezredben
Ludwig von Gablenz altábornagy, a Dániában harcoló osztrák hadtest parancsnoka
galánthai Esterházy Alajos herceg, 2. osztályú alhadnagyként szolgált a cs. kir. 2. (Windischgrätz) dragonyosezredben
karstenfelsi Pacor Vilmos, 1. osztályú alhadnagyként szolgált a cs. kir. 34. sorgyalogezredben
Hermann von Spaun báró, sorhajóhadnagyként szolgált a Juan de Austria páncélfregatton
Wilhelm von Tegetthoff sorhajókapitány, a Schwarzenberg fregatt parancsnoka

Jegyzetek

↑ Österreichs Kriege seit 1495 (német nyelven), 151. o. (1878)
↑ (1864. november 20.) „Armee-Befehl No. 50.”. Kaiserlich-königliches Armee-Verordnungsblatt. Normal-Verordnungen (25), 177-178. o.
↑ Leisek, Friedrich. (Hozzáférés: 2025. január 31.)

Források

Bodrogi Péter – Molnár József – Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv - A magyar állam rendjelei és kitüntetései. Budapest, 2005.
Felszeghy Ferenc – Rátvay Imre – Petrichevich György – Ambrózy György (szerk. biz.): A rendjelek és kitüntetések történelmünkben. Budapest, é. n. [1943.]
Johann Stolzer – Christian Steeb (szerk.): Österreichs Orden vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Graz, 1996.

[1] Österreichs Kriege seit 1495 (német nyelven), 151. o. (1878)

[2] (1864. november 20.) „Armee-Befehl No. 50.”. Kaiserlich-königliches Armee-Verordnungsblatt. Normal-Verordnungen (25), 177-178. o.

[3] Leisek, Friedrich. (Hozzáférés: 2025. január 31.)

[1]

[2]

[3]