12140 Johnbolton
| 12140 Johnbolton | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | John Gatenby Bolton |
| Alternatív név | 4087 P-L, 1993 BJ1 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 412 754 946 km (2,759 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 329 617 396 km (2,203 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 371 186 171 km (2,481 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,112[1] |
| Orbitális periódus | 1427,572 nap 3,91 év[1] |
| Közepes anomália | 126,664°[1] |
| Inklináció | 2,022°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 2,765°[1] |
| Perihélium szöge | 155,573°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 6,129 km |
| Forgási periódus | 66,83 h |
| Albedó | 0,057 |
| Abszolút fényesség | 14,8[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 12140 Johnbolton (ideiglenes jelöléssel 4087 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés] |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
