12136 Martinryle
| 12136 Martinryle | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar Obszervatórium |
| Névadó | Martin Ryle |
| Alternatív név | 3045 P-L, 1990 RM2 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 459 295 846 km (3,07 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 332 353 586 km (2,222 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 395 824 716 km (2,646 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,16[1] |
| Orbitális periódus | 1572,044 nap 4,3 év[1] |
| Közepes anomália | 252,986°[1] |
| Inklináció | 12,723°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 332,613°[1] |
| Perihélium szöge | 336,864°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 5,646 km |
| Forgási periódus | 6,976 h |
| Albedó | 0,35 |
| Abszolút fényesség | 13,0[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 12136 Martinryle (ideiglenes jelöléssel 3045 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés] |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
