11238 Johanmaurits
| 11238 Johanmaurits | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | Juan Mauricio de Nassau |
| Alternatív név | 2044 P-L, 1999 JY57 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 354 526 249 km (2,37 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 310 807 618 km (2,078 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 332 666 934 km (2,224 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,066[1] |
| Orbitális periódus | 1211,225 nap 3,32 év[1] |
| Közepes anomália | 140,455°[1] |
| Inklináció | 3,879°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 349,938°[1] |
| Perihélium szöge | 244,043°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Abszolút fényesség | 14,7[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 11238 Johanmaurits (ideiglenes jelöléssel 2044 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés] |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
