Šime Đodan

Šime Đodan
Horvátország 3. honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1991. július 2. – 1991. július 17.
Előd	Martin Špegelj
Utód	Luka Bebić
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1927. december 27. Benkovac
Elhunyt	2007. október 2. (79 évesen) Dubrovnik
Párt	Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Horvát Demokrata Közösség
Foglalkozás	közgazdász, politikus
Iskolái	Higher Military Academy of YPA Zágrábi Egyetem Jogtudományi Kar
Díjak	Order of Ante Starčević Grand Order of King Dmitar Zvonimir

Šime Đodan (Rodaljice, 1927. december 27. – Dubrovnik, 2007. október 2.) horvát politikus, közgazdász, a jugoszláv emigráció egyik fontos személyisége. A Horvát Köztársaság 3. honvédelmi minisztere.

Élete és pályafutása

Ifjúkora és tanulmányai

Šime Đodan a Benkovac melletti Rodaljice faluban született. Apja Jure Ninčević Đodan, a falu jegyzője és Marija Kamber gyermekeként. Az olasz megszállás idején iskolai tanulmányait félbeszakította, mert édesapja nem engedte, hogy olasz nyelvű bizonyítványt kapjon. Apja a csetnikek elleni harcban, partizánként halt meg 1944-ben. Đodan 1943 óta működött együtt a Népi Felszabadító Mozgalommal (NOP), majd 1944-ben csatlakozott a Népi Felszabadító Hadsereg (NOV) és a Jugoszláv Partizán Különítmények (POJ) hadműveleti egységeihez, ahol a háború végéig maradt. A háború alatt többször megsebesült. Szakaszparancsnokként és századparancsnokként szolgált. A háború alatt károlyvárosi katonai kiképzésen is részt vett, majd a háború után 1949-ben diplomázott a belgrádi Katonai-Politikai Főiskolán, 1953-ban pedig a Ćuprijai Felsőfokú Katonai Tüzér Akadémián. 1944-től 1956-ig hadnagyként szolgált a jugoszláv haditengerészetnél, s közben a zágrábi és banjalukai gimnázium felső tagozatait járta és végezte el Végül hadnagyként szerelt le a hadseregből.

1960-ban a Zágrábi Egyetem Jogi Karán szerzett diplomát, majd a következő évben a Politikai Gazdasági Tanszéken asszisztensnek választották. Előmenetele nagyon könnyű volt, mert egy megölt harcos fiaként, egykori partizánként, valamint a Jugoszláv Kommunista Párt tagjaként kitűnő káderlappal rendelkezett, ráadásul kiváló tanuló, szorgalmas és ambiciózus ember volt. Hat év alatt irigylésre méltó tudományos karriert épített fel magának. 1961-ben politikai gazdaságtant tanított a jogi karon. 1962-ben Hágába kapott ösztöndíjat posztgraduális és makrogazdasági tanulmányaihoz. 1964-ben jogi doktorátust, 1965-ben pedig közgazdasági doktorátust szerzett a Zágrábi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán. 1967-ben egyetemi adjunktus lett. Tudományos pályafutása során több könyvet és tanulmányt publikált az árutermelésről, a gazdasági fejlődésről és az értéktörvény működéséről, valamint Horvátország gazdasági helyzetéről.

Politikai pályafutása

Đodant a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának a politikai és gazdasági élet liberalizációjának folyamatát megállító 1968-as brioni plénuma és az ezzel kapcsolatos hallgatói zavargások vezették be a politikába, majd később a „horvát tavasz” idején a Matica hrvatska gazdasági titkáraként és elnökségi tagjaként kapcsolódott be teljesen a politikai eseményekbe. A horvát tavasz nagy nyomot hagyott Đodanban, aminek következtében politikus és Horvátország gazdasági kizsákmányolásának teoretikusa lett. Horvátországnak a volt Jugoszlávia általi kizsákmányolásával foglalkozó tézisekhez és elméletekhez tanára és mentora, Rudolf Bićanić háború előtti munkáiban keresett és talált ihletet, főleg tanulmányaiban és a Horvát Parasztpártnak (HSS) a horvát kérdés gazdasági alapjairól szóló 1938-as politikai pamfletjében. A Stipe Šuvarral a Kolában, a Naši temamiban és Vjesnikben folytatott elméleti és politikai polémia során Đodan 1971-től a tömegmozgalom egyik fő ideológusává nőtte ki magát. Ebben az időszakban elméletét és elméleti elemzéseit a nyilvános vitákban, tömeggyűléseken és fórumokon népszerűsítette. Az a tény, hogy Josip Broz Tito maga kérte letartóztatását, sokat mond Đodannak a közvéleményre gyakorolt hatásáról.

1972-ben Đodant letartóztatták. A nyomozás és a tárgyalás 1974-ig tartott. Hat év börtönbüntetésre ítélték, és ebből ötöt a lepoglavai börtönben töltött. Életének legnehezebb szakaszában egyedül az egyetem tanári kara viselkedett vele rendkívül korrekten. Bogdan Zlarić például az akkori hatóságok megdöbbenésére, a vizsgálat idejére határozatot írt Đodan munkaviszonyának felfüggesztéséről, amely lehetővé tette, hogy a politikai üldözés áldozatának szolgálati ideje ne szakadjon meg és folyamatosan fizetést kapjon.

Đodan Franjo Tuđman horvát köztársasági elnök különmegbízottjaként került vissza ismét a közéletbe. A rendszerváltás után két cikluson keresztül volt a horvát parlament tagja. Első mandátuma 1990-től 1992-ig, a második ciklusa pedig 1992-től 1995-ig tartott. Közben július 2. és 17. között a Horvát Köztársaság védelmi minisztere volt. Đodan miniszteri mandátuma mindössze tizenöt napig tartott, így ő lett a legrövidebb miniszter Horvátországban. 1991 és 1992 között a Matica hrvatska alelnöke, valamint a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) elnökségének tagja volt. Politikai életét ellentmondásos retorika jellemezte, a leghírhedtebb egy 1991 augusztusi sinji megjegyzése, amely szerint a szerbek „kisebb agyúak” és „hegyes fejűek”. Šime Đodan 2007. október 2-án, 79 éves korában, hosszan tartó betegség után egy dubrovniki kórházban hunyt el. Temetése 2007. október 5-én volt Dubrovnikban.

Fő művei

• Zakon vrijednosti i odnos tržišta i plana, Zagreb, 1969.
• Ekonomska politika Jugoslavije, Zagreb, 1970.
• Yugo tragedija, Zagreb, 1990.
• Hrvatsko pitanje 1918-1990, Zagreb, 1991.
• Agonija boljševizma, Zagreb, 1991.
• Bosna i Hercegovina - hrvatska djedovina: kroz povijesna vrela, Zagreb, 1994.
• Borba za Hrvatsku, Zagreb, 1998.
• Crvena Hrvatska - Dubrovnik i Boka od Kotora, 2003.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Šime Đodan című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.