Úszó (anatómia)

Úszóknak nevezzük a vízben élő állatok lapos, az úszás során a hajtást, az irányváltoztatást vagy az iránytartást segítő végtagjait. Úszóról leginkább gerincesek esetében beszélünk, de előfordul, hogy gerinctelen élőlények végtagjait is annak nevezzük.

A gerincesek úszói

Farokúszó-típusok. A: heterocerk; B: protocerk; C: homocerk; D: dificerk.

A vízi életmódú gerincesek, legyenek azok elsődlegesen vagy másodlagosan víziek, farokúszójának típusai a következők lehetnek:

• protocerk (B): a gerinc farki része egyenes, a farokúszó szegélyként körülfutja a farkat. (pl.: nyálkahalak, ingolák, angolnaalakúak)
• heterocerk (A): a gerinc farki része felfelé görbül, és a farokúszó felső részét támasztja; a farokúszó aszimmetrikus. (pl.: cápák, tokalakúak, kajmánhalfélék)
• hypocerk: a gerinc farki része lefelé görbül, és a farokúszó alsó részét támasztja; a farokúszó aszimmetrikus. (pl.: Xiphophorus, ichthyoszauruszok)
• dificerk (D): a gerinc farki vége egyenes, a farokúszó két részre tagolódik (pl.: bojtosúszójú halak)
• homocerk (C): a gerinc farki része egyenes, vagy enyhén felfelé görbül, de a farokúszó teljesen szimmetrikus.
• gefirocerk: a test farki része csonkban végződik, a farokúszó ezt szegélyezi (pl.: holdhalfélék)

A cetek farokúszója a fentiektől eltérően nem függőleges, hanem vízszintes, farokúszójukat a fentiek szerint nem is osztályozzuk.

A halak úszói

A Lampanyctodes hectoris külső anatómiája. 1. kopoltyúfedő; 2. oldalvonal; 3. hátúszó; 4. zsírúszó; 5. faroktest; 6. farokúszó; 7. farok alatti úszó; 8. fotofórák; 9. hasúszók; 10. mellúszók.

A fejletlenebb halaknak, például a nyálkahalaknak (Myxini), az ingoláknak (Petromyzontida) csak farokúszójuk van, mint számos őshalnak volt. A fejlettebb halak a következő úszókkal rendelkezhetnek (zárójelben a tudományos név, illetve a rövidítése):

• páratlan úszók
  • farok alatti úszó (pinna analis vagy pinna abdominales; A)
  • zsírúszó (pinna adiposa; Ad)
  • farokúszó (pinna caudalis; C)
  • hátúszó (pinna dorsalis; D)
    • első hátúszó (D1)
    • második hátúszó (D2)
    • harmadik hátúszó (D3)
• páros úszók
  • mellúszók (pinnae pectoralis vagy pinnae thoracales; P)
  • hasúszók (pinnae ventralis; V)

Az úszók száma és felépítése alapján képletet lehet felállítani, amely egy fajhatározó bélyeg. A kemény úszósugarakat római, a lágy úszósugarakat arab számokkal jelölik.

A csapósügér (Perca fluviatilis) teljes úszóképlete: ${\frac {D1XIII-XVI/0;D2I/13-13}{P0/14;VI/5;AII/8-10}}-C0/17$

Más gerincesek úszói

A gerincesek között a halakon kívül a másodlagosan vízi életmódú állatok, például az ichthyoszauruszok (Ichthyosauria) vagy a cetek (Cetacea) is rendelkeznek úszókkal.