Örley István
| Örley István | |
| Született | 1913. április 21. Berettyóújfalu |
| Elhunyt | 1945. január 16. (31 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | író, szerkesztő, kritikus |
Örley István (Berettyóújfalu, 1913. április 21. – Budapest, 1945. január 16.)[1] író, szerkesztő, kritikus.
Életpályája
[szerkesztés]Örlei György és Fényes Márta fiaként született. A kőszegi katonai reáliskolában Ottlik Géza évfolyamtársa volt. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (Ludovika) elvégzése után hivatásos tüzérhadnagy, ám négyesztendei szolgálat után leszerelt. 1939-ben kinevezték a Magyar Rádió irodalmi osztályára lektornak, ahol a munkatársak eleinte gyanakvással fogadták, gondolván, hogy „katonai cenzort” ültettek a nyakukba, rövidesen kiderült azonban, hogy Örley érti a dolgát, és az igényes műsorkészítés híve. 1944-ig dolgozott itt, közben a Magyar Csillag szerkesztőségének is tagja. Már ekkor legendás tekintélynek örvendett, ugyanis vasszigorral bírált el kéziratokat - a legszigorúbb azonban önmagához volt, saját írásait is rendre „visszautasította”. A német megszállás után elhagyta a Rádiót, be kellett volna vonulnia, de katonaszökevényként bujkált, és közben hamis iratokhoz segített hozzá üldözötteket. A főváros ostroma közben repülőtámadás áldozata lett. Írásait főként az Élet, a Magyar Csillag és a Nyugat közölte.
Ottlik Géza kultikus regényében, az Iskola a határonban Örley is mintaként szolgált, az írói vallomás szerint leginkább Medve Gábor alakjának megformálásánál (míg Both Benedek feltehetően Ottlik Gézával azonos). Örley pedig Andris című novellájában örökítette meg Ottlikot.[2]
1985-ben magyar írók és költők egy csoportja – Hekerle László javaslata alapján – Örley István nevét vette fel (Örley kör). 1986-tól a kör minden évben kiadta az Örley-díjat. A rendszerváltással az Örley Kör társadalmi szerepe megszűnt.[3]
Művei
[szerkesztés]- Farsang (kisregény az Élet c. folyóiratban, 1940)
- Flocsek bukása (regény az Élet c. folyóiratban, 1941)
- A Flocsek bukása (válogatott írások, Magvető, Budapest, 1988)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 540/1952. folyószáma alatt.
- ↑ Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim 2. Magvető Könyvkiadó, 1983. 508. o.
- ↑ http://www.c3.hu/scripta/beszelo/99/05/17tabor.htm
Források
[szerkesztés]- Cs. Szabó László: Ö. I. /Magyar mártír írók antológiája/ (Budapest, 1947)
- Illés Endre: Szerkesztő és regényhős (Gellérthegyi éjszakák, Budapest, 1965)
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
További információk
[szerkesztés]- https://web.archive.org/web/20140325014231/http://www.budapest100.hu/content/_common/attachments/bp100-13_bk-orley.pdf
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Cs. Szabó László: Ö. I. (Magyar mártír írók antológiája, Bp., 1947)
- Illés Endre: Szerkesztő és regényhős (Gellérthegyi éjszakák, Bp., 1965)