Ugrás a tartalomhoz

Önarckép a Sárga Krisztussal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Önarckép a Sárga Krisztussal (Portrait de l'artiste au Christ jaune)
MűvészPaul Gauguin (1899)
Műfajönarckép
Magasság38 cm
Szélesség46 cm
MúzeumMusée d’Orsay
GyűjteményMusée d’Orsay
Katalógusszám
  • 324 (Gauguin: I Catalogue)
  • 152 (L'opera completa di Gauguin)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Önarckép a Sárga Krisztussal témájú médiaállományokat.

Az Önarckép a Sárga Krisztussal (Portrait de l'artiste au Christ jaune) Paul Gauguin önarcképe.

A művész 1890–1891-ben, első tahitii útja előtt készítette a képet. Ebben az időben a festő a félreértés, az el nem ismertség gondjával, felesége és gyermekei Dániába költözésével küzdött. Kudarcként élte meg, hogy nem sikerült szereznie hivatalos állást a francia gyarmatokon.[1]

A festmény egy hármas önarckép, egyfajta művészi kiáltvány, amely Gauguin személyiségének különböző oldalait ábrázolja. Középen a művész látható, átható tekintete problémáinak terhéről és arról az elhatározásáról árulkodik, hogy művészete révén fog megküzdeni vele. Jobb válla felett a Sárga Krisztus lóg a falon, amelyet 1889-ben festett saját arcvonásaival ábrázolva Jézust. A másik válla feletti polcon egy kerámiaedény, a Groteszk fej áll, amelyet a művész úgy jellemzett, mint a barbár Gauguin feje. A két műalkotás esztétikai és szimbolikus értelemben is ellentéte egymásnak.[1]

A keresztere feszített Jézus bal karja, védelmező gesztussal a festő feje fölé nyúlik. A Gauguin által fétisszerűen használt sárga szín kontrasztban van a kerámia sötétvörösével. Az edényben a Jézus által sugalmazott szelídséggel szemben Gauguin személyiségének vadsága ölt alakot. „Az angyal és a bestia között, a szintetizmus és a primitivizmus között Gauguin annak a nagy emberi és művészi kalandnak a súlyát érzékelteti, amelynek megtapasztalására készül” – írta a képről a Musée d’Orsay.[1]

A festmény először Daniel de Monfreid gyűjtemények része volt, majd 1902-től a párizsi Ambroise Vollard-galéria árulta. Egy évvel később Maurice Denis tulajdonába került. Örököseitől 1994-ben a Musée d'Orsay vásárolta meg Philippe Meyer és egy japán támogató anyagi segítségével.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]