Óriás díszhagyma
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Óriás díszhagyma Nyitra városában
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Allium giganteum L. | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Allium procerum Trautv. ex Regel | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriás díszhagyma témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás díszhagyma témájú médiaállományokat és Óriás díszhagyma témájú kategóriát. |
Az óriás díszhagyma (Allium giganteum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályában a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül a amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj.
Elterjedése
[szerkesztés]Világszerte a 30 és 60 fok közötti északi szélességi területeken található meg. Közép- és Délnyugat-Ázsiából származik, pontosabban a Pamír és az Alaj hegységekből (Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán), valamint a Hindukus vidékéről (Afganisztán, Pakisztán és Kína nyugati része). Európában is megjelent: elsőként 1980-ban Svédországban, majd 2008-ban Németországban és Oroszországban, végül 2011-ben az Egyesült Királyságban figyelték meg.
Magyarországon először a román–szerb határhoz közeli Kiszombor községében, Makó szomszédságában észlelték 2019. május 14-én. A megfigyelés helye a 43-as és 431-es főutak kereszteződésénél egy tipikus réti területen történt, amely kedvező feltételekkel rendelkezik a faj számára. Ez a környék hagyományosan híres hagymatermesztéséről, így előfordulhat, hogy ez közrejátszhatott a faj elterjedésében.
Megjelenése
[szerkesztés]Szára erős és egyenes, általában 50-150 centiméter magasra nő meg, a tövénél mért vastagsága 1-2,5 centiméter. A szár felülete többnyire sima, de a tetején lehetnek finom barázdák, az alsó részen pedig széles, tompa bordák találhatók. Általában 25-60 centiméter hosszúak és 1,5-16 centiméter szélesek. A növénynek 4-10 levele nő, amelyek hosszúkásak vagy széles lándzsa alakúak, végük kicsit befelé hajlik. A levelek szélén a növekedés során színváltozás figyelhető meg: először vöröses, majd kifehéredik. Mind a szár, mind a levelek színe lehet zöld vagy akvamarinkék.
A virágzatot körülvevő murvalevél hártyás és röviden hegyes, amely később visszahajlik. Hossza 2-3 centiméter, színe pedig halványbarna, sötét erekkel átszőve. A virágzat egy tömött gömböt alkot, amely a virágzás kezdetén 5 centiméter átmérőjű, később 15 centiméterre növekszik, a termésképzés idején pedig elérheti akár a 20 centimétert is. A virágok szárainak hossza változó: 2-3 centimétertől akár 6-8 centiméterig is terjedhet, színük zöld vagy piros.
A sziromlevelek kanál formájúak és enyhén befelé hajlanak, a virágzás végére pedig összegyűrődnek. Méretük 5-6 milliméter hosszú és 2,5-3 milliméter széles, színük a lila és a mély kármin között változik, amely a virágzás során fokozatosan fakul. A porzószálak a szirmoknál másfélszer hosszabbak, egyenesek, és aljuknál kissé összenőttek, háromszög alakban szélesednek. A portokok 2 milliméter hosszúak, halványsárga vagy rózsaszínesek, a virágpor pedig sárgásszürke árnyalatú.
Ahogy a növény termést érlel, a szárak részben lehajlanak. Termése minden tokban egyetlen magot rejt. A magok közel gömbölyűek, egyik oldaluk kissé homorú, színük fekete, és méretük 2,5 milliméter hosszú, szélességük pedig 2-2,5 milliméteres.
Hagymája jellegzetesen ovális alakú vagy majdnem gömbölyű, átmérője 2-10, hossza pedig 3-12 centiméter. A belső allevelek vékonyak és piszkosfehér színűek, míg a külső héj sokszor többrétegűvé válik, először szürke árnyalatú, majd idővel feketéssé vagy bordó-feketévé alakul. A hagyma buroklevele rövid és áttetsző.
Életmódja
[szerkesztés]Hegyi élőhelyeken honos, ezért különösen jól tűri a természetben előforduló zord viszonyokat, és egyszerűen igazodik más időjárási körülményekhez is.[1] Rendkívül ellenálló a városi szennyezéssel szemben, és még belvárosi környezetben is jól fejlődik. Közepes növekedési ütemű, és ideális körülmények között körülbelül 8 évig élhet. Mint lágyszárú évelő növény, minden télen visszahúzódik a tövéig, majd tavasszal újra kihajt.[2] Magból 4-5 év alatt fejlődik ki annyira, hogy virágokat hozzon.[3] Tavasszal először nagy levelei bújnak elő, majd április és május között virágjai is kinyílnak.[1] Virágfakadás után a növény levelei rövid időn belül elszáradnak.[4]
Tartása
[szerkesztés]Nagy termete miatt kiemelkedő dísznövény, amely legfőképpen kétségtelenül a gömb alakú virágzatával dekorál. Akár kisebb növényekkel társítva, akár önállóan is harmonikus látványt nyújt. Virágzás után a szárak még egy ideig esztétikusak maradnak, és az elszáradt virágok szárított díszként is használhatók. Ültethető virágágyásokba, sziklakertekbe, és háttérnövényként is jól mutat, különösen akkor, ha csoportosan, legalább 5-7 hagyma van elültetve egy helyre.[1][4]
.jpg)
Gondozása nem bonyolult, könnyen termeszthető átlagos, közepesen nedves és jól vízelvezető talajba ültetve, napsütötte helyre. A legjobb eredmény érdekében szélvédett helyre célszerű helyezni.[4] Kevés vizet igényel, és jól tűri a hosszabb száraz időszakokat. Öntözni csak visszafogottan szükséges, különösen, ha a talaj jó vízelvezető képességű. A napos, világos helyeket részesíti előnyben, de félárnyékban is megél. A talajminőség szempontjából nem különösebben igényes, tápanyagban gazdag talajban jobban fejlődik, de laza vagy kötött talajban is egyaránt megél.[3] A megfelelő vízelvezetés elengedhetetlen, a túlzott nedvesség káros hatással lehet, mert a hagymák rothadásnak indulhatnak.[1]
A hagymákat ősszel, szeptember vége és november eleje között érdemes 12-15 centiméter mélyre és 23-30 centiméter távolságra tenni egymástól, hogy azok tavasszal friss hajtásokat növesszenek. Az érett hagymákat ősszel ki lehet ásni, többfelé osztani és újraültetni, hogy a növénycsoport sűrűbbé váljon.[4]
Mérsékelten fagytűrő növény, de a biztonság érdekében a hagymákat be lehet falevéllel vagy szalmával takarni. Ez a védőréteg megóvja őket a kemény fagyok ellen, és tavasszal, amikor az idő melegszik, a takaró eltávolítható.[1]
Felhasználása
[szerkesztés]
Dísznövényként világszerte termesztik, a legnagyobb hagymatermelő ország Hollandia, de kisebb termelői közé tartozik Izrael, Franciaország, Japán és Lettország is. Manapság kutatók antioxidáns tulajdonságait vizsgálják; a legmagasabb oxidációgátló hatást a növény leveleiben mérték, valamint két új szteroid szaponint is azonosítottak benne.
A levelek, hagymák és sarjhagymák ehetőek. Leveleit tavasszal és ősszel lehet szedni, míg sarjhagymái nyáron gyűjthetők be. Hagymáit a második évben lehet betakarítani, és úgy lehet felhasználni mint bármelyik termesztett hagymafajt.[5] Ismert fűszerként való alkalmazása sajtok készítéséhez, illetve gyógynövényként is használatos. Ételek ízesítésére, tonikként is alkalmas.
Ugyanakkor érdemes óvatosnak lenni a növény fogyasztásával, mivel szulfidokat tartalmaz, amelyek mérgező tüneteket okozhatnak, mint például hányingert, hányást vagy hasmenést.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e magazin, Kertvarázs: Óriás díszhagyma ültetése és gondozása (Allium giganteum) (hu-HU nyelven). www.kertvarazsmagazin.hu. (Hozzáférés: 2024. november 28.)
- ↑ Technology, Celerant: Plant Finder (angol nyelven). Stein’s Garden & Home. (Hozzáférés: 2024. november 28.)
- ↑ a b CityGreen.hu: Óriás díszhagyma (Allium giganteum) gondozása (magyar nyelven). CityGreen.hu, 2023. június 9. (Hozzáférés: 2024. november 28.)
- ↑ a b c d Allium giganteum - Plant Finder. www.missouribotanicalgarden.org. (Hozzáférés: 2024. november 7.)
- ↑ a b Allium giganteum (Giant Ornamental Onion, Ornamental Onion) | North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox. plants.ces.ncsu.edu. (Hozzáférés: 2024. november 15.)
