Ólom(II)-acetát

Ólom(II)-acetát
IUPAC-név	Ólom(II)-acetát
Más nevek	Ólom-acetát, plumbo-acetát, ólomcukor
Kémiai azonosítók
CAS-szám	6080-56-4
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Pb(C2H3O2)2
Moláris tömeg	325,28 g/mol (vízmentes) 379,33 g/mol (trihidrát)
Megjelenés	Színtelen, kristályos
Sűrűség	3,25 g/cm³, vízmentes
Olvadáspont	75 °C (trihidrát) 280 °C (vízmentes)
Forráspont	bomlik
Oldhatóság (vízben)	456 g/l, 20 °C
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet	Monoklin
Veszélyek
EU osztályozás	Mérgező (T), Veszélyes a környezetre (N)
NFPA 704	1 3 0
R mondatok	R61, R33, R48/22, R50/53, R62
S mondatok	S53, S45, S60, S61
Lobbanáspont	Nem gyúlékony.
LD50	4670 mg/kg (patkány, szájon át)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ólom(II)-acetát az ecetsav ólom(II)-sója. Színtelen, kristályos vegyület. Édes ízű, emiatt ólomcukornak is szokás nevezni. A kristályos ólom-acetát enyhén ecetsavszagú. Jól oldódik vízben. Alkohol is oldja. Vizes oldatából trihidrátja (három molekula kristályvízzel) kristályosodik ki. Mérgező hatású vegyület.

Kémiai tulajdonságai

Hevítés hatására elbomlik. A bomlásának termékei: az ecetsav, ólom-oxidok, szén-monoxid, szén-dioxid.

Élettani hatása

Mérgező hatású. A heveny mérgezés tünetei: nyálfolyás, hányinger, gyomorgörcsök. Az idült mérgezés a bőr enyhe sárgulásával, a vörösvértestek számának csökkenésével, testsúlycsökkenéssel, kólikával jár. A legkisebb adag, ami szájon át a szervezetbe jutva mérgezést okozhat: 5 mg testsúlykilogrammonként.

Előállítása

Az ólom(II)-acetát az ólom(II)-oxid fölöslegben lévő ecetsavval való főzésével állítható elő. Addig főzik, amíg tisztává nem válik az oldat.

${\ce {PbO + 2 CH3COOH -> (CH3COO)2Pb + H2O}}$

Előállítható fémólom, tömény ecetsav és hidrogén-peroxid reakciójával is.

Pb + H₂O₂ + 2 CH₃COOH → (CH₃COO)₂Pb + 2 H₂O

Ha míniumot használunk, ólom(IV)-acetát is keletkezik.

Felhasználása

Az ólom(II)-acetátot más ólomvegyületek, főként ólomfehér és krómsárga előállítására használják. Ez a két vegyület pigmentként szolgál. Ezenkívül felhasználják még a textiliparban és fa pácolására. Laboratóriumokban vegyszerként alkalmazzák a szulfidok kimutatására. Felhasználják oldatok fehérjementesítésére is, mert a fehérjéket kicsapja az oldatukból.

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet