Észak-bajkáli-felföld
| Észak-bajkáli-felföld (Северо-Байкальское нагорье) | |
 | |
| Az Inyaptuk masszívum (Burjátföld) | |
| Magasság | 857 m |
| Hely |  Oroszország |
| Legmagasabb pont | Inyaptuk (2578 m) |
| Elhelyezkedése | |
 Észak-bajkáli-felföld
Pozíció Burjátföld térképén
| |
 é. sz. 56° 24′ 29″, k. h. 111° 06′ 07″56.408186°N 111.101983°EKoordináták: é. sz. 56° 24′ 29″, k. h. 111° 06′ 07″56.408186°N 111.101983°E | |
 | |
Az Észak-bajkáli-felföld (oroszul: Северо-Байкальское нагорье, Szevero-bajkalszkoje nagorje) tájegység Oroszországban, Szibéria déli részén, a bajkálontúli északi felföldek egyike. Közigazgatásilag az Irkutszki területhez és Burjátföldhöz tartozik.
Jellemzői
[szerkesztés]A Bajkál-tótól északkeletre helyezkedik el. Délen a Felső-angarai-hegység (Verhnyeangarszkij hrebet) határolja, északnyugaton meredeken ereszkedik le a Léna völgye és azontúl a Léna-felföld felé. Északkeleten a Vityim választja el a Patom-felföldtől.
Keskeny völgyekkel elválasztott, 1100–1600 m magas hegyek rendszeréből áll, de legmagasabb csúcsa 2500 méter fölé emelkedik (Inyaptuk, 2578 m). Metamorf prekambriumi és alsó-paleozoós kőzetekből épül fel.
A hegyoldalakat vörösfenyőből álló tajga borítja, a magasabb tetőket hegyi tundra növénytársulásai uralják. Ásványkincsei közül kiemelkedik a muszkovitcsillám, melyből nagy készletek vannak a Mama és a Csuja folyók közén.[1]
A felföldet átszelő egyik legnagyobb folyó a Lénába torkolló Csaja (353 km).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Székely András i. m. 464. o.
Források
[szerkesztés]- Székely András. Szovjetunió (I. kötet) – Bajkálontúli-hegyvidék. Budapest: Gondolat Kiadó, 476. o.. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978)
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)
- Szlovar szovremennih geograficseszkih nazvanyij, szerk. V. M. Kotljakov (orosz nyelven), U-Faktorija (2006)