Ugrás a tartalomhoz

Érsek Tibor (biológus)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a biológusról, szépíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Érsek Tibor (egyértelműsítő lap).
Érsek Tibor
Érsek Tibor 2014-ben előadást tart a 19. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon, Debrecenben
Érsek Tibor 2014-ben előadást tart a 19. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon, Debrecenben
Született1945. május 8.[1]
Kecskemét[1]
Elhunyt2023. november 24. (78 évesen)[2][3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaPalojtay-Érsek Ágnes dalénekes
GyermekeiZsuzsanna, angoltanár; Lilla, brácsaművész
Foglalkozásanövénykórtan kutató
Tisztségeprofessor emeritus
Iskoláibiológus, JATE, Szeged
KitüntetéseiSzéchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002); Linhart György-emlékérem (1999); Horváth Géza-emlékérem (2015); A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
Sablon • Wikidata • Segítség

Érsek Tibor (Kecskemét, 1945. május 8. – 2023. november 24.) magyar biológus, növénykórtanos professzor, a gombaszerű Phytophthora-nemzetség kutatója.

Életpályája

[szerkesztés]

Gyermek- és kamaszéveit szülővárosában töltötte, a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban[4] érettségizett, majd konzervipari szakképesítést is szerzett, miután az életcélként kitűzött állatorvosi pályához az Állatorvosi Egyetemre[5] való felvételije nem volt sikeres.1964-ben felvették Szegedre, a József Attila Tudományegyetem (JATE) biológus szakára. A mikrobák vonzásában Ferenczy Lajos mikrobiológus és munkatársai irányításával készítette el diplomamunkáját, és szerzett biológusi diplomát 1970-ben.

Pályakezdőként a Növényvédelmi Kutatóintézet[6] olyan kutatói közösségébe került, ahol már példaértékű kutatók, mint Király Zoltán növénypatológus, Klement Zoltán agrármérnök, bakteriológus, Vörös József biológus, mikológus, a „nagy öregek” mellett egy sor fiatal kutató inspiráló ereje és tudományos előrehaladása volt a mérce.

A Növényvédelmi Kutatóintézetben csaknem négy évtizeden át tevékenykedett, egy évtizeden át ellátta a Növénykórtani Osztály vezetését is. Mindeközben megszerezte az egyetemi doktori (ELTE, 1973), majd a biológia tudomány kandidátusa (1979), végül az MTA doktora (1992) címet.

A Széchenyi István Egyetem (SZE) Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karán (jogelőd: az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet, 1815-1850, majd többszörös átalakulást követően 2016-tól a győri Széchenyi István Egyetem karaként, 2022-től az alapító Albert Kázmér szász-tescheni herceg nevét viseli), Európának ebben az első, folyamatosan és jelenleg is működő agrár-felsőoktatási tanintézetében 2001-ben habilitált, 2003-ban egyetemi magántanár, majd 2007-től főállású egyetemi tanár, 2015-től professor emeritus.

Pályafutását gyümölcsözően befolyásoló ösztöndíjas tanulmányutakat töltött Olaszországban, az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és a Szovjetunióban, valamint Ausztráliában. Meghívott vendégprofesszorként 3-3 évet végzett kutatómunkát a University of Missouri-Columbia (USA) Növénykórtani Tanszékén, 1983-1986 és 1991-1994 időszakokban.

Munkássága

[szerkesztés]

Kutatói munkássága kezdetben a növényi betegség-ellenállóság biokémiai folyamatainak, valamint a növény és a mikroorganizmus (baktérium-, ill. Phytophthora-fajok) genetikai kölcsönhatásait meghatározó mikrobiális tényezők vizsgálatára összpontosult. Ebben a fiatal kutatói gárda versenyszellemében született meg az a Nature-publikáció, amely egy mindenki által csúcsként tekintett folyóirati közléshez és annak a megállapításához vezetett, hogy a növényi hiperszenzitivitás (HR)[7] – a korábbi állásponttal ellentétben – nem oka, hanem következménye a növénybetegségekkel szembeni rezisztenciának.[8][9]

Később az elméleti és gyakorlati szempontból is nagy jelentőségű – és gombaszerű szervezetként számon tartott – kórokozó csoport, a Phytophthora-nemzetség került kutatásai középpontjába. Kiemelten foglalkozott a burgonya- és paradicsomvész hírhedt kórokozója, a Phytophthora infestans populációgenetikájával, valamint a Magyarországon előforduló Phytophthora-fajok morfológiai és molekuláris azonosításával. A sajátos ivartalan szaporítóképletek, az ún. zoospórák[10] indukált fúziója révén munkatársaival elsőként bizonyították, hogy két Phytophthora-faj között is lehetséges szomatikus hibridizáció, melynek eredményeként a szülőfajoknál agresszívebb fajhibridek jönnek létre – ma már bizonyítottan a természetben is.[11]

Fontosabb publikációi

[szerkesztés]

A tudományos eredményei több mint száz közleményben láttak napvilágot, tan- és kézikönyvek írásában és szerkesztésében vett részt.[12]

Főbb tudományos könyvek és könyvfejezetek

[szerkesztés]
  • Érsek T. & Hornok L., szerk. (1985): Kórokozók és a fertőzött növény. Akadémiai Kiadó, Budapest, 210 pp.
  • Érsek T. & Gáborjányi R., szerk. (1996): Növénykórtani mikrobiológia. ELTE Eövös Kiadó, Budapest, 170 pp.
  • Érsek T. & Gáborjányi R., szerk. (1998): Növénykórokozó mikroorganizmusok (Egyetemi tankönyv). ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 288 pp.
  • Érsek T. & Németh L. (2009): Növénykórtani ismeretek. (Egyetemi jegyzet). NyME-MÉK, Mosonmagyaróvár, 263 pp.
  • Érsek T. (2017): A növénypusztító – A Phytophthora-nemzetség múltja és jelene. Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr, 108 pp.
  • Szécsi Á., Érsek T. & Varga J. (2003): A gombák filogenetikai rendszere. pp. 71-137. In: Mikológia (Jakucs E. & Vajna L., szerk.). AGROINORM Kiadó, Budapest
  • Érsek, T. & Nagy, Z. Á. (2008): Species hybrids in the genus Phytophthora with emphasis on the alder pathogen Phytophthora alni: a review. pp. 31-39. In: The Downy Mildews – Genetics, Molecular Biology and Control (Lebeda, A., Spencer-Phillips, P.T.N. & Cooke, B.M., eds.). Springer (ISBN 978-1-4020-8972-5)
  • Érsek T. (2010): A kórokozók elleni védekezés. In: Fenntartható szemléletű szántóföldi növénytermesztéstan (Radics L., szerk.). AGROINFORM Kiadó, Budapest, pp. 271–304.
  • Érsek, T. & Man in’ t Veld, W. A. (2013): Phytophthora Species Hybrids: A Novel Threat to Crops and Natural Ecosystems. pp. 37-47. In: Phytophthora: A Global Perspective (Lamour, K. ed.). CAB International, Wallingford, UK

Szépírói munkássága

[szerkesztés]

A kutatói és oktatói pálya sikerei mellett a szépírói ténykedése is helyet kapott életében. Novellái és egyéb írásai:

  • RováSírások (Filács Kiadó Bt., 1998)
  • Ördög a zöldfolyosón. Félpercesek ezredvégi gondolatokból; Filács, Budapest, 2000
  • Vallomások Lizának. Válogatott elbeszélések; Accordia, Budapest, 2003
  • Örvényben. Novellák, szatírák, meditációk; Accordia, Budapest, 2009
  • A pók hálójában.Válogatott elbeszélések és novellák; Arcus, Verőce, 2019
  • Tűréshatáron belül. Fabula rasa, 50; Arcus, Verőce, 2020

Fontosabb díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • MÉM Kiváló Munkáért (1981)
  • Frank–Helianthus Alapítvány 1999. évi tudományos pályázatának I. díja (munkatársakkal közösen)
  • Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002)
  • MAE Növényvédelmi Társaság Linhart György-emlékérem (1999)
  • MAE Növényvédelmi Társaság Horváth Géza-emlékérem (2015)
  • A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
  • Szépirodalmi munkásságához kapcsolódóan egy évtizeden át ellátta a Rákosmenti Irodalmi Műhely elnöki tisztét.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b PIM100219
  2. ↑ Gyászhír a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar Facebook oldalán, 2023. december 20.
  3. ↑ Gyászjelentése az Óvári Gazdászok Szövetsége Facebook oldalán, 2023. december 12.
  4. ↑ http://kjg.hu/index.php?q=node/6247
  5. ↑ https://univet.hu/hu/egyetem/bemutatkozas/
  6. ↑ Archivált másolat. [2023. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 12.)
  7. ↑ Kövics György. Növénykórtani vademecum – magyar–angol angol–magyar szakkifejezés-szótár (magyar–angol, angol–magyar nyelven). Debrecen: NOFKA (A Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány), 470 pp.. o. (2009). ISBN ISBN 978-963-88096-0-5 „Hiperszenzitív reakciók (hypersensitive reactions). pp. 166–167.” 
  8. ↑ Kövics György. Növénykórtani vademecum – magyar–angol angol–magyar szakkifejezés szótár (magyar–angol, angol–magyar nyelven). Debrecen: NOFKA (A Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány), 470 pp.. o. (2009). ISBN ISBN 978-963-88096-0-5 „rezisztencia (rezisztencia reactions). pp. 329.” 
  9. ↑ Király, Z., Barna, B. – Érsek, T. (1972). „Hypersensitivity as a consequence, not the cause, of plant resistance to infection”. Nature, London 239 (5373), 456-458. o. 
  10. ↑ Kövics György. Növénykórtani vademecum – magyar–angol angol–magyar szakkifejezés-szótár (magyar–angol, angol–magyar nyelven). Debrecen: NOFKA (A Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány), 470 p.. o. (2009). ISBN ISBN 978-963-88096-0-5 „Zoospora (zoospore). pp. 427.” 
  11. ↑ Steensels, J., Gallone, B. - Verstrepen, K.J. (2021). „Interspecific hybridization as a driver of fungal evolution and adaptation” (angol nyelven). Nat. Rev. Microbiol. 19, 485–500. o. 
  12. ↑ https://m2.mtmt.hu/api/author/10002101?&&labelLang=hun]https://m2.mtmt.hu/api/author/10002101?&&labelLang=hun

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Érsek_Tibor_(biológus)&oldid=27701931”