Élesdi sortűz
Az élesdi sortűz 1904. április 24-én az erdélyi (ma Románia, akkor Magyarország) Élesden lezajlott gyűlés szétoszlatása volt a csendőrség által. Az eseménynek több, mint harminc halálos áldozata volt.
Választási gyűlésből erőszak
[szerkesztés]A sortűz részben a Függetlenségi Párt és a Szociáldemokrata Párt közti politikai konfliktus következménye volt.
A Függetlenségi Párt választási gyűlése elleni, tüntetéssé vált szociáldemokrata felvonuláson mintegy ötezer ember vett részt. A csendőrök lovasrohamot indítottak ellenük, majd puskalövések dördültek, és az összecsapásban 33-an életüket vesztették,[1] több tucatnyian pedig megsebesültek.
Egy korabeli szociáldemokrata sajtójelentés szerint: „1904. április 24-ike a magyar munkásság gyásznapja. Élesden a függetlenségi pártgyűlést tartott e napon. Kossuth Ferenc a mindenben magyar hazafi román plakáton hívta meg a román népet a gyűlésre. A függetlenségi párt tudta, hogy Élesden és környékén a nép a szociáldemokrata párthoz tartozik, mégis meghívta elvtársainkat, hogy eltántorítsák őket a párttól, A függetlenségi párt emberei, csendőrt és katonát kértek a gyűlésre, és a hatalom készséggel segédkezett a nép letiprásában. Harminchárom halott hozzátartozói átkozzák a függetlenségi szédelgést. Legyilkoltak harminchárom embert, mert szociáldemokraták voltak, mert nem akarták meghallgatni a függetlenségi népbolondítókat. A gyilkos csendőrök elismerést kaptak a kormánytól. A nagyváradi munkásság az élesdi vérengzések áldozatainak temetésekor kegyeletének kifejezéseként és egyszersmind tiltakozása jeléül általános sztrájkba lépett…”[2]
A tüntetés szervezőit fegyházra ítélték. A legsúlyosabb büntetést Silberstein Dezső és Papp (Pop) Flóra kapták, három-, illetve egyévi fegyházat.[3]
A művészetben
[szerkesztés]A sortűzről beszámol többek közt Peter Jaros Az ezeréves méh című nagyregénye a szlovák parasztságról.[4] Az eseményt megemlíti Nagy István Sáncalja című önéletrajzi regényében.[5]
Mácsai István 1955-ben festményt készített az eseményről; a kép a Magyar Nemzeti Múzeumban található.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Halálos sortüzet vezényelnek Élesden. mult-kor.hu (2004. szeptember 13.) (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
- ↑ Fiala Ferenc: A vörös kalapács: A Szociáldemokrata Párt 50 éves jubileumára. Budapest: Centrum. 1942.
- ↑ Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok. Budapest: Osiris. 2007. 86. o. ISBN 9789633899076
- ↑ Fried István: "...az eredetiség alkotás" (Nemzetképek — nemzettorzképek Kelet-Közép-Európában). Korunk, X. évf. 5. sz. (1999. május)
- ↑ Nagy István: Sáncalja. Bukarest: Kriterion. 1979. 14. o.
- ↑ Az élesdi sortűz (1904. április 24.). www.museumap.hu (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
További információk
[szerkesztés]- Egyed Ákos: A század eleji szocialista mozgalom és az élesdi sortűz. Korunk, XXIII. évf. 4. sz. (1964. április) 504–510. o.
- Téglás Hunor: Az élesdi szocialista mozgalom és a sortűz. erdelyikronika.net (2022. november 6.) (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
.svg){kind=small}