Állatok (heraldika)
Az állatok a leggyakoribb heraldikai címerképek.
Az állatok osztályozása
[szerkesztés]A címertanban elvileg az összes állatfaj előfordulhat és ez a címergyakorlatra is érvényes. Alig van olyan állatcsoport, az egysejtűektől a férgeken és az őslényeken át a főemlősökig, melyek ne szerepelnének a címereken. Nemcsak az emberi képzeletvilágban pozitív tulajdonságokkal felruházott állatok fordulnak tehát elő, hanem a kevésbé ismert vagy kedvelt állatok is. Ez megköveteli az állatok rendszerezését a címertanon belül, hogy az egyes állatcsoportokat külön-külön lehessen tárgyalni, csoportosítani és esetlegesen a címereket is meghatározni ezen az alapon. Az állatok heraldikai rendszerezésére több kísérlet is történt. A klasszifikáció alapja lehet filetikai, az életforma szerinti csoportosítás, mely a taxonómiai rendszerek előtt általános volt vagy az állatcsoportok rendszertani kategóriái szerint.
Ragadozók
[szerkesztés]A ragadozókat heraldikai gyakoriságuk szerint, majd filetikai alapon csoportosítjuk.
-
oroszlánfej
-
oroszlánláb
-
leopárd (természetes, álló)
-
leopárdfej
-
leopárd (természetes, növekvő)
-
hiúz (növekvő)
-
farkas
-
farkas (növekvő)
-
róka
-
kutyafej
-
agár
-
medve
-
medvelábak
-
menyét
Madarak
[szerkesztés]-
csóka
-
darutoll
-
gólya
-
kacsa
-
kanári
-
pávatoll-bokréta
-
pávatoll-köteg
-
pelikán
-
pelikánfej
-
rigó (valósághű)
-
rigó (csonkított)
-
sasfej
-
sasszárny
-
sólyom
-
strucctoll
-
szárnyas karom
-
túzok
-
varjú
Patások
[szerkesztés]Ide tartoznak a páros- és páratlanujjú patások.
-
bivalyfej
-
kecske (növekvő)
-
ló (járó)
-
ló (ágaskodó)
-
szamárfej
-
szarvas (növekvő)
-
szarv (elefántormány)
-
tehén
-
vadkanfej
-
zerge
-
zerge (növekvő)
Rágcsálók és rovarevők
[szerkesztés]Egyéb emlősök
[szerkesztés]Ide tartozik minden olyan emlős, mely ritkán szerepel a címerekben és nem sorolható be az előbbi csoportokba, mint a majom és a félmajmok, a denevér, az elefánt, a lamantin stb.
Hüllők és kétéltűek
[szerkesztés]Ide tartozik mindenféle hüllő (kígyó, gyík, teknős, krokodil) és kétéltű (béka, szalamandra, gőte), valamint a ritkán előforduló kihalt (azaz nem képzeletbeli) hüllők (dinoszauruszok).
Halak
[szerkesztés]A középkori heraldika a halak közé sorolta az olyan emlősöket is, mint a delfin (a halak királya), a cet, valamint a kígyó, és a vallásos szemlélet egyes más vízi állatokat is halnak tekintett, mint a teknős és a rák, melyeket böjti időben is lehetett fogyasztani. Ezeket azonban mi a hüllők, illetve a gerinctelenek közé soroljuk. Újabban, főleg az angol heraldikában az akvarisztikában divatos tengeri halak is megjelentek, mint a papagájhal.
-
aranyhal
-
csuka
-
lazacfej
-
lepényhal
Gerinctelenek
[szerkesztés]Ide tartozik minden alacsonyabb rendű gerinctelen állat, mint a polip, a pióca, a rovarok és más ízeltlábúak (skorpiók, pókok), a rák, kagyló, csiga, szivacs, tengeri csillag, korall stb.
-
kagyló
Egysejtűek
[szerkesztés]Ide tartoznak a modern heraldika egysejtű címerállatai, mint az amőba, a baktériumok és a vírusok.
Képzeletbeli állatok
[szerkesztés]-
griff-fej
-
sárkány (3 fejű)
-
sárkányfogak
-
főnix
-
egyszarvúfej
-
egyszarvú (növekvő)
-
pegazus (növekvő)
-
párduc
-
halfarkú kutya
Egyéb állatok
[szerkesztés]-
csont
Az állatok megrajzolása és leírása
[szerkesztés]A legtöbb (négylábú) állatot profilból és balra fordulóan, álló helyzetben ábrázolják. Ezenkívül számtalan más helyzet is előfordulhat. A madarakat (a sast stb.) általában kiterjesztett szárnyakkal és balra néző fejjel rajzolják meg. Ez a szokásos helyzet, amit a címerleírásban nem szükséges külön megemlíteni, csak a szokványostól eltérő pózt kell leírni.
Az állatok különféle tárgyakat vagy címerképeket viselhetnek vagy tarthatnak (korona (heraldika), kard (heraldika), növény stb.). A fő címerkép ilyenkor az állat, a vele együtt szereplő címerábra mellék-címerábrának számít.
A heraldikában kerülni kell a természetben előforduló állatok ábrázolását. A címerállatot stilizáltan, az adott kor stílusjegyeinek megfelelően, a jellegzetes tulajdonságainak a kiemelésével kell ábrázolni. Pl. az angol heraldikában a leggyakoribb oroszlán-ábrázolás a felegyenesedett, kinyújtott mancsú, támadó helyzetű oroszlán (en: lion rampant), melyet a régebbi heraldikai irodalom találóan a „ragadmány után készülő” kifejezéssel írt le. Ez a póz fejezi ki legjobban az oroszlánhoz kapcsolódó hiedelmeket és pozitív tulajdonságokat, a bátorságot, erőt, harciasságot, férfiasságot (a hímivarszerveket is ábrázolják) stb., mely egyben a címerviselő tulajdonságaira is utal. Ezért a címerállat áttételesen magára a címertulajdonosra utal, mivel ezen címerképek eredeti rendeltetése az ellenfél elrettentése volt, később az erő és hatalom demonstrálására is szolgáltak. Általában az állat színe is olyan, amilyen nem látható a természetben (pl. kék oroszlán, ezüst sas).
Az állatok ábrázolásmódjának másik fontos követelménye, hogy egyszerűnek és távolról is jól láthatónak kell lennie. Ez a jelleg az élő heraldika korából származik, amikor a címert még ténylegesen is viselték a csatában, ami visszahatott a címertan esztétikájára is. Bartolo de Sassoferrato ezért külön is kikötötte, hogy az állatoknak a pajzsmező minél nagyobb felületét ki kell töltenie. Ezért az állatok egészen a pajzs széléig elérnek, de nem érinthetik azt, kivéve, az olyan eseteket, amikor pl. az állat hármas halmon áll.
Az állatok karmai, nyelve stb. általában másféle színű, mint a testé. Ezek hangsúlyozása az állat erejének és a címerviselő hatalmának kifejezésére is szolgált. Ezért nagy hangsúlyt fektettek a fegyverzetre, melyet az állat a harcban használ. Az ilyen állatot fegyverzettnek nevezzük. A fegyverzethez tartozhatnak a szarvak, a csőr, az agancsok, agyarak, fogak, metszőfogak, paták, a halaknál az uszonyok, a lovaknál a sörény stb.