Baloghy György (jogász)

	Baloghy György
	Magyarország igazságügy-minisztere
	Hivatali idő; 1919. augusztus 15. – szeptember 17.
Előd	Szászy Béla
Utód	Zoltán Béla
Született	1861. október 22.; Derencsény
Elhunyt	1931. október 22. (70 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Foglalkozás	politikus; jogász; költő;
Iskolái	Theresianum ( – 1870-es évek); Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1883);
Halál oka	tüdőgyulladás
	A Wikimédia Commons tartalmaz Baloghy György témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a jogász és igazságügyminiszterről szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh György (egyértelműsítő lap).

Balogi Baloghy György (Derencsény, 1861. október 22. – Budapest, 1931. október 22.)^[2] jogász, igazságügyminiszter.

Életrajza

Baloghy András és Soltész Mária fia. A bécsi Theresianumban tanult, s a budapesti egyetem jogi karán szerzett diplomát. 1883-tól ügyvédként dolgozott, 1888-tól pedig bírósági szolgálatot teljesített. 1901-től főügyészhelyettes, 1909-től a koronaügyész helyettese, 1910-ben kinevezték a budapesti büntetőtörvényszék elnökének, 1917-ben pedig a Kúria büntető tanácsának elnöke lett. 1919. augusztus 15. és 1919. szeptember 22. között Friedrich István kormányában igazságügyminiszter volt. Leköszönése után újból kúriai tanácselnök lett, majd 1927-ben nyugdíjba vonult. 1912-ben a büntetőtörvényszék elnökeként a Désy–Lukács-per vezetője volt, ítélete alapján Désy Zoltánt felmentették a rágalmazás vádja alól, Lukács László miniszterelnök és kormánya megbukott. Tüdőgyulladásban hunyt el 1931-ben.

Első felesége Hrivnyák Mária volt, akitől két lánya született, majd 1914-ben elváltak. Idősebbik lánya Baloghy Márta (Kassa, 1893. – Denver, 1984), aki zongoratanárként dolgozott az USA-ban. Fiatalabbik lánya Dr. Baloghy Mária (Kassa, 1895 - Budapest, 1967), író, műfordító, reformpedagógus, a hazai gyárgondozónői képzés elindítója. Második neje Mike Jolán volt.

Több jogi szakcikket is írt, amelyek főként az Ügyvédek Lapjában (1897-1909) és az Adó- és Illetékügyi Szemlében jelentek meg (1913-tól).

Jegyzetek

↑ http://www.nevpont.hu/view/897, 2019. július 6.
↑ Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 392/1931. folyószáma alatt.

Források

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
Névpont
Dr. Hirdi H. (2015). 120 éve született Baloghy Mária, a hazai gyárgondozónői képzés alapítója. Nővér 28:(1) pp. 35–39.
Hirdi H. (2013). Magyarország a foglalkozás-egészségügyi szakápoló képzés bölcsője. Nővér 26:(6) pp. 26–40.

További információk

Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982.
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.

[7e50cc9b748d03d27aea47d1a151d8600f598118-1] ttp://www.nevpont.hu/view/897, 2019. július 6.

[2] Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 392/1931. folyószáma alatt.

[1]

[2]

Baloghy György

Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1919. augusztus 15. – szeptember 17.
Előd	Szászy Béla
Utód	Zoltán Béla

Született	1861. október 22. Derencsény
Elhunyt	1931. október 22. (70 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető

Foglalkozás	politikus jogász költő
Iskolái	Theresianum ( – 1870-es évek) Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1883)^[1]
Halál oka	tüdőgyulladás

A Wikimédia Commons tartalmaz Baloghy György témájú médiaállományokat.

m v sz Magyarország igazságügy-miniszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848 Deák Ferenc 1848–1849 Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 Vukovics Sebő
Az Osztrák–Magyar Monarchiában	1867–1871 Horvát Boldizsár 1871–1872 Bittó István 1872–1875 Pauler Tivadar 1875–1878 Perczel Béla 1878–1886 Pauler Tivadar 1886–1889 Fabiny Teofil 1889–1895 Szilágyi Dezső 1895–1899 Erdély Sándor 1899–1905 Plósz Sándor 1905–1906 Lányi Bertalan 1906 Gegus Gusztáv 1906–1907 Polónyi Géza 1907–1909 Günther Antal 1909–1910 Wekerle Sándor 1910–1913 Székely Ferenc 1913–1917 Balogh Jenő 1917 Vázsonyi Vilmos 1917–1918 Grecsák Károly 1918 Vázsonyi Vilmos Tőry Gusztáv
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918 Buza Barna 1918–1919 Berinkey Dénes 1919 Juhász Nagy Sándor
A II. Magyar Királyság alatt	1919 Szászy Béla Baloghy György Zoltán Béla 1919–1920 Bárczy István 1920 Ferdinandy Gyula 1920–1922 Tomcsányi Vilmos Pál 1922–1923 Daruváry Géza 1923–1924 Nagy Emil 1924 Bethlen István 1924–1929 Pesthy Pál 1929 Bethlen István 1929–1932 Zsitvay Tibor 1932–1938 Lázár Andor 1938 Mikecz Ödön 1938–1939 Tasnádi Nagy András 1939–1944 Radocsay László 1944 Antal István Vladár Gábor 1944–1945 Budinszky László Valentiny Ágoston
A II. Magyar Köztársaság, majd a Népköztársaság alatt	1945–1950 Ries István 1950–1952 Molnár Erik 1952–1953 Décsi Gyula 1953 Kovács Béla 1953–1954 Erdei Ferenc 1954–1956 Molnár Erik 1957–1966 Nezvál Ferenc 1966–1978 Korom Mihály 1978–1988 Markója Imre 1988–1990 Kulcsár Kálmán
A rendszerváltás után (III. Magyar Köztársaság)	1990–1994 Balsai István 1994–1998 Vastagh Pál 1998–2002 Dávid Ibolya 2002–2004 Bárándy Péter 2004–2007 Petrétei József 2007–2008 Takács Albert 2008–2009 Draskovics Tibor 2009–2010 Forgács Imre 2010–2014 Navracsics Tibor 2014–2019 Trócsányi László 2019–2023 Varga Judit 2023– Tuzson Bence