Zvonigrad
| Zvonigrad | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Palanka |
| Tszf. magasság | 391 m |
| Épült | 13. század |
| Elhagyták | 19. század (elhagyták) |
| Állapota | rom |
| Típusa | hegyvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Elhelyezkedése | |
 Zvonigrad
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 44° 08′ 32″, k. h. 16° 04′ 12″44.142222°N 16.070000°EKoordináták: é. sz. 44° 08′ 32″, k. h. 16° 04′ 12″44.142222°N 16.070000°E | |
A Zvonigrad egy középkori várrom Horvátországban, a Zára megyei Palanka település határában.
Fekvése
[szerkesztés]Zvonigradnak, Odorja egykori székhelyének romjai, egy 391 méteres, meredek sziklás magaslaton terülnek el, közvetlenül a dalmáciai oldalról megközelíthető Zrmanja patak völgyének déli kapujában, Palanka település fölött.
Története
[szerkesztés]A hagyomány szerint Zvonimir király építtette, erről kapta a nevét. A vár egykor a Likából Knin felé vezető utat ellenőrizte. Első említése a 13. század elején történt, amikor birtokosa a Šubić nemzetséghez tartozó Bysenius likai gróf volt. [1] Zsigmond király 1412-ben engedélyezte Nelipics Ivánnak, hogy szabadon rendelkezzen saját váraival. Ezek között volt „castrum Zvonygrad” is, így Nelipics Iván 1435-ben odaajándékozta Katalin nevű lányának, Frangepán János (Anzs) feleségének. A vár a későbbiekben a Kurjákovicsok kezén volt, horvát származású kastellánusát („castellanus Svonigrad”) 1468-ban, Kurjakovics Károly (Karlo Kurjaković) gróf szolgájaként említik meg. Zvonigrad 1509-ben Károly gróf fia és Karlovics Iván bán tulajdonában volt. A várat Gerard Mercator 1627-es, Szlavóniát, Horvátországot és Boszniát ábrázoló térképén is feltüntették, „Xuonigrat” felírással.
A török 1522-ben foglalta el és csak 1685-ben szabadították fel a velencei hadak. 1826-ig falai aránylag jó állapotban voltak, ekkor azonban Brkich ispán egy malom építése céljából engedélyezte köveinek felhasználását.[1] Ettől kezdve köveit fokozatosan elhordták. Még ma is megkülönböztethető azonban az egykori lakótorony és egy újabban épített épület a régi palota helyén.[1]
A vár mai állapota
[szerkesztés]A bécsi hadilevéltárban megtalálható a vár 1699-es alaprajza. A rajzot a várnak a katonai határőrvidék parancsnokságának igényei szerinti átépítésekor készítettek. Ezen jól megkülönböztethető az öregtorony és az újabb épületek is, melyeket nagy valószínűséggel régebbi alapokon emeltek. A várat hosszan elnyúló falak vették körül, melyek a területét úgy osztották fel, hogy a vár egy kettős külső várat kapott. A vár bejárata valószínűleg nyugaton volt. A belsővár hosszúsága 24 méter, szélessége 13 méter lehetett. Legmagasabb pontját a citadella képezte, melynek bejárata a délkeleti sarokban nyílott. Itt található a várpalota is, mely négy részre oszlott. Ennek alapjai még ma is jól kirajzolódnak, de az ezen belüli helységek már nem láthatók. A palota egy négyzetes öregtoronynak támaszkodott. Ebből ma már csak a keleti sarok látható, ahol a palota a toronyhoz csatlakozott. Az egyméteres falakkal épített torony valószínűleg a belsővár legrégebbi része, melyhez utólag építették hozzá a közvetlenül a törökök kiűzése után készített külső védelmi rendszert. A belsővár négyszögletes alaprajzú volt, amit egy szabálytalan alaprajzú külsővárral öveztek. A várat úgy vették körül falakkal, hogy azok egy kettős külsővárat képeztek. A külsővár falait ma már nem lehet követni, egykori helyük csak a terepalakzatokból sejthető.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Jupiter.elte.hu:Gjuro Szabo: Középkori várak Horvátországban és Szlavóniában Zágráb, 1920. Archiválva 2012. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)