Zsakó Erzsébet
| Zsakó Erzsébet | |
| Született | 1930. december 10. Kolozsvár |
| Elhunyt | 2023. január 19. (92 évesen)[1] Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | textilmérnök, műszaki szakíró, egyházi író |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zsakó Erzsébet (Kolozsvár, 1930. december 10. – Kolozsvár, 2023. január 19.) erdélyi magyar textilmérnök, műszaki szakíró és unitárius egyházi író, Zsakó János testvére.
Életútja, munkássága
[szerkesztés]Unitárius banktisztviselő családjában született. Középiskolai tanulmányokat a kolozsvári Református Leánygimnáziumban (1941–45) és az Unitárius Ipari Leányiskolában (1945–49) folytatott. 1953–59 között a iaşi-i Műegyetemen szerzett textilmérnöki diplomát. 1949-től 1986-ig a kolozsvári Someşul kötöttárugyárban dolgozott egyre felelősségteljesebb, magasabb szakképzettséget kívánó beosztásokban, 1973-78 közt számítástechnikai osztályvezető, 1978-86 közt a II. számú gyáregységet vezette.
Az 1989-es romániai forradalom után újraéledt az egyházi élet és újra megalakultak a civilszervezetek, ezek a körülmények Zsakó Erzsébet életét is megváltoztatták, 1990-től az Unitárius Nőszövetség kolozsvári szervezőinek egyike, majd 1992-2001 közt az Unitárius Nők Országos Szövetségének (UNOSZ) elnöke, a továbbiakban örökös tiszteletbeli elnöke. Az unitárius egyház főtanácsi tagja, majd presbiter. Az EKE, az EMKE és az EME tagja.
Első írása az Industria Textilă c. szaklapban jelent meg 1962-ben, ezenkívül a Magyar Textiltechnika c. folyóiratban, az Unitárius Közlönyben, a Keresztény Magvetőben és a 22 c. lapban közölt cikkeket.
Az Unitárius Nőszövetség történetét tartalmazó kötetét 2004 januárjában mutatták be Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében. A könyv nyomon követi az unitárius nőmozgalom történetét a 19. század utolsó évtizedeitől a 20. század végéig. Szabó Árpád unitárius püspök szerint a könyv az unitárius múlt évszázados szerepét hozza élet közelbe. Gaal György kiemelte, hogy megvalósult az Unitárius Egyház történetének megismeréséhez szükséges részegységek feltárása.[2]
Írásai a Keresztény Magvetőből
[szerkesztés]- Dr. Mikó Lőrincné Zsakó Aranka (1989)
- Az unitárius nőmozgalom kialakulása és a női eszmény fejlődése (1992)
- Mária vagy Márta? A nő szerepe ma az egyház és a nemzet életében (1995)
Kötete
[szerkesztés]- Hinni és tenni. Az Unitárius Nőszövetség története; Magyar Unitárius Egyház, Kolozsvár, 2003
Díjak, elismerések
[szerkesztés]Zsakó Erzsébet az unitárius egyház keretében kifejtett közösségépítő és közművelődési tevékenységéért, valamint az UNOSZ újjászervezéséért részesült a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben 2013. március 14-én.[3][4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gyászjelentés, Szabadság, 2023. január 21., http://szabadsag.ro/-/gyaszhir_zsako
- ↑ Csomafáy Ferenc: A szellem gyertyája. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2004. január 6. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán).
- ↑ Magyar állami kitüntetések unitárius személyiségeknek. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.)
- ↑ Paskucz Viola interjúja Zsakó Erzsébettel Hinni és tenni címen, Unitárius Közlöny, 2013/4. sz.
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
- Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Zsakó Erzsébet szócikkét lásd 639 p. ISBN 973 97980 0 4
További információk
[szerkesztés]- Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017: Zsakó Erzsébet
.svg){kind=small}
