Zoothamnium
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Zoothamnium niveum
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zoothamnium témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zoothamnium témájú kategóriát. |
A Zoothamnium a csillósok törzsébe tartozó protozoongénusz.
Története
[szerkesztés]A Zoothamniumot eredetileg a Vorticellidae családba sorolta Ehrenberg 1838-ban.[1] Később átsorolták a Sommer által 1951-ben leírt Zoothaminiidae családba.[1] A központi szár egyedi, cikkcakkos mintájú összehúzódása tette ezt az átsorolást szükségessé.[1] A Zoothamnium a Peritrichia alosztályba tartozó szesszilis élőlény, tehát egy vázaalakú, helytülő csillós. A génusz több mint 70 fajt tartalmaz. A fajok megkülönböztetése gyakran nehéz lehet az erős formabeli és funkcióbeli hasonlóságok miatt.[2] A leggyakrabban említett fajok az alábbiak:[3]
- Zoothamnium alternans
- Zoothamnium arbuscula
- Zoothamnium arcuatum
- Zoothamnium bucciniiformum
- Zoothamnium duplicatum
- Zoothamnium florens
- Zoothamnium grossi
- Zoothamnium hentscheli
- Zoothamnium ignavum
- Zoothamnium intermedium
- Zoothamnium maximum
- Zoothamnium mucedo
- Zoothamnium nii
- Zoothamnium niveum
- Zoothamnium paraentzii
- Zoothamnium parahentscheli
- Zoothamnium parahiketes
- Zoothamnium pararbuscula
- Zoothamnium pelagicum
- Zoothamnium pluma
- Zoothamnium plumula
- Zoothamnium wangi
- Zoothamnium zhanjiangense
A faj édes-, brakk- és tengervízben 5–25 °C közt,[4] 0–8 méteres mélységben gyakori.[5] Nagy oldottanyag-tartalmú területeken élnek, ugyanis bomlástermékeket és anaerob baktériumokat fogyasztanak.[6] Eutróf vizekben és az Atlanti-óceán északi részét határoló partokban a leggyakoribbak.[5] Általában sok állatcsoport szimbiontái vagy parazitái, azonban egyes fajok szabadon élők vízi növények és élettelen szubsztrátok mellett.[1] Bármilyen szilárd szubsztrát növekedési alap lehet.[5] A kitinpáncélú evezőlábú rákok a fő érintett állatcsoport.[4] A csillós csatlakozhat a kopoltyúkhoz, csökkentve az oxigénszállító képességét. Ez mechanikai akadály okozta hipoxiát és fejlődési elégtelenséget, továbbá feketekopoltyú-betegséget[7] vagy felszíni tömődéses betegségeket okozhat.[8] A Zoothamnium képes csökkenteni a gazda reprodukciós képességeit.[9] A csatlakozás nem okoz hisztológiai károsodást,[9] de ha túl sok a kolónia, a gazdaszervezet meghalhat.[8]
Alakja
[szerkesztés]A Zoothamnium-fajok elágazó kolóniákat alkotó csillósok. A kolóniaméret fajonként eltérő, néhánytól akár több száz zooidig is terjedhet.[1] Alakjuk tölcsértől a gömbölyűig változhat, és a fő szárukhoz hátul kapcsolódik egy szár, mely lehetővé teszi, hogy több csillós kapcsolódjék egy észlelt ételforráshoz, vagy elmozduljon egy lehetséges veszélytől. A csillósok elülső végén kerek csillósor van.[1] Az összes csillót összekötő fő szár egy kontraktilis spazmonémából áll, lehetővé téve, hogy az egy funkciós egységként működjék.[1] Összehúzódáskor a kolónia mérete csökkenhet egy egységgé való cikkcakkos összehúzódásával.[1] A protozoonok polimorfak lehetnek, vagyis egy sejtjük több alakot is felvehet. A szárakon lévők pálcaalakúak, a zooidok csillós szájszervének közelében lévők kis gömbökre hasonlítanak.[6]
Az egyes csillós sejteknek három különböző formája van jelen a szárak végén, melyek alakja és funkciója is eltér:
- A nagy makrozooidok, az érett, fejlett sejt, méretük 20-150 µm közt változhat, és rajsejtekké válhatnak, elhagyva a kolóniát. E sejtek nagyok és gömbölyűek, és az egész kolóniában számos helyen jelen lehetnek.[2]
- A mikrozooidok táplálkozásra specializált kis sejtek, melyet a kolónia a szimbionta baktériumai és más szerves részecske elfogyasztásával tesz meg. Ezek kisebbek, oválisak, és több van belőlük a szár minden elágazásán.[2]
- A kolónia végén specializált zooidok vannak, melyek megnyúlhatnak, és megkönnyíthetik a kolónia ivartalan szaporodását.[6]
Életciklus
[szerkesztés]A kolonizációt a rajsejtek kezdik. Miután körkörös csillósorok jöttek létre, az érett makrozooid rajsejtként elhagyhatja a kolóniát.[1] Megfelelő szubsztrát megtalálása után egy kezdeti szárszakasz jön létre a sejt új kolonizációs ponthoz való csatlakozásáért.[1]
Miután megállt, a kolónia fejlődni kezd. A szaporodás kettéhasadással történik.[2] A terminális sejtek megnyúlnak és osztódnak. Az újonnan létrejött sejt a terminális zooiddal azonos ághoz kötődik, és mikrozooiddá válik.[1]
A kolónia tovább nő, szükség esetén újabb ágak létrejöttével. A kolónia fejlődésével és az erőforrások csökkenésével a sejtek mindenhol kialakíthatnak csillókat, beleértve egy bazális csillókoszorút, makrozooidokká válhatnak, és leválhatnak a szárról, és máshová úszhatnak.[10] A kolóniák nagyok is lehetnek, így a makrozooidoknak nem kell messze menniük további tápanyagért.[2]
A kezdeti kolónia végül szeneszcens fázisba érkezhet, ahol lelassul vagy leáll a replikáció és a rajsejtek létrehozása. Ezután a mikrozooidok alulról felfelé haladva elhalnak. A baktériumok a megmaradt száranyagokat lebontják.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l (2006) „A Molecular Phylogenetic Investigation of Zoothamnium (Ciliophora, Peritrichia, Sessilida)”. Journal of Eukaryotic Microbiology 53 (6), 494–498. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2006.00132.x. PMID 17123413.
- ↑ a b c d e (2015) „Two New Species of Zoothamnium (Ciliophora, Peritrichia) from Korea, with New Observations of Z. parahentscheli Sun et al., 2009”. Journal of Eukaryotic Microbiology 62, 505–518. o. DOI:10.1111/jeu.12205. PMID 25594339.
- ↑ Zoothamnium. Taxonomy Browser. National Center for Biotechnology Information. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
- ↑ a b (2009. február 18.) „Seasonal variation of ectosymbiotic ciliates on farmed and wild shrimps from coastal Yucatan, Mexico”. Aquaculture 287, 271–277. o. DOI:10.1016/j.aquaculture.2008.11.003.
- ↑ a b c Zoothamnium, Encyclopedia of Life
- ↑ a b c (1995) „Ciliate parasites and related diseases of crustacea: A review”. Reviews in Fisheries Science 3, 275. o. DOI:10.1080/10641269509388575.
- ↑ (1975) „Some Forms of Gill Disease in Penaeid Shrimp”. Proceedings of the Annual Meeting - World Mariculture Society 6, 347–365. o. DOI:10.1111/j.1749-7345.1975.tb00030.x.
- ↑ a b Disease Management. Centre for e-Learning. Kerala Agricultural University. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
- ↑ a b Johnson, S.K. (2009). „Ectocommensals and parasites of shrimp from Texas Rearing Ponds”. Proceedings of the Annual Meeting - World Mariculture Society 5, 251. o. DOI:10.1111/j.1749-7345.1974.tb00194.x.
- ↑ Warren, A.: World Ciliophora Database. Zoothamnium Bory de St. Vincent, 1826. World Register of Marine Species, 2018. (Hozzáférés: 2018. március 15.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Zoothamnium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]