Ugrás a tartalomhoz

Zofia Posmysz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zofia Posmysz
Az auschwitzi koncentrációs tábor 7566-os számú foglya (Wilhelm Brasse(wd), 1942.)
Az auschwitzi koncentrációs tábor 7566-os számú foglya (Wilhelm Brasse(wd), 1942.)
Született1923. augusztus 23.
Krakkó, Második Lengyel Köztársaság
Elhunyt2022. augusztus 8. (98 évesen)
Oświęcim, Lengyelország
Állampolgárságalengyel
Nemzetiségelengyel Lengyelország
Foglalkozása
IskoláiFaculty of Polish Studies at the University of Warsaw
Kitüntetései
  • a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje
  • Zasłużony Działacz Kultury
  • Medal of the 30th Anniversary of People's Poland
  • Silver Cross of Merit
  • Golden Medal for Merit to Culture
  • Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Zofia Posmysz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Zofia Posmysz Auschwitzban (SS-adminisztrációs arckép)

Zofia Posmysz-Piasecka (Krakkó, 1923. augusztus 23. – Oświęcim, 2022. augusztus 8.) lengyel újságíró, regényíró és író. A második világháborúban ellenállóként harcolt, és túlélte az auschwitzi és a ravensbrücki koncentrációs táborban(wd) való fogságot. A megszállt Lengyelországban elszenvedett holokausztról szóló önéletrajzi beszámolója, a Pasażerka z kabiny 45 (A 45-ös kabin utasa) lett az alapja az 1962-es Pasażerka című regényének (magyar fordításban: Egy nő a hajón), amelyet később 15 nyelvre fordítottak le.[1] Az eredeti rádiójátékból díjnyertes játékfilm(wd) készült,[2] a regényből pedig Mieczysław Weinberg(wd) zenéjével azonos című(wd) opera.[3]

Fiatalkora

[szerkesztés]

Krakkóban született,[4] és ott élt Lengyelország 1939-es megszállásáig.[1] A megszállás alatt titkos tanfolyamokon vett részt[5] és egy kábelgyárban dolgozott. A Gestapo 1942-ben, 19 évesen[4] letartóztatta,[6] náciellenes röplapok terjesztésével vádolták. Hat hétig tartották fogva a krakkói Montelupich[7] börtönben.[1] Hosszas kihallgatás után kísérettel az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba szállították.[6] A Budyban(wd) egy büntető vállalatnál[8] végzett nehéz munkára ítélték, de a tábor orvosa, Janusz Mąkowski kétszer is megmentette. 1945. január 18-án Posmysz (7566-os számú fogoly) a ravensbrücki koncentrációs táborba(wd), majd onnan a Neustadt-Glewe-i szatellit táborba került, ahonnan 1945. május 2-án az amerikai hadsereg szabadította fel.[1][4]

Háború utáni élete

[szerkesztés]

A második világháború után a Varsói Egyetemen tanult, majd a Polskie Radio(wd) kulturális osztályán dolgozott. 1959-ben rádiójátékot írt Pasażerka z kabiny 45 (Utas a 45-ös kabinból) címmel, amely a náci koncentrációs táborokban töltött időszak emlékein alapul.[4] A darabot még ugyanebben az évben bemutatta a Lengyel Rádió[9] Aleksandra Śląska(wd) és Jan Świderski(wd) főszereplésével. Posmysz 1960-ban adaptálta a televízió számára. A műsort Andrzej Munk rendezte, a főszerepekben Ryszarda Hanin(wd), Zofia Mrozowska(wd) és Edward Dziewoński(wd) látható. A Pasażerka z kabiny 45 újszerű és szokatlan volt a holokauszt-irodalom műfajában, mert egy hűséges SS Aufseherint(wd) ábrázolt, Annelise Franzot, aki Posmysz auschwitzi munkaszolgálatának részletét irányította,[10][11] és aki mindazonáltal alapvető emberi magatartást tanúsított a foglyokkal szemben.[1]

A film forgatókönyvét Posmysz és Munk írta 1961-ben.[3] Munk nem sokkal később autóbalesetben meghalt.[12] Posmysz nem vett részt az 1963-ban bemutatott film elkészítésében.[3] Ehelyett inkább egy önéletrajzi emlékezetéből származó regény megírására összpontosított.[4] A könyv 1962-ben jelent meg Pasażerka címmel.[1] A regény eseményei egy óceánjárón játszódnak, 16 évvel a háború befejezése után. Az egykori SS Aufseherin (felügyelő), Lisa Kretschmer, férjével együtt utazik, hogy új életet keressen. A sok utas között kiszúrja Martát, egykori rabtársát, akit korábban etetett és védett a veszélyes munkától. Auschwitzban Lisa új szolgálati helyet kapott, és felajánlotta Martának, hogy elviszi őt a táborból egy kevésbé veszélyes helyre, ahol őrizetben van, de hiába. A regény végén megtudja, hogy Marta is felismerte őt.[3] Nevezetesen, az eredeti rádiójátékban a címadó „45-ös fülke” Posmysz fülkeszáma volt az Auschwitzba tartó vonaton; az óceánjáró utazás a történeten belüli történet irodalmi eszközeként szolgált.[6] Az utas című regénynek (magyar fordításban: Egy nő a hajón) nincs angol fordítása.[13]

Amikor XVI. Benedek pápa 2006-ban ellátogatott az auschwitzi emlékműhöz, a túlélő rabok között üdvözölte őt.[4] 2015-ben Posmysz egyike volt annak a 19 auschwitzi túlélőnek, akik a Der Spiegel Die letzten Zeugen (Az utolsó tanúk) című dokumentumfilmje számára készített riportot.[14]

Posmysz 2022. augusztus 8-án, 98 éves korában halt meg Oświęcimben.[4][15][16]

Munka és örökség

[szerkesztés]

Posmysz több mint 30 éven át folyamatosan írt, utolsó megjelent könyvét 73 éves korában írta. Legismertebb 1959-es önéletrajza, az Utas a 45-ös kabinban (Pasażerka z kabiny 45), amelyből Andrzej Munk, a sztálinizmus utáni Lengyelország egyik legbefolyásosabb művésze, Az utas című televíziós színdarabot és filmet készítette.[9] A rendező 1961-ben, a vetítés közben meghalt, de a filmet asszisztensei, Andrzej Brzozowski és Witold Lesiewicz(wd) rendezők befejezték,[17] és először 1963-ban mutatták be.[3] Posmysz regénye lett az alapja Alekszandr Medvegyev(wd) librettójának Mieczysław Weinberg(wd) 1968-as operájához, Az utas(wd) (Op. 97) című operához. A több mint 40 évig elhallgatott művet 2010. július 21-én mutatták be először a Bregenzi Fesztiválon, majd ugyanezt a produkciót a varsói Nagyszínházban(wd) is bemutatták.[18][19] Weinberg operáját 2015. február 24-én mutatta be a Lyric Opera of Chicago(wd)[20], Marta szerepében Amanda Majeski(wd) szoprán énekesnővel.[21] A Die Passagierin-t[22] a Frankfurti Opera(wd) 2015 márciusában állította színpadra Leo Hussain(wd) vezényletével.[23]

A Pasażerka című regényt 15 nyelvre fordították le,[1] köztük németre Die Passagierin címmel Peter Ball, 1969-ben a Verlag Neues Leben kiadónál jelent meg, 2010-ben pedig Book on demand (harmadik kiadás) adta ki.[13][24]

Zofia Posmysz beszédet mond a láger felszabadításának évfordulóján az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban 2014. január 27-én tartott konferencián

Művei

[szerkesztés]
  • Znam katów z Belsen… (1945)[25][26]
  • Pasażerka z kabiny 45 (1959)[26][27]
  • Pasażerka (regény, 1962)[26][28]
  • Przystanek w lesie (novellák, 1965)[29]
  • Cierpkie głogi (forgatókönyv, 1966)[30]
  • Mały (forgatókönyv, 1970)[30]
  • Wakacje nad Adriatykiem (1970)[31]
  • Mikroklimat (1975)[32]
  • Drzewo do drzewa podobne (1977)[33]
  • Miejsce na ścianie (1977)
  • Cena (1978)[34]
  • Człowiek spod kaloryfera (1980)
  • Ten sam doktor M. (1981)[35]
  • Wdowa i kochankowie (1988)[36]
  • Do wolności, do śmierci, do życia (1996)[37]
  • Chrystus oświęcimski (2011)
  • Królestwo za mgłą. Z autorką Pasażerki rozmawia Michał Wójcik (2017)
  • Jeszcze słychać gwizd parowozu… (2019)
  • Czy to temat? Dramaty (2020)

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Egy nő a hajón (Pasażerka) – Európa, Budapest, 1963 · fordította: Mészáros István

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g Kaczyński, Andrzej (May 2010), "Zofia Posmysz", Culture.pl (Adam Mickiewicz Institute): The Author (Twórca), <http://culture.pl/pl/tworca/zofia-posmysz>.
  2. ↑ Egy nő a hajón (film)
  3. ↑ a b c d e Kaczyński, Andrzej (25 May 2010), "The Passenger by Zofia Posmysz", Culture.pl (Adam Mickiewicz Institute): Artykuł, <http://culture.pl/pl/artykul/pasazerka-zofii-posmysz>.
  4. ↑ a b c d e f g „Polish Auschwitz survivor, novelist Zofia Posmysz dies at 98”, The Independent , 2022. augusztus 8. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.) 
  5. ↑ A második világháború alatt Lengyelországban az oktatás gyakran a föld alatt zajlott.
  6. ↑ a b c Gajdowski, Piotr (2017), "In a passenger carriage to Auschwitz", Newsweek.pl, book-length interview with Zofia Posmysz by Michał Wójcik: "Królestwo za mgłą" (Kingdom in Mistiness), Znak Publishing, <http://www.newsweek.pl/plus/kultura/zofia-posmysz-michal-wojcik-krolestwo-za-mgla-recenzja-ksiazki,artykuly,404646,1,z.html> Also in: Kowalczyk, Janusz R., Michał Wójcik, Zofia Posmysz (2017), "Królestwo za mgłą", Culture.pl, <http://culture.pl/pl/dzielo/zofia-posmysz-michal-wojcik-krolestwo-za-mgla>.
  7. ↑ A Montelupich börtön egy 20. század eleji krakkói börtön az "ulica Montelupich" utcában és arról elnevezve, amelyet a második világháborúban a Gestapo használt.
  8. ↑ Budy (Wirtschaftshof, Brzeszcze(wd))
  9. ↑ a b Literary Images of the Holocaust: The Passenger by Zofia Posmysz – MOCAK (angol nyelven). en.mocak.pl . (Hozzáférés: 2020. április 4.)
  10. ↑ Press release (27 January 2017), "Literary depictions of the Holocaust. 'Passenger' by Zofia Posmysz", Mocak.pl (Muzeum Sztuki Współczesnej w Krakowie), Maria Anna Potocka (2016), Aufseherin Franz documentary film interview with Zofia Posmysz, screening at the Museum of Modern Art in Kraków, <https://www.mocak.pl/literackie-obrazy-zaglady-pasazerka-zofii-posmysz>.
  11. ↑ Press release (2017), "Zofia Posmysz", News O.pl, Wystawa 'Literackie obrazy Zagłady' (Literary depictions of the Holocaust Exhibition), Kraków, <http://news.o.pl/2017/01/28/zofia-posmysz-mocak-krakow/#/>
  12. ↑ Kaszuba, Dominika: The short and beautiful crazy life (lengyel nyelven). Film: Andrzej Munk. Onet.pl, 2011. augusztus 2. [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. ↑ a b Ross, Alex (29 August 2011), "Memories of Music at Auschwitz", The New Yorker, <https://www.newyorker.com/books/page-turner/memories-of-music-at-auschwitz>
  14. ↑ Zofia Posmysz (2015), Am Morgen sang der Rabbi ein Kaddisch, ein Gebet für die Toten, 5 March, pp. 50–69, <http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-131463459.html>
  15. ↑ „Odeszła Zofia Posmysz”, Fakty Oświęcim, 2022. augusztus 8. (Hozzáférés: 2022. augusztus 8.) 
  16. ↑ „Polish Auschwitz survivor, novelist Zofia Posmysz dies at 98”, HuffPost , 2022. augusztus 8. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.) 
  17. ↑ Mazierska, Ewa: Passenger: A film by Andrzej Munk. SecondRunDVD.com, 2007 [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  18. ↑ Grimes, William (2014. július 9.). „Haunted by History, but Gifted in Sharing It”. The New York Times. 
  19. ↑ „Survivor's Auschwitz memories reborn in 'The Passenger'”, Chicago Tribune, 2015. február 25. 
  20. ↑ Operatic trailer, Weinberg's THE PASSENGER at Lyric Opera of Chicago. YouTube 24 February – 15 March 2015.
  21. ↑ Lyric Opera of Chicago: The Passenger. Premiere. February 24 – March 15, 2015. [2015. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva].
  22. ↑ Posmysz, Zofia. Die Passagierin (German) Posmysz, Zofia ( Author ) Jun-02-2010 Paperback. Books on Demand (2010. június 2.) 
  23. ↑ Oper Frankfurt: The Passenger. Premiere. Director: Anselm Weber; with Jessica Strong as Marta, and Katharina Magiera as Lisa, 2015. március 1. [2018. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 21.) Official trailer of Die Passagierin von Mieczysław Weinberg Premiere by the Frankfurt Opera: 6:34 min, with excerpts from interview with Zofia Posmysz. YouTube
  24. ↑ 103216766 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában
  25. ↑ Zmarła Zofia Posmysz – pisarka i scenarzystka, więźniarka obozów koncentracyjnych (lengyel nyelven). Wyborcza , 2022. augusztus 8. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  26. ↑ a b c Zofia Posmysz, die Autorin von "Die Passagierin", in Oświęcim gestorben – neue musikzeitung (német nyelven). nmz , 2022. augusztus 11. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
  27. ↑ Grimes, William. „Haunted by History, but Gifted in Sharing It”, The New York Times, 2014. július 9. (Hozzáférés: 2020. április 4.) (amerikai angol nyelvű) 
  28. ↑ Posmysz, Zofia. Pasażerka (lengyel nyelven). Axis Mundi (2019. november 26.). ISBN 978-83-64980-95-4. OCLC 1126635181 
  29. ↑ Posmysz, Zofia. Przystanek w lesie (lengyel nyelven) (1965). OCLC 832815419 
  30. ↑ a b Zofia Posmysz nie żyje (pl-PL nyelven). AICT Polska , 2022. augusztus 8. (Hozzáférés: 2022. augusztus 9.)
  31. ↑ Posmysz, Zofia (1923– ).. Wakacje nad Adriatykiem. Znak Litera Nova (2017. november 26.). ISBN 978-83-240-3804-6. OCLC 979125346 
  32. ↑ Posmysz, Zofia. Mikroklimat (lengyel nyelven) (1975). OCLC 641918575 
  33. ↑ Posmysz, Zofia. Drzewo do drzewa podobne (lengyel nyelven) (1977). OCLC 642137110 
  34. ↑ Posmysz, Zofia. Cena (lengyel nyelven) (1978). OCLC 641606834 
  35. ↑ Posmysz, Zofia. Ten sam doktor M (német nyelven). Państwowe Wydawnictwo (1981. november 26.). ISBN 83-207-0370-0. OCLC 9812826 
  36. ↑ Posmysz, Zofia. Wdowa i kochankowie (lengyel nyelven). Czytelnik (1988. november 26.). ISBN 83-07-01078-0. OCLC 19712703 
  37. ↑ Do wolności, do śmierci, do życia (lengyel nyelven). Wieczorek Literacki (2020. november 26.). ISBN 978-83-954017-1-8. OCLC 1242220392 
  38. ↑ a b c d e Zarząd Główny: Zofia POSMYSZ, or Zofia Posmysz-Piasecka. Nagrody i odznaczenia (Awards and Medals). Polish Writers' Association (Stowarzyszenie Pisarzy Polskich), 2018
  39. ↑ International Youth Meeting Center in Oświęcim/Auschwitz: Bundesverdienstkreuz (német nyelven), 2012. augusztus 2.
  40. ↑ DIALOG-PREIS 2015 für Zofia Posmysz und die Redaktion der Zeitschrift OSTEUROPA (német nyelven). Deutsch-Polnische Gesellschaft Bundesverband e.V. . [2022. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 8.)
  41. ↑ Polish Auschwitz, Ravensbruck prisoner awarded Order of White Eagle. TVP World , 2021. december 21. (Hozzáférés: 2022. augusztus 8.)

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Zofia Posmysz című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zofia_Posmysz&oldid=27582593”