Ugrás a tartalomhoz

Zeteváraljai víztározó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zeteváraljai víztározó
A Zeteváraljai víztározó
A Zeteváraljai víztározó
Ország(ok) Románia
HelyHargita megye, Zeteváralja
Típusmesterséges tó
Elsődleges forrásokNagy-Küküllő, Sikaszó, Deság
Elsődleges lefolyásokNagy-Küküllő
Hosszúság2,6 km
Legnagyobb mélység40 m
Víztérfogat0.044 km3
TelepülésekIvó, Küküllőmező, Sikaszó, Zeteváralja
Elhelyezkedése
Zeteváraljai víztározó (Románia)
Zeteváraljai víztározó
Zeteváraljai víztározó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 28′ 04″, k. h. 25° 24′ 27″46.467778°N 25.407500°EKoordináták: é. sz. 46° 28′ 04″, k. h. 25° 24′ 27″46.467778°N 25.407500°E
Térkép
SablonWikidataSegítség

A zeteváraljai víztározó (románul Barajul Zetea, am. „zetalaki gát”) Romániában, Erdélyben, Hargita megyében, Zeteváralja közelében található. A Nagy-Küküllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tava.

Építése 1976-ban kezdődött, és 1992-ben fejeződött be. A cél árvízvédelem és folyószabályozás volt, de a helyiek energetikai, idegenforgalmi és környezetvédelmi célok szolgálatát is remélik tőle. Az építés során kb. 3 millió m³ földet mozgattak meg, több mint 70 000 m³ betont használtak fel. A munkálatokat közel 300 ember végezte. A vízgyűjtő tó jelentősége akkor látható igazán, amikor például a közeli Nyikó mentén az évente ismétlődő árvizek tetemes anyagi károkat okoznak.

A víztározó egyrészt védi a völgymenetben elterülő településeket a levonuló árvizektől, másrészt tartós szárazság esetén biztosítja a Nagy-Küküllő megfelelő vízhozamát.

Az Y alakú víztározó 49 millió köbméter vizet tud befogadni, a mesterséges tó hossza 2,6 km, amelyből 1,4 km az egykori Nagy-Küküllő hosszában terül el. A vízfelület szélessége 400–800 méter, a két elágazásban, a Nagy-Küküllő és a Sikaszó mentén pedig 150–200 m között váltakozik.

Halfajták

[szerkesztés]

A tóban élő halfajták a kezdetben a tóba ömlő patakokból bevándorolt halakból tevődött össze. Legjelentősebb mennyiségben a domolykók voltak jelen, őket követték a pisztrángok, amelyek a hatalmas vízfelületnek köszönhetően korlátlanul tudtak növekedni, mára 10 kilót meghaladó példányokat is rejt a víz. A halállomány azonban az évek során jelentősen bővült – többek közt telepítéssel is –, és került a vízbe kárász, ponty, harcsa, süllő, csuka, paduc, dévér, menyhal, valamint valószínűleg a véletlen folytán sügérek is.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Zeteváraljai gát, 2013. március 10. [2014. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 16.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]