Zeno Vancea

Zeno Vancea
Életrajzi adatok
Született	1900. október 8. Boksánbánya
Elhunyt	1990. január 15. (89 évesen) Bukarest
Iskolái	Universitatea Națională de Muzică București
Pályafutás
Díjak	Herder-díj (1974)
Tevékenység	zeneszerző egyetemi oktató zenetudós
Sablon • Wikidata • Segítség

Zeno Octavian Vancea (Boksánbánya, 1900. október 8. – Bukarest, 1990. január 15.) román zeneszerző, zenetudós, zenekritikus, karvezető, zongorista és romántanár.

Tanulmányait Lugoson kezdte Ion Vidu és Iosif Willer tanítványaként, Kolozsváron Gheorghe Dimánál és Augustin Benánál tanult, majd Bécsben a Neues Wiener Konservatoriumban (1921–1926, 1930–1931) Ernest Kanitz tanítványa, akinél ellenpontot és zeneszerzést tanult. Később csatlakozott az atonalizmus és a második bécsi iskola elveihez (Arnold Schönberg, Anton Webern és Alban Berg), melyek szelektíven megtalálhatóak a műveiben, anélkül, hogy lemondott volna a román iskola hagyományairól. Bécsben a bécsi ortodox székesegyház karnagya volt.

Ellenpontot és zenetörténetet tanított a marosvásárhelyi (1935–1940, 1945–1948) és a temesvári (1940–1945) konzervatóriumban.

Ezután főigazgatóként vezette a bukaresti művészeti oktatást (1949–1950), a Ciprian Porumbescu Konzervatórium professzora volt (1952–1968), titkára (1949–1953), majd alelnöke a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének (1953–1977), majd a Muzica folyóiratnál (1953–1964) dolgozott, amelynek főszerkesztője volt 1957–1964 között.

A bécsi egyetem Herder-díjasa (1974).

Zenei művei

Számos zenetudományi tanulmányt írt, valamint két fontos kötetet a 19–20. századi román zene történetéről.

• Bánsági rapszódia no. 1 (1926) és no. 2 (1928)
• Két néptánc zenekarra (1931)
• Prikulics (balettszvit, 1931)
• Bevezetés. Intermezzo. Induló (triptichon, 1958)
• Öt darab vonószenekarra (1964)
• Sinfonietta no. 2 (1967)
• Szimfonikus prológus (1974)
• Szonáta orgonára és vonószenekarra (1976)

filmzene

• Az élet nem bocsát meg (1958)

fúvószenekari művek

• Katonai rapszódia (1958)

egyházi kórusművek

• 127. zsoltár (1927)
• Liturgia vegyes karra bánsági egyházi dallamokkal (1928)
• 2. liturgia erdélyi egyházi dallamokkal (1938)

Írások

• Muzica bisericească corală la români (Román egyházi kóruszene), amelyet a Mentor Kiadó (Moravetz) nyomtatott ki Temesváron (1944)
• Istoria muzicii universale și românești (Az egyetemes és a román zene története (1938)
• George Enescu (1964)
• Studii și eseuri (Tanulmányok és esszék) (1953–1964)
• Creația muzicală românească în secolele XIX-XX (A román zenei alkotás a 19–20. században), két kötet (I.: 1968, II.: 1979)
• Studii și eseuri muzicale (Zenei tanulmányok és esszék), Editura Muzicală, Bukarest, 1974.

Díjak és kitüntetések

• George Enescu zeneszerzőverseny – dicséret (1934)
• George Enescu zeneszerzőverseny – harmadik díj (1936)
• George Enescu zeneszerzőverseny – második díj (1937, 1938)
• George Enescu zeneszerzőverseny – első díj (1943)
• Állami Díj (1954)
• A Zeneszerzők Szövetségének alkotói díja (1968, 1975, 1977)
• A Bécsi Egyetem Gottfried von Herder nemzetközi díja (1974)
• A berlini Művészeti Akadémia levelező tagja (1975)

A Bocșa városi kulturális napokon (2007. november 6–11.) a Herder-díjas Zeno Vancea zeneszerzőt post mortem kinevezték Bocșa város díszpolgárává.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Zeno Vancea című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Martha Popovici: Convorbiri cu Zeno Vancea, Editura Muzicală, 1985
• Ioan Tomi: DICȚIONAR - 123 compozitori, dirijori, muzicologi personalități ale culturii muzicale din Banatul istoric, Editor: Filarmonica „Banatul“ Timișoara, 2009
• Academia Republicii Populare Române, Dicționar Enciclopedic Român, Editura Politică, București, 1962-1964
• Constantin-Tufan Stan, Zeno Vancea - etape biografice și împliniri muzicale, Editura Tim, Reșița, 2007