Zebrafogasponty

Zebrafogasponty
Kifogott hím példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Rend: Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) Család: Ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae) Nem: Aphanius Nardo, 1827 Faj: A. fasciatus
Tudományos név
Aphanius fasciatus (Valenciennes, 1821)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zebrafogasponty témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zebrafogasponty témájú kategóriát.

A zebrafogasponty (Aphanius fasciatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe, ezen belül az ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A zebrafogasponty a Földközi-tenger északi medencéjének édes- és brakkvizeiben él, Dél-Franciaországtól az elő-ázsiai partvidékig. Az észak-afrikai partok mentén Marokkótól Líbiáig is megtalálható.

Megjelenése

A hal teste mérsékelten nyújtott, oldalról kissé lapított, feje fölülről összenyomott. Szájnyílása kicsi, rézsút felfelé irányuló; állkapcsain apró, háromhegyű fogak ülnek. Pikkelyei nagyok, 25-30 egy hosszanti sorban; oldalvonala nincs. A csaknem farokállású hátúszó 10-13, a farok alatti úszó 9-12 sugarú; zsírúszója nincs; farokúszója lekerekített. A hím oldalain 10-15 széles, sötét keresztsáv van; háta olajzöld, hasa fehéres, ezüstös csillogású; úszói a sárgától az aranysárgáig változnak; hátúszója sötét szegélyes, farokúszója széles, sötét keresztszalaggal díszes. A nőstény világos, szürkészöld, alig észrevehető keskeny keresztsávokkal és világosszürke, átlátszó úszókkal. A hím testhossza legfeljebb 5,5 centiméter, a nőstényé 6 centiméter.

Életmódja

A zebrafogasponty igénytelen, rendkívül szívós hal, rendszerint a felszín közelében tartózkodik. Tápláléka planktonrákok, rovarlárvák, bábok, emellett algák, lágy növényi részek és ürülék is.

Szaporodása

Tavasztól őszig ívik. Nagy ikráit finom növényi részekre vagy algamezőkre rakja. A kelési idő 10-15 nap. Egyéves kora végén ivarérett.

Források

• ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 3.) (angolul)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8