Zebracsiga

Zebracsiga
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Altörzs:	Héjasok (Conchifera);
Osztály:	Csigák (Gastropoda);
Alosztály:	Valódi csigák (Orthogastropoda);
Öregrend:	Heterobranchia;
Rend:	Tüdőscsigák (Pulmonata);
Alrend:	Szárazföldi csupaszcsigák (Eupulmonata);
Alrendág:	Stylommatophora;
Öregcsalád:	Enoidea;
Család:	Enidae;
Alcsalád:	Eninae;
Nemzetség:	Chondrulini;
Nem:	Zebrina;
Faj:	Z. detrita;
Tudományos név
	Zebrina detrita; Müller, 1774
Szinonimák
	Helix detrita Müller, 1774
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zebracsiga témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zebracsiga témájú kategóriát.

Ez a szócikk a szárazföldi tüdős csigafajról szól. Hasonló címmel lásd még: Zebracsiga (egyértelműsítő lap).

A zebracsiga (Zebrina detrita) Magyarországon is honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj.

Külalakja

A csigaház 19–29 mm magas, 8–12 mm széles, 6-8 kanyarulatból áll. A kanyarulatok csak egy kevéssé emelkednek. A ház alakja megnyúlt tojásdad, fehér vagy hosszanti (kissé ferde) barna csíkokkal sávozott. A szájadék pereme fehér, azon túl a ház belül világosbarna színű. Maga az állat sárgásbarna, feje kékesszürke, az őszi hűvösebb időjárás beköszöntével megsötétedhet. Házát hátrafelé erősen lehajtja.

Elterjedése és életmódja

A zebracsiga egész Európa mérsékelt éghajlatú vidékén előfordul Észak-Spanyolországtól, Dél-Franciaországon és Dél-Németországon keresztül egészen Nyugat-Ukrajnáig és Törökországig. Svájcban 1800 m, Bulgáriában 2500 m magasságig él.

Meleget és száraz területeket kedvelő állat, réteken, ritkás füvű domboldalakon, utak mentén, szántóföldeken fordul elő. Bomló növényi részekkel táplálkoznak. A telet néhány centiméterre a talajba ásva vészelik át. Nyaranta a túlhevült földfelszínt elkerülendő, gyakran felmásznak a kórókra, növényszárakra. Évente kétszer szaporodnak, április-májusban és augusztus-szeptemberben. Csak esős időben párzanak, egyszerre 15-70, 2 mm átmérőjű petét raknak le. A kis csigák egy hónap múlva kelnek ki, két év alatt érik el a teljes méretüket. Élettartamuk 4-5 év. Köztesgazdája lehet a Dicrocoelium dendriticum májmételynek.

Ausztriában és Németországban veszélyeztetett, Svájcban sebezhető státuszban van; Magyarországon nem védett.

Források

Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN 963 11 2610 2

Külső hivatkozások

Fajleírás (angol nyelven)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap