Ugrás a tartalomhoz

Zathureczky Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zathureczky Gyula
Élete
Született1907. július 5.
Őszény
Elhunyt1987. június 6. (79 évesen)
München, német
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)emlékezés, esszé, tanulmány
Első műveErdély, amióta másként hívják (1939)

Zathureczky Gyula Albert (Őszény, 1907. július 5.München, 1987. június 6.) író, újságíró.

Élete

[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a Debreceni Egyetem jogi karán végezte el.

Karrierje budapesti újságoknál (Tiszántúli Hírlap, 1927) indult. 1928-ban a Magyar Távirati Iroda munkatársa lett. 1938-ban a fővárosi Függetlenséghez került. 1940-től riporter Berlinben és a Pester Lloyd munkatársa volt. 1941–1944 között a kolozsvári Ellenzék című lap felelős szerkesztője volt.[1] 1944 nyarán az Esti Magyarország című lap munkatársa volt. Rövid ideig az Erdélyi Magyar Újságírószövetség tagja volt. A második világháború alatti „fasiszta” tevékenységére hivatkozva 1946. április 15-én a kolozsvári népbíróság távollétében 20 év börtönre ítélte.[2] [3] 1948-ban szabadult ki a hadifogságból, ekkor Ausztriában, majd Nyugat-Németországban élt, ahol Dél-Európa irodalmával foglalkozott. 1979-től haláláig a Hadak útján című lap szerkesztője volt. Műveit a Nemzetőr, a Kanadai Magyarság, az Új Európa, a Politische Studien és a Sudeten Bulletin közölte.

Művei

[szerkesztés]
  • Erdély, amióta másként hívják (1939)
  • Az úton végig kell menni (emlékezések, 1954; németül: Du musst den Weg zu Ende gehen, Zürich 1963)
  • Elszakított magyarság (társszerző, 1956)
  • Der Volksaufstand in Ungarn (Köln 1957)
  • Mit den Augen eines Protestanten (esszé, 1962)
  • Die siebenbürgische Frage (tanulmány, Kovách Aladárral, 1965)
  • Transylvania, Citadel of the West (tanulmány, 1965)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. digiteka.ro. [2021. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 2.)
  2. Kihirdették az ítéletet a fasiszta újságírók bünperében, Erdély, 1946, április 17. Online hozzáférés
  3. Archivált másolat. [2014. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 12.)