Ugrás a tartalomhoz

Zádor Dezső (zeneszerző)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zádor Dezső
Életrajzi adatok
Született1912. október 20.
Ungvár, Magyarország
Elhunyt1985. (72 évesen)
Lviv, Ukrajna
IskoláiPrágai Konzervatórium (1932–1934)
Pályafutás
Műfajokklasszikus zene, népzene
Hangszerzongora
Díjak
Tevékenységzeneszerző, zongoraművész, pedagógus, néprajzkutató
SablonWikidataSegítség

Zádor Dezső (Ungvár, 1912. október 20.Lviv, 1985) zeneszerző, zongoraművész, pedagógus, néprajzkutató, az Ungvári Zenei Konzervatórium első igazgatója, a Kárpátaljai Filharmónia művészeti vezetője, fél évig a Kárpátaljai Népi Együttes vezetője, az Ungvári Szimfonikus Zenekar karnagya.

Életpályája

[szerkesztés]

Értelmiségi családban született.

Édesapja Zádor Jenő, az ungvári római katolikus templom kántora és a városi énekkar vezetője volt. Édesanyja tanítónőként dolgozott.

Már korán, szüleitől és Lengyel Zsigmond zenetanártól elsajátította a zongorázás alapjait. Az elemi iskola elvégzése után a Drugeth gimnáziumban folytatta tanulmányait.

18 évesen felvételt nyert a Prágai Zeneakadémiára, ahol egyidejűleg a zongora, orgona, és karmester szakon tanult. A fővárosban aktív előadói és karmesteri tevékenységet folytatott. Az akadémia 3 szakát háromszoros kitüntetéssel végezte el 1934-ben.

Ekkor kezdett el Bartók Béla zenéjével és népzenével foglalkozni. 1936-38 között a prágai Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó folklór osztályán kárpátaljai zenei referensként foglalkozott népdal kutatással.

Összeállított egy gyűjteményt, amelyben 156 ruszin népdal kapott helyet. Ez a gyűjtemény eljutott Bartókhoz, aki nagyra értékelte Zádor tevékenységét és lemásolta az MTA részére.

Mint előadóművész, 1936-ban szerepelt Huszton, Beregszászban, Munkácson és Ungváron. Egy évvel korábban II. helyezést ért el a prágai rádiótársaság által szervezett országos zongoraversenyen. Fellépett a Budapesti Zeneakadémián.

1938-ban visszatért Ungvárra. A tanítóképző helyettes tanárává nevezték ki, később a női líceum rendes tanára lett.

A Kárpátaljai Tudományos Társaság Hajnal című folyóirata megjelentette A ruszin népdalköltészet kolomijkái című esszéjét.

A II. világháború alatt Nyíregyházán az I. huszárhadosztály ének- és táncegyüttesének karmestere.

1945 februárjában Linzbe szállították munkaszolgálatra. A kapituláció után visszatért Ungvárra.

A szovjet hatóságok kinevezték az Ungvári Állami Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatójának és közben tanította a zenepedagógiát és zeneszerzést. Bemutató hangversenyeket rendezett, zongora esteket adott.

Négy évvel később váltották le az igazgatói állásból, de tanárként tovább működött és komponált. Az Ukrán Zenei-Drámai Színház részére kísérő zenéket írt.

Felvették a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége tagjai közé. Kárpátalja egyetlen hivatásos zeneszerzője volt.

Megírta a Kárpátalja című szvitjét zongorára, melyben ötvözte a klasszikust és a népzenét.

1951-ben Tisztelet jele érdemrenddel tüntették ki. A filharmónia művészeti vezetője lett. Ekkor komponálta a Verhovina a mi világunk című capella művét.

1963-ban a Lvivi Zeneművészeti Főiskola tanára lett és megírta a Zongoraversenyt. Ezért Sevcsenko-díjban részesült. Öt évvel később megkapta a docens tudományos fokozatot.

58 évesen súlyos infarktus érte, ezért eltiltották a pedagógusi tevékenységtől. Csak zeneszerzéssel foglalkozott.

1972-ben Érdemes művész címet kapott.

1978-ban kinevezték a Lvivi Konzervatórium zeneszerző szaka professzorává.

Zádor Dezső 1985. szeptember 16-án, 72 évesen Lvivben hunyt el. Az ungvári Kálvária temetőben nyugszik.

Az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskola 1991-ben vette fel nevét. Megalakult a Zádor Dezső Zenei Társaság.

Források

[szerkesztés]