Ugrás a tartalomhoz

Yves Navarre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yves Navarre
Yves Navarre (balra) Jean Le Bitoux-val(wd), 1981-ben
Yves Navarre (balra) Jean Le Bitoux-val(wd), 1981-ben
Született1940. szeptember 24.
Condom, Gers, Franciaország
Elhunyt1994. január 24. (57 évesen)
Párizs, Franciaország
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia Franciaország
SzüleiRené Navarre
Foglalkozásaíró
Iskolái
Kitüntetései
  • Goncourt-díj (1980)
  • Goncourt des animaux (1986)
  • Amic Prize (1992)
Halál okakábítószer-túladagolás
A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Navarre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Yves Navarre (Condom, 1940. szeptember 24.Párizs, 1994. január 24.) francia író. Meleg férfi volt, műveinek többsége a homoszexualitással és az ahhoz kapcsolódó kérdésekkel, például az AIDS-szel foglalkozott.[1] Romantikus műveiben Navarre arról volt ismert, hogy inkább az érzékiséget és „a szerelem misztikus tulajdonságait”[2] hangsúlyozta, mint a szexualitást vagy a szenzációhajhászást. Le Jardin d'acclimatation című regényéért 1980-ban elnyerte a Goncourt-díjat.

Élete

[szerkesztés]

Condomban született, a Lille-i Egyetemen(wd) tanult spanyol, angol és francia irodalmat, 1961-ben és 1964-ben szerzett diplomát. A következő évben az Ecole des Hautes Etudes Commerciales du Nord kereskedelmi főiskolán tanult. Ezután egy reklámügynökségnél dolgozott kreatív íróként.

1958-ban kezdett el műveket benyújtani kiadóknak, bár csak 1971-ben jelent meg első regénye, a Lady Black. Ezt követte 1973-ban a Les Loukoums, amely New York-iak egy csoportját sújtó betegség történetét meséli el. Ezután regények sora következett, amelyek gyakran – mint a Le Petit Galopin de nos corps (1977) és a Portrait de Julien devant la fenêtre (1979) – két férfi szereplő szerelmi viszonyáról szóltak. Drámai műveket is írt, mint például az Il pleut : si on tuait papa-maman, a La Guerre des piscines és Les Dernières clientes.

A Le Jardin d'acclimatation című regényéért, amely egy homoszexualitása miatt bebörtönzött és lobotomizált fiatalemberről szól, Navarre 1980-ban elnyerte a Goncourt-díjat. François Mitterrand legfőbb szószólója lett a meleg közösségben az 1981-es és 1988-as választások idején, bár íróként és nem politikusként úgy érezte, hogy félreértik és hatástalan ebben a szerepben.

1984-ben Navarre agyvérzést kapott. 1986-ig nem publikált több művet.

1990 és 1993 között a québeci Montrealban élt. 1992-ben megjelent Ce sont amis que vent emporte című regénye egy szobrász, Roch és egy táncos, David kapcsolatáról szól. A regény az AIDS elleni küzdelmüket meséli el. Franciaországba való visszatérése után, 1994. január 24-én barbiturátokkal végzett magával.[1]

Művei

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]
  • Lady Black, Flammarion(wd), 1971 ; újranyomtatva, H&O, „H&O Poche” sorozat, 2011 ISBN 978-2-84547-225-9
  • Evolène, Flammarion, 1972
  • Les Loukoums, Flammarion, 1973
  • Le Cœur qui cogne, Flammarion, 1974
  • Killer, Flammarion, 1975
  • Plum Parade : vingt-quatre heures de la vie d'un mini-cirque, Flammarion, 1975
  • Niagarak, Grasset, 1976
  • Le Petit Galopin de nos corps, 1977, Robert Laffont ; újrakiadás Serge Hefez előszavával, Béziers, H&O, Classiques H&O poche, 2005, 256 p. ISBN 2-845-47109-2)
  • Kurwenal ou la Part des êtres, Robert Laffont, 1977 ; újrakiadás H&O, H&O Poche, 2009 ISBN 978-2-84547-171-9
  • Je vis où je m'attache, Robert Laffont, 1978
  • Portrait de Julien devant sa fenêtre, Robert Laffont, 1979 ; újrakiadás H&O, H&O Poche, 2006 ISBN 978-2-84547-135-1
  • Le Temps voulu, Flammarion, 1979 ; újrakiadás H&O, H&O Poche, 2010 ISBN 978-2-84547-211-2
  • Le Jardin d'acclimatation, Flammarion, 1980 ; újra kiadta a H&O, „H&O Poche” sorozat, 2019 ISBN 978-2-84547-343-0
  • Biographie, Flammarion, 1981 (a címlapon az áll, hogy regény)
  • Romances sans paroles, Flammarion, 1982
  • Premières Pages, Flammarion, 1983
  • L'Espérance de beaux voyages, Flammarion, 1984
    • 1 : Été-automne
    • 2 : Hiver-printemps
  • Louise, Flammarion, 1985
  • Une vie de chat, Albin Michel, 1986 ; rééd. en 2013
  • Fête des mères, Albin Michel, 1987
  • Romans, un roman, Albin Michel, 1988
  • Hôtel Styx, Albin Michel, 1989
  • Douce France, Montréal, Leméac, 1990
  • La Terrasse des audiences au moment de l'adieu, Montréal, Leméac, 1990
  • Ce sont amis que vent emporte, Flammarion, 1991
  • Poudre d'or, Flammarion, 1993
Posztumusz
  • Dernier dimanche avant la fin du siècle, Flammarion, 1994
  • La Ville Atlantique, Leméac-Actes Sud, 1996
  • La Dame du fond de la cour, Leméac-Actes Sud, 2000
  • Avant que tout me devienne insupportable, H&O, 2006
  • Pour dans peu, H&O, 2016

Színdarab

[szerkesztés]
  • 1974 : Théâtre 1, Flammarion
    Tartalmazza: Théâtre des peurs et des pleurs; Il pleut, si on tuait papa-maman; Dialogue de sourdes; Freaks society; Champagne; Les Valises.
  • 1976 : Théâtre 2, Flammarion
    Tartalom: La Guerre des piscines; Lucienne de Carpentras; Les Dernières; Histoire d'amour.
  • 1978 : Les Dernières Clientes, rendező: Louis Thierry, Studio des Champs-Élysées(wd)
  • 1981 : Freaks Society, rendező: Jacques-René Martin, théâtre Comédie de Paris
  • 1982 : Théâtre 3, Flammarion
    Tartalom: Le Butoir; September song; Happy end; Vue imprenable sur Paris.
  • 1999 : Dialogue de sourdes, új kiadás, Nice, La Traverse

Különféle írások

[szerkesztés]

Önéletrajz

[szerkesztés]
  • Biographie, Flammarion, 1981.
  • Une vie de chat, Albin Michel, 1986.
  • Un condamné à vivre s'est échappé, textes, entretiens et poèmes, Pierre Salducci-val, Hull [Québec], Vents d'Ouest, 1997.

Magyarul megjelent

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Yves Navarre, Novelist And Prize Winner, 53. New York Times, 1994. január 26. (Hozzáférés: 2007. június 29.)
  2. Guide to the Yves Navarre Literary Manuscripts and Letters, 1959–1982. Pennsylvania State University Special Collections Library. (Hozzáférés: 2007. június 29.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yves Navarre című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.