Ugrás a tartalomhoz

Yolande de Polastron

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polignac hercegné
Louise Élisabeth Vigée Le Brun festménye (1782)
Louise Élisabeth Vigée Le Brun festménye (1782)
Született1749. szeptember 8.
Párizs
Elhunyt1793. december 9. (44 évesen)
Bécs
ÉdesapjaJean François Gabriel de Polastron gróf
ÉdesanyjaJeanne Charlotte Hérault
HázastársaJules de Polignac
Gyermekei
  • Aglaé de Polignac
  • Armand de Polignac
  • Jules de Polignac
  • Melchior de Polignac
Ranghercegné
Vallásarómai katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Polignac hercegné témájú médiaállományokat.

Yolande Martine Gabrielle de Polastron (Párizs, Francia Királyság, 1749. szeptember 8.Bécs, Habsburg Monarchia, 1793. december 9.), közismert nevén Polignac hercegné (franciául: Duchesse de Polignac), a versailles-i udvar egyik híres alakja, Marie Antoinette királyné barátnéja, a kor ünnepelt szépsége, aki extravagáns életmódja miatt sok ellenséget szerzett magának, és a francia forradalom idején a forradalmárok egyik fő célpontjává vált.

Élete

[szerkesztés]

Jean François Gabriel Comte de Polastron és Jeanne Charlotte Hérault gyermekeként született 1749. szeptember 8-án Párizsban. Családjával még gyermekkorában leköltöztek vidékre, a franciaországi Languedoc tartományba, ahol csupán hároméves volt, amikor édesanyja meghalt. 16 évesen eljegyezték Jules de Polignac herceggel, aki három évvel volt idősebb nála. 1767. július 7-én házasodtak össze, házasságuk évei alatt összesen négy gyermekük született, elsőként Aglaé Louise Françoise Gabrielle de Polignac 1768. május 7-én, majd Armand Jules Marie Héracle de Polignac 1771. január 11-én, őt követte ifjabb Jules de Polignac 1780. november 10-én (ő később 1829-ben Franciaország miniszterelnöke lett) és utolsóként Camille Henri Melchior de Polignac 1781. december 27-én.

1775-ben sógornője meghívta a hercegnét és annak férjét a versailles-i királyi udvarba, ahol szoros barátságot kötött Mária Antónia francia királynéval, és még a király, XVI. Lajos öccsének, Artois grófjának szimpátiáját is elnyerte. Nem volt nehéz megszerettetnie magát Mária Antónia királynéval, akivel megannyi közös vonásuk volt, hiszen mindketten rajongtak a luxusért, a szép és elegáns, olykor extravagáns és modern ruhákért, a finom és drága édességekért, a pezsgőért, és persze a csinos és vonzó férfiakért, valamint a vidám és zajos partikért, ahol mindig hatalmas baráti társaság gyűlt össze egy jót szórakozni. A királyi párral fenntartott jó viszonya révén ő és férje 1780-ban megkapták a hercegi címet, így férje herceg, ő pedig hercegné lett. 1785-ben, a királyné második fiának születése után a hercegné Angliába látogatott, ahol olyan neves barátokkal büszkélkedhetett, mint Georgiana Spencer Cavendish, Devonshire hercegnéje, aki lényegében ugyanazt a társasági szerepkört töltötte be az arisztokraták összejövetelein, mint ő maga Versailles-ban.

1789-re már annyira elmérgesedett a királyi pár, a francia nemesség és a nép közötti viszony, hogy az összegyűlt elégedetlenkedő, párizsi tömegek július 14-én elfoglalták a rettegett városi börtönt, a Bastille-t, és a polgármester, a király, a királyné és egyes arisztokraták fejét követelték, mivel nehezményezték, hogy míg a nemesek és az uralkodópár, főként a királyné pazarló, luxuséletet él, addig ők nap mint nap éhezni kénytelenek a magas adók miatt. Polignac hercegné előrelátó módon, sejtve, hogyha az országban marad, a feldühödött csőcselék elfogja és kivégzi őt és családját is, svájci száműzetésbe vonult, hogy mentse az életüket, ám levelezés útján továbbra is fenntartotta a kapcsolatot a királynéval, aki a forradalom kitörése után fogoly lett családjával együtt.

Kényszerű svájci tartózkodása évei alatt a hercegné egészsége igen megrendült, később Ausztriába utazott, ahol 1793. december 9-én, mindössze 44 évesen érte őt a halál Bécsben, Mária Antónia szülőhazájában, miután értesült a királyné kivégzéséről. Fia, Jules herceg politikai pályán érvényesült X. Károly (azelőtt Artois grófja) uralkodása idején, elsőszülött lányáról, Aglaé-ról pedig csupán annyit tudni, hogy 1803-ban vesztette életét egy tűzvész során. Yolande de Polastron Polignac hercegnéje kései leszármazottai között ott van a monacói Karolina hercegnő, Stefánia hercegnő és Albert herceg is.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yolande de Polastron című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.