Yokohama Landmark Tower

Yokohama Landmark Tower
Ország	Japán
Település	Minatomirai
Névadó	tájékozódási pont
Építés éve	1993. július 14.
Megnyitás	1993. július 16.
Típus	felhőkarcoló
Építész(ek)	Hugh Stubbins Mitsubishi Estate
Tulajdonos	Mitsubishi Estate
Magassága	295,8 m
Elhelyezkedése
Yokohama Landmark Tower Pozíció Japán térképén
é. sz. 35° 27′ 17″, k. h. 139° 37′ 54″35.454722222222, 139.63166666667
Yokohama Landmark Tower weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Yokohama Landmark Tower témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Yokohama Landmark Tower

Hely	Yokohama, Japán
Építész	The Stubbins Associates
Magasság	295,8 m
Építőanyagok	Vasbeton, acél és gránit
Befejezés éve	1993
Funkció	Irodaház
Hivatalos honlap	http://www.yokohama-landmark.jp

A jokohamai Yokohama Landmark Tower (横浜ランドマークタワー, jokohama landomáku tavá, Landmark-torony) 295,8 méteres magasságával Japán második legmagasabb épülete (legmagasabb épület: Harukas 300). Futurisztikus megjelenésével egyszerre szolgál a város fontos tájékozódási pontjaként és az egész ország jelképes kapujaként. Nevét arról a vizuális funkcióról kapta, amelyet az elkülönülten álló, kivételesen magas felhőkarcolók a modern kori metropoliszokban az adott terület túlméretezett jelképeként betöltenek. A felhőkarcoló létrejöttét a Mitsubishi tiszteletbeli elnökének és a Rockefeller Center korábbi tulajdonosának, Otokazu Nakadának köszönheti, aki még látta, ahogyan a második világháború végén földig rombolták Yokohama iparvárosát. Nakada meg akarta élni, hogy a város újra kivirágzik, és a Landmark-torony építésével ezt a folyamatot igyekezett segíteni.

Nakada felhőkarcolója a város közigazgatása által megalkotott szélesebb körű, Minato Mirai 21, azaz „A huszonegyedik század kikötővárosa” nevet viselő területfejlesztési terv része, amely a Nisiku kikötőövezetet a meglévő földterületek kisajátítása, illetve a partvonal feltöltése révén kívánja megnagyobbítani. Az elsődleges cél olyan ingatlanfejlesztésre alkalmas környezet kialakítása, amegy vonzza a befektetőket, és fejlődést hoz nemcsak e területnek, de a város egészének is. A Landmark-torony az óceán és a város átmeneteként az új kikötőzóna kapujában épült meg, s Japán gazdasági növekedésének szimbólumává vált.

Az épületben 52 emeletnyi iroda, egy hatszáz ágyas szálloda, egy étterem és egy kert kapott helyet, ahonnan pazar kilátás nyílik a Csendes-óceánra és a Fudzsi hegyre. Az utcaszinten Hugh Stubbins (a Citicorp Center építésze) a nagyközönség számára megnyitott, üzletekkel és éttermekkel felszerelt ötszintes átrium révén teremtett kapcsolatot a várossal. Az átriumból a világ leggyorsabb személyfelvonójával alig 40 másodperc alatzt juthatunk fel a torony tetején kialakított kilátóhoz. Jóllehet az épületet amerikai építész tervezte, kiemelt figyelmet fordítottak az olyan hagyományos japán formák ötvözésére, mint a fésű, a papírlámpás vagy a farakás. Ezek a jellemző és árulkodó motívumok sajátságos jelleget kölcsönöznek a toronyháznak, amely küllemében a Narában álló 17. századi, Azekura stílusú Todai-dzsi templomot idézi.

Az épület négy óriási és a csúcsok felé elkeskenyedő támpillérből, valamint a közéjük zárt épülethasábból áll, amelynek négy oldala felfelé haladva fokozatosan hátrébb húzódik, hogy ezzel is hangsúlyozza a középső üres teret és a négy fő tartóelem jelenlétét. Szerkezetileg a toronyházat egy hatalmas acél csőváz, valamint négy, oszlop jellegű és kibetonozott acél tartóborda alkotja. A tartószerkezet a szél vagy a földrengések által keltett rezgéseket csökkentő mechanizmus teszi teljessé. A Landmark-torony látszólagos tömörségét erősítik a homlokzat egymást váltogató üveg- és gránitsávjai is.