Yogsothoth
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Típusfaj | ||||||||||||||||||
| Yogsothoth knorrus Shishkin et Zlatogursky 2018[1] |
A Yogsothoth a Centroplasthelida nemzetsége, melyet külső pikkelyei alakja és kolóniaképző életmódjuk különböztet meg. 2018-ban írták le Shishkin és Zlatogursky, és molekuláris adatok alapján a Centroplasthelida egy újonnan leírt kládjának, a Chthonida rend Yogsothothina alrendjének és Yogsothothidae családjának tagja.[1][2]
Etimológia[szerkesztés]
A Yogsothoth név a H. P. Lovecraft Yog-Sothoth nevű szereplőjére utal. A névválasztás oka a lekerekített lemezes külső pikkelyekkel és kisugárzó axopódiumokkal rendelkező kolóniák képzése, melyek így Yog-Sothoth leírásához hasonlóak, mely szerint az világító gömbök együttese.[1]
Történet[szerkesztés]
2018 novemberében fedezték fel Shishkin és Zlatogursky, és a Panacanthocystida taxonba helyezték, miután kiderült, hogy túl kevés 18S-beékelődése van az Acanthocystida taxonba kerüléshez.[1]
Élőhely[szerkesztés]
Meleg tengerek partjai közelében élő tengeri élőlény.[1] Ökológiájáról nincs sok ismeret. Közeli rokona, a Raphidiophrys pikkelyes központi sejtből kiágazó axopódiumokkal rendelkezik, és más élőlényeket ejt vele el;[3] valószínűleg a Yogsothoth is ragadozó, mivel nem fotoszintetikus.
Leírás[szerkesztés]
Sejtmorfológia[szerkesztés]
A Yogsothoth sejtje kerek, mérete 5,53–10,20 μm. A sejteket szilikáttartalmú ovális lemezes pikkelyek veszik körbe axiális bordázottsággal és hajlott peremmel, méretük mintegy 1,3 · 1–3 μm, e hossz fajtól függ. A sejtek hosszú axopódiumokat hoznak létre, melyek a kolónia felszíne felé vagy önálló sejteknél a szubsztráttól távolodó irányban tartanak, és csak a sejtfelszín kifelé irányuló részén keletkeznek. A kinetociszták az axopódiumok mentén mozognak.[1]
A Y. knorrus típusfaj leírásakor egy másik fajt, a Y. carterit is leírták. A kettő a pikkelyek megjelenésében tér el: az Y. carteri pikkelyei nagyobbak, a külsők ezenkívül kerekebbek és mélyebbek.[1]
Kolóniamorfológia[szerkesztés]
A Yogsothoth sejtjei általában kolóniát alkotnak. Fajtól függően ez lehet gömbölyű 7–10 vagy lemezes vagy globuláris 2–32 sejttel. Más koloniális Centroplasthelida-tagokkal szemben a Yogsothoth sejtjei közt nincs citoplazmahíd, minden sejt teljesen önálló, bár sűrűn helyezkednek el kerek kolóniába, melyet külső pikkelyei körülvesznek.[1]
További különbség a Centroplasthelida tagjaitól, hogy a Yogsothoth két eltérő pikkelytípust hoz létre. A kolóniákat sűrű szilikáttartalmú külső pikkelyréteg veszi körül, melyek morfológiája fajfüggő, de e külső réteg közeli rokonaiban nem található meg. Ezek pereme befelé hajlik, változó mélységű belső nyílást létrehozva. Ennek alakja és mérete változó. A külső pikkelyek hátoldalán axiális bordázottság van a belső pikkelyekhez hasonlóan. A kúpos papillák szabálytalan koncentrikus gyűrűket alkotnak a pikkely külső felszínén, kivéve az axiális bordákat körülvevő hátulsó felszínt.[1]
A kolóniák általában szubsztráthoz rögzítettek és nem mozognak, de lebeghetnek vagy aktívan mászhatnak, ami a Centroplasthelida kolóniaképző tagjai közt egyedi. A kolóniák töredezéssel osztódnak, az utódkolóniák maradhatnak egyazon szubsztráton vagy ellebeghetnek, elvíve az anyakolónia néhány külső pikkelyét. A kolóniáról egyes sejtek is leválhatnak.[1]
Genetika[szerkesztés]
A Y. knorrus 18S rRNS-ét szekvenálták és rekonstrukció után néhány rokon taxonnal összehasonlították. Ez egyértelmű kapcsolatokat mutatott közeli rokon taxonokkal, különösen az Acanthocystidia és a Raphidocystidae csoportokkal.[1] E közös szakaszok az újonnan létrehozott Panacanthocystida egyedi jellemzői.[1] A legtöbb közös szakasz a 18S rRNS változó bővítésű régióiban történt. Egyedi helyettesítést is tartalmazott a 18S rRNS az eukarióták közt állandó részben. Ez csökkent funkciójú génterméket okozhat, mivel befolyásolhatja a riboszomális fehérjét annak más szerkezetét okozva, azonban a gén pontos működése és a helyettesítés hatása nem megerősített.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Shishkin, Yegor (2018. november 1.). „Yogsothoth knorrus gen. n., sp. n. and Y. carteri sp. n. (Yogsothothidae fam. n., Haptista, Centroplasthelida), with notes on evolution and systematics of centrohelids”. Protist 169 (5), 682–696. o. DOI:10.1016/j.protis.2018.06.003.
- ↑ (2019) „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. Journal of Eukaryotic Microbiology 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078.
- ↑ Kinoshita E, Suzaki T, Shigenaka Y, Sugiyama M (1995). „Ultrastructure and rapid axopodial contraction of a heliozoa, Raphidiophrys contractilis sp. nov”. J Eukaryot Microbiol 42 (3), 283–288. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1995.tb01581.x. (Hozzáférés: 2023. március 28.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Yogsothoth (protist) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
