Ugrás a tartalomhoz

Ymer Dishnica

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ymer Dishnica
Született1912. február 21.
Dishnica[1]
Elhunyt1998. szeptember 22. (86 évesen)
Tirana
Állampolgárságaalbán
Foglalkozása
Tisztségeaz albán nemzetgyűlés elnöke (1946. március 25. – 1947. július 12.)
IskoláiNemzeti Líceum
Albánia egészségügyi minisztere
Hivatali idő
1944. október 23. 1946. március 21.
miniszterelnökEnver Hoxha
Elődnincs ilyen tárca
UtódMedar Shtylla
Az Albán Nemzetgyűlés elnöke
Hivatali idő
1946. március 25. 1947. július 12.
ElődTuk Jakova
UtódManush Myftiu

Ymer Dishnica aláírása
Ymer Dishnica aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ymer Dishnica témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ymer Dishnica (nevének ejtése ymɛɾ diʃnit͡sa; Dishnica, 1912. február 21.[2]Tirana, 1998. szeptember 22.[3]) albán kommunista politikus, orvos, patológus, Esat Dishnica politikus unokaöccse. Közreműködött az Albán Kommunista Párt alapításánál (1941), majd a párt vezetőségéhez tartozott. A rivális Nemzeti Front képviselőivel 1943 augusztusában kötött mukjei egyezmény(wd) aláírásáért pozíciója megrendült. Bár a kommunista hatalomátvételt követően Albánia történetének első egészségügyi minisztere (1944–1946), majd az albán nemzetgyűlés elnöke (1946–1947) lehetett, 1948-ban kizárták a pártból. 1950-től Beratban élt rendőri felügyelet alatt álló internáltként, a helyi kórház orvosaként dolgozott.

Életútja

[szerkesztés]

A Korça melletti Dishnicában született. Középiskolai tanulmányait 1932-ben fejezte be a korçai francia gimnáziumban(wd), majd nyolc éven keresztül, 1941-ig – patológiára szakosodva – orvosi tanulmányokat folytatott Lyon és Párizs egyetemein.[4]

A második világháborúban

[szerkesztés]

Hazatérését követően csatlakozott a korçai kommunisták csoportjához.[5] 1941 novemberében a korçai küldöttség tagjaként részt vett az Albán Kommunista Párt megalapításában, és az ideiglenes központi bizottság tagja lett.[6] Beválasztották az 1942 szeptemberében a pezai konferencián(wd) megalakított Nemzeti Felszabadítási Mozgalom(wd) vezető testületébe, a főtanácsba,[7] az 1943. márciusi labinoti konferencián pedig megerősítették politikai bizottsági tagságát.[8] Ugyanezen a politikai gyűlésen Dishnica volt az, akinek a javaslatára Enver Hoxhát az Albán Kommunista Párt történetének első főtitkárává választották.[9] Az 1943. júliusi labinoti konferencián Dishnica tagja lett az újonnan szervezett Nemzeti Felszabadítási Hadsereg vezérkarának is.[10] A korabeli beszámolók a fiatal orvost – a szűkebb kommunista vezetés egyetlen felsőfokú végzettségű tagját – intelligens és sármos, jó képességű, rátermett tárgyalókészségű embernek írták le.[11]

1943 augusztusában a rivális politikai erők körében is bizonyos tekintéllyel bíró Dishnica vezette azt a kommunista küldöttséget, amely aláírta a mukjei egyezmény(wd) néven ismert antifasiszta együttműködési szándéknyilatkozatot az ország függetlenségéért küzdő, rivális Nemzeti Fronttal. Nem sokkal később Dishnicát és Mukjéban megjelent társait a kommunista pártvezetés felelősségre vonta az egyezmény elfogadásáért – hivatkozásul az abban szereplő, a hivatalos kommunista irányvonaltól idegen nagy-albániai(wd) aspirációkra –, 1944. május 15-én pedig ki is zárták őt a politikai bizottságból.[12] Kegyvesztett azonban nem lett, 1944 májusában a përmeti kongresszuson megalakított Nemzeti Felszabadítási Főtanács tagja lett.[13]

A kommunista hatalomátvétel után

[szerkesztés]

A kommunista hatalomátvétel előestéjén, 1944. október 23-án alakított és 1946. március 21-éig hivatalban lévő ideiglenes nemzeti kormány – egyúttal Albánia történetének első – egészségügyi minisztere lett.[14] 1946. március 25-étől 1947. július 12-éig a nemzetgyűlés elnöki tisztét látta el.[15] Az 1947-es év tisztogatásai során azonban – az 1943-as mukjei egyezmény aláírására hivatkozva – tisztségeitől megfosztották, Koçi Xoxe kezdeményezésére pedig a pártból is kizárták, de bebörtönzésére ekkor még nem került sor.[16]

Dishnica ezt követően visszavonult a közélettől, 1948-ban egy tiranai kórházban kapott orvosi állást, emellett tanított is. 1950. január 2-án családjával együtt Beratba internálták, ahol a Sigurimi(wd) szigorú ellenőrzése alatt kórházi orvosként folytatta életét, emellett a város közegészségügyi munkájának irányításában is részt vett.[17] 1955-ben rendszerellenes izgatás és propaganda vádjával letartóztatták, és hat év börtönbüntetésre ítélték. Egy évvel később nagybátyja, Esat Dishnica közbenjárására szabadlábra került.[18] 1995-ig Beratban élt, ekkor visszaköltözött az albán fővárosba, ahol kis idővel halála előtt egy második világháborús veteránszövetség vezetője lett.[19]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A biographical dictionary of Albanian history
  2. Elsie 2013 :114.
  3. Elsie 2013 :114.
  4. Elsie 2013 :114.
  5. Elsie 2013 :114–115.
  6. Pearson 2005 :165.; Elsie 2013 :115.
  7. Pearson 2005 :205.
  8. Fevziu 2016 :64.
  9. Fevziu 2016 :50.
  10. Pearson 2005 :257–258.
  11. Elsie 2013 :114–115.; Fevziu 2016 :74–75.
  12. Réti 2000 :80–81.; Pearson 2005 :264–265., 345.; Elsie 2013 :115.; Fevziu 2016 :69.
  13. Elsie 2013 :115.
  14. Pearson 2005 :432.; Elsie 2013 :115.; Qeveria e Enver Hoxhës (23 tetor 1944 – 21 mars 1946). shtetiweb.org (Hozzáférés: 2019. április 20.)
  15. Elsie 2013 :115.; Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi 16. o. (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
  16. Pearson 2006 :268.; Elsie 2013 :115.; Vickers 2014 :160.
  17. Elsie 2013 :115.; Fevziu 2016 :76.
  18. Elsie 2013 :115.
  19. Elsie 2013 :115.; Fevziu 2016 :76.

Források

[szerkesztés]
  • Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • Pearson 2006: Owen Pearson: Albania as Dictatorship and Democracy: From isolation to the Kosovo War, 1946–1998. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2006. = Albania In the Twentieth Century, 3. ISBN 1845111052  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.