Winkler Ernő
Winkler Ernő (Újpest, 1894. január 20. – Mauthausen, 1944. július 10.)[1][2] magyarországi zsidó rabbi, Nagykanizsa főrabbija 1919-től.
Élete
[szerkesztés]Szülei Winkler Joákim és Rosenberg Paula. 1908 és 1918 között a budapesti Rabbiképző növendéke, közben egy évig a berlini Rabbiner-Seminar hallgatója volt. 1917-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1919-ben pedig rabbivá. Ezt követően nagykanizsai főrabbiként működött. Tevékeny részt vett a városi képvisel őtestületben és a nem felekezeti emberbaráti intézmények munkáiban is; ez utóbbi téren, mint a nagykanizsai Stefánia Szövetség ügyvezető elnöke vállalt hivatalt. Adalékok a zsidó eskü történetéhez címmel jelent meg egy könyve (Budapest, 1917). Cikkei a Magyar Zsidó Szemlében láttak napvilágot. Felesége Munkácsi Bernát leánya, Munkácsi Noémi költőnő volt, akivel 1923. december 6-án kötött házasságot Budapesten.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "Find a Grave Index," database, FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6KQ8-Z67K : 7 February 2023), Ernő Winkler, ; Burial, Mauthausen, Perg Bezirk, Upper Austria Oberösterreich, Austria, Mauthausen KZ; citing record ID 248938842, Find a Grave, http://www.findagrave.com.
- ↑ http://archives.milev.hu/index.php/winkler-erno;isaar
- ↑ Budapest VI. kerületi állami házassági anyakönyv 1830/1923.
Források
[szerkesztés]- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. [1]
- Frojimovics Kinga: Neológ (kongresszusi) és status quo ante rabbik 1869-től napjainkig. Archontológia (Az anyahitközségek rendjében), MTA Judaisztikai Kutatóközpont, Budapest, 2008 (Hungaria Judaica-sorozat 19.), 92. o.
