Winkler Dezső
| Winkler Dezső | |
| Született | 1901. július 11. Tét |
| Elhunyt | 1985. október 7. (84 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Winkler Ignác Reichenfeld Etelka |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1951) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/12-3-7)[1][2] |
Winkler Dezső (Tét, 1901. július 11.[3] – Budapest, 1985. október 7.) magyar gépészmérnök, Kossuth-díjas (1951).
Életútja, munkássága
[szerkesztés]Szülei Winkler Ignác mészárosmester és Reichenfeld Etelka voltak. A brünni német nyelvű műszaki egyetemen 1925-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1925-1936 között a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban konstruktőr, 1936-1948 között az autóosztály vezető főmérnöke. 1944-45-ben Németországba deportálták. 1948-50-ben a NIK Központi Autótervező Iroda vezetője, 1950-51-ben a saját szervezésű Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) – az AUTÓKUT jogelődje – főosztályvezetője, 1951-68 között első igazgatója. 1968-ban vonult nyugállományba.
Új traktorok, autóbuszalvázak, terepjáró gépkocsik tervezésével, dízelmotorok továbbfejlesztésével tűnt ki. A Gépipari Tudományos Egyesület [1] Gépjármű- és Motortechnikai Szakosztályának elnöke volt.
Fő művei
[szerkesztés]- Korszerű járműmotorok szerkezeti felépítése (Budapest, 1952)
- Fékrendszerek (Budapest, 1952)
- Gázmotorok feltöltése (Budapest, 1954)
- Róla: W. D. (Járművek, Mezőgazdasági gépek, 1985/12.)