Wikipédia:Wikitalálkozók/Wikitábor/2013/beszámoló/Madboy74

Wikitábor póló tervezési munkája

Egyszer Fauvirtnak tettem egy ígéretet, hogy cserébe a segítségeiért majd rajzolok számára valamit. Hosszú idő után jelezte, hogy most jól jönne neki egy kis segítség a Wikitábor 2013 pólómintájának a megrajzolásához, amihez már egy kész vázlatot is csatolt. Közös munkával elég rövid idő sikerült összehoznunk a végleges változatot.

(július 25.)

Hosszú az út Tapolcáigig

Nem voltak illúzióim az utazás hosszával kapcsolatban, vonattal eléggé hosszúra sikeredett. Az átszállással legalább szerencsém volt, nem kellett sokat várnom. Mivel alföldhöz szokott ember vagyok, így a Balaton környéke számomra igen üdítően hatott. Végig az ablaknál bámészkodtam, mert nagyon szép tájakon haladtunk át. Nagy nehezen csak megérkezett a vonat Tapolcára, ahol már az állomáson várt rám Fauvirt, Voglia na és persze kutyája Sushi. Innen hamar mentünk is ahhoz a céghez, ahol a pólókat szitázták. Útközben kicsit izgatott voltam, vajon hogy sikerült a szitázást kivitelezni, mivel a hátoldali kép az árnyalása miatt elég nehezen kivitelezhető. Mikor átvettük a pólókat, már láttam, hogy szép munkát végeztek, így nem sülünk fel mikor a többiek megkapják. Amíg mi a pólókat elszámoltuk, Sushi „haverkodott" egyet a cég macskájával. Mivel nem az ő súlycsoportja volt, a macska meg nagyon ingerültnek látszott, nem sok jóra számoltunk. Végül a gazdák határozott fellépése pontot tett a kényes ügy végére.

Érkezés Monostorapátiba

Rövid autózás után végül megérkeztünk Monostorapátiba, ahol Fauvirték pincéjénél találkoztam az édesapjával és P/c-vel. Számomra emlékezetes volt a találkozás, mivel (Fauvirték fogadóbizottságát leszámítva) ő volt az első Wiki szerkesztő akit élőben láthatok valódi névvel és arccal. Rövid beszélgetés után felkerestük a szálláshelyeinket, de közben tekintetünk az út szélét fürkészte, mivel Yeráról és K0zkáról semmi hírünk nem volt. Mi egy nagy családi házban lettünk elszállásolva, aminek egy igen kedves hölgy a tulajdonosa. Miután lepakoltuk a csomagjainkat, mentünk a Szent-kúthoz, Almádi monostorromhoz. Innen visszamentünk a szállásra, előkerült Yera és K0zka is, akik igencsak hosszú utat tettek meg, hogy itt lehessenek. Ezután a Scheller Szőlőbirtokhoz mentünk, ahol Fauvirt édesapja különféle saját termesztésű borokkal kínált minket. Míg mi kóstolgattuk a borokat, addig ő egy igen részletes és érdekes előadást tartott az ottani szőlőkről és borokról, a helyi talajt alkotó ásványokról és a pincészet területének római kori emlékeiről. Ami az amúgy is jól felkészült előadást különösen érdekessé tette, hogy minden elhangzott témakörhöz tartozott egy jó adag szemléltető anyag is. Mivel a borokról korábban annyit tudtam csak, hogy optimális esetben szőlőből készítik, sok új ismeretre tetem szert. Vacsora közben még jól elbeszélgettünk, mert éjfélkor kezdtünk el visszatérni a szálláshelyeinkre.

(július 26.)

Ébredés a szálláson

Kicsit megaludtunk, ezért kapkodósan összeszedtük magunkat. A busz már várt ránk Pallertiékkal együtt a szállás előtt, mert nem értünk oda a megbeszélt helyre. Kis csúszással kezdve megindultunk Balatoncsicsóra a vigántpetendi szerpentinen keresztül.

Balatoncsicsó

A polgármester már várt minket, egy rövid gyülekező során Grin is csatlakozott hozzánk. Elindultunk az Szent Balázs-hegyi templomromhoz, ahonnan rövid időzgetés után Gergely borházhoz vezetett az utunk. A gazda bemutatta és ismertette a birtokát, valamint az általuk termesztett szőlőfajtákról hallhattunk igen alapos előadást. A látogatás végén jutott alkalom kóstolásra és vásárlásra is. Ezután a katolikus templomhoz vezetett az utunk, ahol megismerkedhettünk a templom régebbi és újabb kori történelmével. A látogatás vége felé csatlakozott hozzánk Fauvirt Rodrigóval. A templomlátogatás végeztével Schmidt Ferenc (Csicsó) keramikusnál tettünk látogatást. Megtekintettük a műtermet, ahol a termékeik nagy része képviseltette magát, majd míg a saját készítésű üdítőiket fogyasztgattuk, elmesélték vállalkozásuk történetét. Megemlítették a fekete cserép elkészítésének viszontagságait és azt, hogy jó alapanyaghoz nem is egyszerű hozzájutni. Egyik sikertermékük a sütőtál, aminek tűzállóságának titka pont a kiváló alapanyag. A reggeli késésünkön felül további időcsúszásban vagyunk, így sietve a Hegyestűhöz autóztunk. Itt a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park munkatársa vezetett minket körbe és ismertette meg velünk a Káli-medence geológiai és biológiai jellegzetességeit. Pásztorötperc, aki képzett geológus kiegészíti az előadást a vulkáni tevékenységek igen alapos ismertetésével, közben megcsodálhattuk az igen különös kinézetű Hegyestű nevű geológiai képződményt, melyhez foghatót leginkább egzotikus útikönyvek lapjain lehet látni. A táj gyönyörű. Megvan az alföldnek is a maga varázsa, bár sajnos nem mindenki képes ezt felismerni, viszont aki e táj láttán nem érez csodálatot, az különösen érzéketlen.

Tapolca

Mire a helytörténeti múzeumhoz értünk, már nagyon megéheztünk. A múzeum udvarán kényelmesen megebédeltük, majd Hangody László történész mesélt Csobáncról és utazást tettünk térben és időben Gyulaffy László történetén keresztül. Hallhattam már életem során jó néhány igen felkészült embert beszélni olyan témáról, amit maga is szeret, de az ő előadása volt az egyik leglenyűgözőbb mind közül. Az előadás után Pallertiék hazaindultak, nélkülük folytattuk tovább az utunkat. A tűző nap ellenére Fauvirt fölvitt minket a hegy tetejére. Az ötlet eleinte olyan meredek volt, mint az előttünk álló hegyoldal, de megérte!

Vissza Monostorapátiba

A hosszú nap után esti programnak szálláson-lazulást tervezünk, de balatoni fürdőzés lett belőle. Ide már Robogos és SzKatoka is velünk tartott Zorró és Csibész nevű kutyáik társaságában, de a fürdőhely kérlelhetetlen őre hajthatatlan volt a kutyatulajdonosokkal szemben, így sajnos nekik kint kellett maradniuk. Amíg mi vidáman pancsoltunk, a kutyagazdák odakint vártak minket, ezért lelkiismeretünk rövid fürdést engedélyezett csupán. Innen hazatérőben a csapat erősen megoszlott, hogy maradjunk-e Kapolcson körbenézni vagy sem. Grinnel a nem mellett döntöttünk, míg a többiek számomra már követhetetlen helyekre távoztak.

(július 27.)

Szokásos késlekedés után elindultunk Hegyesdre, a Sátormapuszta Biogazdaságba. Matteo55 regényes körülmények között a táskáját a buszon hagyta, így Fauvirt-el a buszt próbálták autóval utolérni. A táska végül is meglett, az öröm nagy volt. Így aztán, még Samattal kiegészülve végignéztük a gazdaságot.

Ez a gazdaság nem épen a legideálisabb talaj és víz adottságokkal rendelkezik, ennek ellenére példás eredménnyel folyt a gazdálkodás, teljesen harmóniában a környezettel. Volt sok szokatlan megoldás, amit előtte még soha se láttam még, de az eredmények a gazdáékat igazolják. Volt jónéhány olyan megoldás, ami szokatlan egy intenzív gazdálkodáshoz szokott szemnek. Ilyen például a tudatos és átgondolt növénytársítások, ahol a növények úgy lettek összeválogatva, hogy eltérő tulajdonságaikkal egymás segítségére legyenek. Nagy valószínűséggel az intenzív gazdálkodásokban nem fog még előtérbe kerülni, mert a gépesítése bonyolultabb és munkaigényesebb is. Beláthatatlan ideig valószínűleg a "jól bevált" vegyszert mindenhová típusú megoldással fogunk még sokáig találkozni, de a szemléletváltásnak előbb-utóbb muszáj lesz bekövetkeznie.

Az ebéd amit ott kaptunk, rendkívül jóra sikeredett. Ami ott termett nagyrészt képviseltette magát az asztalon. A jó ebédnek és a hosszúra sikerült látogatásnak köszönhetően, megint sikerült csúsznunk egy órát, így a Monostorapátiban megrendezett Wikipédia szerkesztői előadás gyakorlatilag elmaradt, mert nem vártak meg minket az érdeklődők. Robogos Wikipédiáról szóló és Mernyó Ferenc netes lábnyomokról szóló előadásait így csak a szerkesztők hallgatták meg. Az előadások érdekesek voltak, sok újdonságot lehetett belőlük megismerni. Közben újabb két taggal is bővültünk: Witézzel, és *feridiákkal, aki hallatta is a hangját és megosztotta velünk véleményeit sajátos stílusában. A csúszást nem sikerült lefaragni, így sietve kellett összekészülni a Fekete-hegyi Eötvös Károly-kilátóhoz. A sietség nagyon indokolt volt, mert pont vadászszezon volt. Egy izgatott vadász trófeájaként idő előtt lezárni a Wikitábort nem lett volna jó dolog. Mivel a mikrobusz nem tudott az aszfalt úttól tovább vinni, ezért vissza tértünk a Scheller pincéhez, ahol spontán beszélgetések alakultak ki. Néhányan elmentek sétálni, ki kutyával, ki kutya nélkül. Akik maradtak, meghallgathatták Feridiák elképzeléseit a magyar Wikipédia arculatával kapcsolatos ötleteiről (logók, színek), és a magyar Wikipédia egyetemi útjáról a világ Wikipediáinak tengerén. Miután véget ért a beszámoló, Feridiák és Witéz elmentek haza.

Páran hajnalig kitartottunk, majd Grin is haza indult.

(július 28.)

Tapolca

Mielőtt haza indultunk volna, Tapolcán még a tavasbarlangot is útba ejtettük. Mivel szokás szerint kutyával tilos - ide is - bemenni, vállaltam a kutyák felügyeletét. Nagy örömömre sikerült egy különösen finom fagylaltot találnom, így a várakozás ideje a gazdákra hamar elrepült. A vasútállomáshoz menet még azért bejártuk a várost. Az állomáson még készítettünk néhány fotót mielőtt elindult volna a vonat, aztán Pásztörperccel nekivágtunk az utazásnak.

Személyes benyomásaim a Wikitábor 2013-ról

A Wikipédián idáig csak fantázianevekkel találkoztam, amikhez csupán pozitív vagy kevésbé pozitív benyomásokat tudtam csatolni. Az, hogy személyesen is találkoztam több szerkesztővel is, emberközelibbé tette számomra a Wikit. Sok hasznos információhoz jutottam hozzá, ami mellé számos pozitív élmény csapódott. Külön ki kell emelnem Fauvirt szerepét, mert rendkívül összetett feladat egy ilyen találkozót megszervezni és lebonyolítani. Sok lelkesedés, türelem és elszántság kell hozzá, hogy az esetleg felmerülő problémák ellenére a programok a lehetőségekhez képest gördülékenyen lezajlódjanak és mindenkinek a kedvére valók legyenek. Köszönöm hogy ott lehettem!