Ugrás a tartalomhoz

Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2012-04-12

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rakéta tolóereje a világűrben[szerkesztés]

Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!

Azt szeretném megtudni, hogy a rakéta miután elhagyta a föld vonzerejét és légüres térben halad mivel körülötte megszűnt a légellenállás a továbbhaladáshoz szükséges tolóerőt miből nyeri? Ez a kérdés ugyancsak felmerül a holdról vagy bármely idegen bolygóról történő visszatérés és irány változtatás esetén is.
Sólyom Gábor
okl.ép.mérnök
email cím:xxxxxxxxx@xxxxxxxx.xx
(A Te érdekedben kitöröltük az itt megadott személyes adatokat. A web-oldalunk nyilvános, bárki olvashatja: ezért nem tanácsoljuk, hogy az e-mail-címedet, címedet, telefonszámodat vagy más hasonló személyes adatodat az interneten így közzétedd. A választ kizárólag ugyanide, a kérdésed alá írjuk.)
--84.0.217.224 (vita) 2012. április 12., 16:48 (CEST)[válasz]

válasz:

Próbáltad már nézni a rakétáról szóló cikkünket? – b_jonas 2012. április 12., 18:04 (CEST)[válasz]

válasz2:

Minden rakétahajtás, akár a földön, akár a világűrben a reaktív hajtás elvére alapul. Azt bárki kipróbálhatja, hogy a jégen állva, vagy a vízen úszó gumimatracon ülve egy másik hasonló embert magától ellök, és ettől ő az ellenkező irányban megindul. Fizikai alapon például az impulzusmegmaradás törvénye közelében keresgélve lehet magyarázatra találni, de a jelenséget a fizika ismerete nélkül is megfigyelhetjük. A tényekhez tartozik, hogy minél nagyobb tömegű testet minél nagyobb sebességgel lökünk el, mi annál nagyobb sebességgel indulunk meg az ellenkező irányba. A rakéta azért halad, mert a hajtóművével nagy mennyiségű égésgázt nagyon nagy sebességgel lök el magától, és ezt perceken át folytatva a sebessége folyamatosan nő. Ennek nincs köze a légkörhöz, a hajtómű nem "támaszkodik" a levegő molekuláira, a hajtás elve minden környezetben, a földön, levegőben, világűrben, de még a víz alatt is azonos, és azonosan működik is. Fizikailag éppígy független a környezettől, hogy az elsütött puska visszarúg, de ilyen elven működik például a jetski is, vizet lőve hátrafelé. (Őszintén szólva a légcsavar és a hajócsavar is jórészt így máködik, de ezt hagyjuk.) Ezzel szemben a járás, a kerékpár, az autó haladása a talajhoz nyomódás által fenntartott súrlódásra alapul.
A légkörnek egyetlen módon lehet szerepe a rakétahajtásban. A meghajtáshoz használt, nagy sebességgel kilőtt gázrészecskéket égéssel állítjuk elő. Az égést a legtöbbször oxigént igénylő kémiai reakcióval tartjuk fenn, és ha a hajtóművet a földön használjuk, például a sebességrekorder autókban, akkor az oxigén esetleg a levegőből, szupererős turbókompresszorral is az égéstérbe nyomható, kellő mennyiségben. Ez azért jó, mert az oxidáló anyagot ekkor nem kell tartályban vinni, és ennek a tömege így nem lassítja a járművet. Valójában a repülőgépek sugárhajtóműve így működik, csak mivel abban nem közvetlenül az égésgázt lövik hátra, hanem a hajtóműből sűrített levegő jön, ezért ezt nem rakétahajtásnak, hanem sugárhajtásnak hívják.
Az űrrakéta lőhetne hátrafelé vizet, vagy akár téglákat is, csak ezeknek a kellően nagy sebességre gyorsítását nehéz lenne megoldani.
A reaktív hajtás létezéséről a rengeteg lehetőség közül egy egyszerű kísérlettel is meggyőződhetünk: a gégecsöves, szabadon mozgó zuhanyrózsa jól érezhetően és láthatóan elindul, ha a vizet nagy nyomással megnyitjuk. Éppígy a tűzoltók is azért fogják ketten a csövet, mert egy embert leteríthetne a kilövő víz ereje. Ha a tűzoltó felállna egy gördeszkára, egész jól felgyorsulna. Csak azért, mert nagy tömegű vizet nagy sebességgel, folyamatosan ellök magától. Ennyi az egész magyarázat. - Orion 8 vita 2012. április 12., 23:19 (CEST)[válasz]

megjegyzés:

Azzal, hogy egy űrrakéta elhagyta a légkört, cseppet sem hagyta még el a Föld vonzerejét. Épp a Föld tömegvonzása az, ami a rakétát a földkörüli pályán tartja. Ha a vonzás nem lenne, a rakéta egyenesen elszáguldana az űrbe. Ami egy bolygóközi szonda esetében éppenséggel kapóra jönne, de az űrállomás és a műholdak keringését lehetetlenné tenné. Sőt, ha a rakéta elmegy egészen a Holdig, akkor sem hagyta el a Föld gravitációs terét, hiszen maga a Hold is ennek az erőnek engedelmeskedik, amikor körpályán marad a Föld körül.
Még tovább megyek: mivel a tömegvonzást a távolságon kívül semmi sem csökkenti, a Föld tömegvonzása elméletileg a szomszéd galaxisban sem csökkenne nullára, ahhoz szó szerint végtelen távolságba kellene elmenni. De nyilvánvaló, hogy a Föld tömegvonzása egy bizonyos távolság után – mondjuk, a Neptunusz távolságából – már annyira jelentéktelen, és annyira elnyomja más égitestek tömegvonzása, hogy a gyakorlatban értelmetlen lenne számolni vele. - Orion 8 vita 2012. április 13., 02:43 (CEST)[válasz]

Más megközelítésben a rakéta tulajdonképpen nem mozog, csak az alakját változtatja: a kis tömegű elégetett üzemanyag nagy sebességgel mozog hátra, a nagy tömegű rakétatest jóval kisebb sebességgel mozog előre, a kettő eredője nulla, a rakéta egésze nyugalomban van, csak egyre hosszabb lesz. (Persze a gyakorlatban amikor a rakétáról beszélünk, csak a rakétatestre gondolunk, a mögötte elnyúló gázcsíkra nem.) --Tgrvita 2012. április 13., 08:53 (CEST)[válasz]

Egyszer "pihenésképpen" egy tanítványomat én is megörvendeztettem ezzel a megközelítéssel. A végén már nevettünk ugyan, de a zavart nem tudtam benne teljesen feloldani. A dolog tulajdonképpen igaz, de igazi példa arra, amikor az ember a saját dolgát nehezíti meg. :-) (Hozzátéve persze, hogy ami nyugalomban van, az nem feltétlenül áll, ezt már Galilei is kiderítette nekünk, hálára kötelezve a fizikusokat és vérbosszúra ingerelve a fizikát muszájból tanulókat.) Elég nehéz végigkövetni, hogy az ívelt pályán haladó rakéta hogy is van egyensúlyban a mögötte kanyarodó gázzal. És így tovább. Szóval jobb, ha a kérdezőt nem kergetjük őrületbe ezzel az érveléssel, nagyon jó lesz a klasszikus verzió. Vigyor - Orion 8 vita 2012. április 13., 18:34 (CEST)[válasz]

Még egy megjegyzés, mert elterjedt tévhit a Föld gravitációjának elhagyása. Ezt a súlytalanság fogalmának félreértelmezése okozza. A súlytalanságban a gravitáció a keringést tartja fenn, a lebegés pedig a keringésből eredő tulajdonképpeni szabadesésből adódik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az űrhajó a Földfelszínnel valamilyen szöget bezáró vonalban akar haladni (a könnyebb érthetőség kedvéért mondjuk érintőirányúban). Csakhogy mire megtenne egy bizonyos távolságot, addigra pontosan annyit zuhan a Föld felé, hogy ugyanabban a magasságban marad. Ez tulajdonképpen folytonos szabadesés a gravitációs mezőben, és az elképzelt egyenes iránya határozza meg, hogy a pálya kör vagy ellipszis alakú, esetleg a Földet elhagyó, vagy vele ütköző lesz. – LApankuš 2012. április 13., 10:09 (CEST)[válasz]

A vendéglátós dolgozó teljes neve a névtáblán[szerkesztés]

Sajnos nem érezzük illetékesnek magunkat ebben a kérdésben, a Wikipédia Tudakozója csak enciklopédiába, lexikonba való témákkal foglalkozik.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!
Azt szeretném megtudni, hogy a vendéglátóipaban jogos-e adolgozó teljes nevét feltüntetni a névtáblára
--89.132.82.154 (vita) 2012. április 12., 20:57 (CEST)[válasz]