Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/A spanyol nyelv igeragozása
Az igeragozás a spanyol nyelvtan egyik legösszetettebb és legbonyolultabb területe. Ilyen szempontból a spanyol bizonyos mértékben szintetikus – azaz jelentéstömörítő – nyelv, flektáló jellege főként az igeragozásban mutatkozik meg. A flexió vagy hajlítás az ige esetében azt jelenti, hogy egy igealak egyszerre magában hordozhatja az alany személyét, számát, a cselekvés idejét, módját, szemléletét. Példaként elemezzük a cantábamos – ’énekeltünk’ – igealakot, amely a következő morfémákra bontható:
| cant- | -a- | -ba- | -mos |
|---|---|---|---|
| az ige töve jelentéshordozó |
tematikus hangzó I. ragozású ige |
mód-, idő- és aspektusmorféma kijelentő, múlt, folyamatos |
személyrag többes szám, első |
A spanyol valamennyi ismertebb újlatin nyelv közül a leghitelesebben őrizte meg – írásban és kiejtésben – a latin igealakokat.