Ugrás a tartalomhoz

Wikipédia:Kreatív anyázás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Aki keresi a határait, az meg is fogja találni.

– Ismeretlen kínai ősfilozófus (vagy nem?)


Vannak olyan szerkesztők, akik a vita hevében kreatív módon keresik a Wikipédia egyik alappillérének, a civilizált viselkedésnek a határait. Aztán amikor megtalálják, esetleg megsértődnek. Mivel a civilizált viselkedés elfogadható határait sok esetben a blokkolás jelzi, érdemes tisztában lenni a következményekkel.

Kreatív anyázásnak (szitkozódásnak stb.) azt nevezzük, amikor valaki úgy szól be elfogadhatatlan hangnemben egy szerkesztőtársának, mintha nem is azt tenné, azaz patikamérlegen akarja kimérni, hol van a tolerálható sértés határa, hogy közben mindenki számára nyilvánvaló a tényleges mondanivaló, amelyet szójátékokkal, betűtévesztésekkel vagy hasonló módon akart a civilizáltság leplébe burkolni. Ezek a hozzászólások azonban tartalmukat tekintve pontosan ugyanolyan közösségrombolóak, mintha köntörfalazás nélkül mondták volna ki őket, és ezért ugyanolyan következményekkel is járhatnak. A kreatív anyázás nemcsak személyes sértés, hanem burkolt cigányozás, zsidózás, nácizás vagy IRL fenyegetés képében is megnyilvánulhat.

A kreatív sértés példája volt, amikor valaki egy kiadós dugóst ajánlott a szerkesztőtársának, alaposan megmagyarázva az ó betű jelentését. Hasonló kreatív provokáció keretében próbált egy másik szerkesztő többször is feltölteni és számos lapra beilleszteni egy nyilvánvalóan horogkeresztet jelentő képet, mintha az nem is lett volna horogkereszt. Mivel az efféle próbálkozások lényege éppen a kreativitás, természetesen nincs esélyünk pontosan definiálni és körvonalazni a lehetséges viselkedéseket, de erre nincs is szükség. Amikor a kreatív anyázást meglátod egy vitában, egzakt definíció nélkül is tudni fogod, hogy ez most az.

A Wikipédia nem rendelkezik csak DVD-n kiadható terjedelmű jogszabálygyűjteménnyel, sem ügyvédek és ügyészek hadával, és a szerkesztőknek sincs sok pörölésre szánható idejük; igyekszünk inkább kevés és érthető szabállyal biztosítani a közösség működőképességét. Ez csak úgy lehetséges, ha a szabályokat értelemszerűen használjuk, és a szellemüket igyekszünk betartani. A kreatív anyázás, ha a szándék nyilvánvaló, ugyanolyan eset, mint a közönséges anyázás, és ha blokkolnak érte, méltatlan dolog lenne azzal védekezni, hogy az nem is azt jelenti. („Én nem is hülyéztem le, csak rövidítettem, hogy helyes, ügyes, lyóravaló ember. Bocs, a helyesírásom mindig rossz volt, de ezért tisztességtelen dolog blokkolni.”)

Lásd még

[szerkesztés]