Wikipédia:Információgazdasági műhely/Előkészületben/Ajándékgazdaság

Kialakulás

Egyes törzsi társadalmakban az ajándékozás jelentős társadalmi kohéziós erővel bír. Ezekben a közösségekben azonban az ajándékot egészen másként fogják fel, mint ahogy mi megszoktuk. Számunkra az ajándékozás a reciprocitáson alapul, tehát az, aki ad, kap is érte valamit a másik hálája jeléül. Habár ez is az ajándékozás egy formája, annak a legegyszerűbb megnyilvánulási módjának tekinthető.

Ezzel szemben ezekben a társadalmakban az ajándékért nem egyéni, hanem rendszerszinten várnak egyenértékű ellentételezést. Ennek a jelenségnek tehát nem az a lényege, hogy két ember kölcsönösen megajándékozza egymást, hanem az ajándékozás rendszeréből a teljes közösség profitál. Az a gondolat húzódik a háttérben, hogy valami nem ajándék többé, ha abból csak egy valakinek van haszna, hiszen akkor az már tulajdonná válik. Az ajándék lényege tehát, hogy állandóan mozgásban van, és így többek számára is hasznos. Vagyis a viszonzás, visszaadás olyan kulcsmomentum, melynek nem feltétlenül az eredeti ajándékozó irányába kell történnie, hanem akár egy harmadik szereplő bevonásával is megvalósulhat.

Csak az tekinthető ajándéknak, ami a tranzakció során megsemmisül, tehát felhasználják, elfogyasztják vagy továbbajándékozzák. Amennyiben ez nem történik meg, az valamilyen módon megtorlásra kerül. A népmesékben ez úgy jelenik meg, hogy szerencsétlenség sújtja azokat, akik saját maguk számára megtartják az ajándékot. A valóságban, például a Trobriand-Szigeteki kula-kereskedelemben, ahol szintén nagyon fontos összetartó erő az ajándékozás motívuma, azokról, akik túl hosszú ideig tartják maguknál az ajándékot, előbb-utóbb elterjed, hogy túl lassúak vagy nehézkesen cselekvő tagjai ennek a közösségnek. Mindez hátrányba hozhatja őket az egymás közti gazdasági tranzakciók során.

Közösség - Elkülönülés

Az ajándékozás és a piaci javak cseréje közti alapvető különbség, hogy utóbbi során nem jön létre érzelmi kapcsolat a felek között, míg az előbbinél ez elkerülhetetlen. Ezt sokan a piaci csere előnyének tartják, hiszen nem kell törődni a tranzakció közben a másik fél érzelmeivel, semleges helyzetet alakít ki a felek között, amit így könnyű lefolytatni.

Az ajándék ezzel szemben kapcsolatot teremt. Például egy kis francia vendéglőben a vendégek egy hosszú, közös asztalhoz ülnek. Az étkezés megkezdése előtt kapnak egy bort és egy üres poharat. A bort a szomszédjuknak töltik ki a vendégek, akik saját boruk kitöltésével viszonozzák. Ezzel az egyszerű mozdulattal megbomlik a privát szféra elzártsága, és a közösen étkező emberek elmozdulnak a közösség felé, mert valamiféle nagyon laza kapcsolat alakul ki közöttük.

Hasonló gesztusok a mindennapokban is megfigyelhetőek, amikor tüzet kér valaki egy mellette ülő idegentől, jó szerencsét kívánunk az éjszakai buszon együtt utazóknak, vagy hasonló gesztust teszünk ismeretlen emberek felé. Az ajándék megszünteti az egy különálló egyén állapotát, és eggyé teszi a többiekkel, bevonja a közösségbe, közösséggé alakítja az ajándékozás során résztvevőket. Az ajándékozás során kialakuló kapcsolat nem csak egyén és egyén között, de ennél több szinten is megjelenhet.

Beszélhetünk a béke ajándékáról, amikor egy háború után az országok segítenek egymásnak a károk helyreállításában, lehet szó itt olyan felekről, akik korábban háborúban álltak. Az ajándék ekkor egy lépés a normalizálódó kapcsolat felé, a kettőjük békéjének ajándéka.

Fontos megemlíteni az ajándék spirituális, pszichológiai szintjét. Míg a javak cseréje a külső világnak, a külső világról szól, az ajándék a belső, láthatatlan cserék kifejezése is lehet. Például lelkek összekapcsolódása azáltal, hogy elfogadunk valamit egy másik lélektől.

Spirituális szinten szinte minden vallásnak megvan a saját története, melyben az istenek megosztják testüket, önmagukat a híveikkel. A keresztény kultúrkörben gondoljunk Jézus szavaira: „Egyétek, ez itt az én testem.” Ezzel Jézus megszakítja különállóságát, kiemelkedését a keresztény közösségből, és eggyé válik a híveivel.

Érdem - Érték

A piaci javaknak gazdasági értéket tulajdonítunk, aminek a cseréjét hajlandóak a felek lebonyolítani. Ezzel szemben az ajándéknak ilyen értéke nincs. A piaci javaknak azért mondható meg az értéke, mert összehasonlíthatóak más javakkal, kifejezhetőek más termékekben, termékek értékében. De ez az érték is akkor adható meg, ha piaci környezetbe kerül a hozzá rendelt tárgy, szolgáltatás. Az ajándékot nem tudjuk összehasonlítani, árat, értéket rendelni hozzá, több okból sem.

Az ajándék és jószág közti különbség jól szemléltethető egy egyszerű példán. Képzeljünk el két közösséget, akiket határok választanak el egymástól. Ha ezeken a határokon átlép egy ajándék, akkor az vagy megszűnik ajándék lenni az átlépéskor, vagy megszünteti a meglévő határokat, mert kapcsolatot teremet az elzárt közösségek között. Ezzel szemben egy piaci jószág változás nélkül áramlik a határokon, sőt, erősíti vagy létrehozza azokat, például amikor egy baráttal kötünk üzletet.

Azzal, hogy értéket adunk egy dolognak, az elidegeníthetővé válik a gazdájától. Értelmessé válik annak önmagában, a tulajdonosától elkülönítve történő értékelése, más értékekhez való viszonyítása.

A különbség az ajándék érdeme és a jószág értéke, az elidegenítés és kapcsolat kontextusában két példán, a Ford és a szerv adományozás példáján keresztül szemléltethető.

Egy autógyártó vállalat új autó kivitelezésén dolgozott, aminek biztonsági felszereltségének kialakításakor három eszköz közül választhattak. A három eszköz ára a biztonsági szint emelkedésével szintén növekedett, tehát minél drágább volt egy eszköz, annál biztonságosabb. A vállalat költség–haszon elemzést végeztetett, hogy meg tudja állapítani melyik eszköz beszerelése éri meg számára. A költségekbe beleszámította azt az emberéletet, amit a rosszabb minőségű eszköz használatával a halálos baleset kiolt. Tehát, hogy a vállalatnak mennyit kell ezért fizetnie. A vállalat képes volt olyannyira elidegeníteni magától az emberi élet értékét, hogy azt költség–haszon elemzésnek vesse alá, és kifejezze a többi eszköz költségében. A cég végül úgy döntött, hogy a legolcsóbb eszköz használata éri meg a vállalat számára.

A szervadományozás esetében egy vese adományozás példáját veszi alapul a szerző. Mivel az embereknek két veséje van, az egészséges emberek sikeresen fel tudják ajánlani beteg hozzátartozójuknak az egyik veséjüket, mivel egy vesével is egészséges életet lehet élni. Minél közelebbi hozzátartozó ajánlja fel a szervet, annál biztonságosabb a beavatkozás, annál kisebb az esély a későbbi kilökődésre. A Minnesotai Egyetem felmérést végzett, hogy a családtagok mennyire gondolkodtak, hogy értékeltek a beavatkozás előtt arról, hogy felajánlják-e segítségüket a rokonuknak, vagy sem. A felmérés nem meglepő eredményt mutatott, a megkérdezettek a legtöbbször nem is gondolkodtak el a felajánláson, annak veszélyein, költségein. Az érzelmi kapcsolat ebben az estben olyan erős, hogy felülírja a költség–haszon elemzés lehetőségét.

Kötöttség - Szabadság

Az ajándékozás során kialakuló kapcsolathálók bonyolult rendszert alkotnak. Ha az érzelmi szint nem megfelelő szintű, átalakulhat hálává vagy leköteleződéssé. Ezzel szemben a piaci javak cseréje a szabadsággal ruházza fel a feleket, mert tiszta viszonyokat teremt, nem kell normáknak vagy elvárásoknak, érzelmeknek megfelelniük.

Ez lehetett az egyik aspektusa a szocialista–kapitalista országok ellentétének. Gondoljunk az amerikai country dalok hőseire, a magányos cowboyra, aki egyedül járja a pusztákat. Nem tartozik senkihez, nem kötik meg a család vagy más társadalmi konvenciók, csak a maga ura. A szocialista társadalmakban ezzel szemben mindeneddel a közösségnek felelsz. A munkaerőd nem kisajátítható, a közösség többi tagjának ajánlod fel, az irodalmi alkotás nem saját tulajdon.

Az ajándék, ha nem megfelelő érzelmi viszonyra épült, vagy viszonyt hoz létre, akkor nem nevezhető ajándéknak. Ha például a szerv donor szívességet kért cserébe a felajánlásáért, később a hamis ajándék konfliktust generál a felek között. Mivel az ajándékozó mérlegelés alá vette az ajándék tárgyát, összehasonlította más értékekkel, elidegenítette azt kettejük kapcsolatától, nem viseli az ajándék hagyományos tulajdonságait, így nem is nevezhető annak.

Az, hogy milyen kapcsolatok, és milyen cserék felelnek meg az ajándékozás formájának, nehéz kérdés. De azt látjuk, hogy az interneten keresztül kialakuló közösségi oldalak, a feltöltő oldalak, vagy a szabad szoftver mozgalom nagyban hasonlítanak az ajándékozás formájára, de túllépnek a hagyományos családi, baráti kapcsolatokon. A feltöltők, megosztók nem mérlegelik a feltöltéssel létrehozott tartalom értékét, ezzel a közösséghez tartozást fejezik ki, míg cserébe nem saját maguk számára, hanem a közösség számára várnak további feltöltést, hiszen az így tud életben maradni. Mindeközben a feltöltött tartalmakkal a közösség tagjai érzelmileg is kapcsolatba kerülnek egymással, hiszen saját érdeklődésüket, alkotásaikat osztják meg egymással, ellentételezés nélkül.

Tudományos közegben

Tudományos közegben a másolás vagy utánzás bármilyen formája elitélendő és a közösség rosszallását váltja ki, ha valaki mégis megteszi. Amennyiben valamilyen formában megvásárolják, tehát fizetnek a felhasználni kívánt forrásért (akár könyv vásárlás, akár adatbázis elérés megvásárlása által), úgy a vásárló jogosulttá válik annak felhasználására, az előírt hivatkozási normák betartása mellett. A tartalom létrehozója tudományos körökben elismerésre tesz szert munkája által, amit sokkal jelentősebbnek tart mint a jogdíjakból befolyó pénzeket. De mégsem elhanygolható, hogy az így kapot javadalmazást később a tudományos közösségen kívül is felhasználhatja (elköltheti), míg az ismertség a közvetlen környezetében él. Ezek mellett a körülmények mellett, a tudományos világban nem beszélhetünk ajándékozásról.

Ajándékközösség formái

Anarchista felfogás szerint Thomas Hobbes szerint

Források

• ↑ Hyde1983: Lewis Hyde: The Gift: Creativity and the Artist in the Modern World. 1. New York: Random House. 1983.  
• Bedolgozandó: Alternatív gazdaság Lexikon: Ajándékgazdaság