Weiszfeiler Gyula

Weiszfeiler Gyula
Életrajzi adatok
Született	1902. július 18. Brassó
Elhunyt	1984. április 9. (81 évesen) Budapest
Ismeretes mint	mikrobiológus immunológus orvos
Nemzetiség	magyar
Pályafutása
Szakterület	mikrobiológia, immunológia
Kutatási terület	a mikrobaktériumok vizsgálata
Szakintézeti tagság	MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
Munkahelyek
Magyar Mikrobiológiai Társaság	főtitkár tiszteletbeli tag
Más munkahelyek	Országos Közegészségügyi Intézet
Akadémiai tagság	MTA; l. 1960, r. 1982

Weiszfeiler Gyula (Brassó, 1902. július 18. – Budapest, 1984. április 9.) magyar mikrobiológus, immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja.

Élete és munkássága

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Földművelésügyi Népbiztosságon dolgozott. Egyetemi tanulmányait Párizsban (1920/21), Brüsszelben (1921/22), Jénában (1922-24) és Genfben (1924-28) végezte. 1925-ben Genfben doktori címet szerzett természettudományokból, majd 1928-ban orvosi diplomát.

1928-30 között a Berlini Immunológiai Kutatóintézetben, majd 1931-32 között a svájci Institute de Hygenie-ben (Zurich) kezdte kutatói pályafutását. Előbb az immunológia, majd a mikrobiológia felé fordult érdeklődése, majd a tuberkulózissal kezdett behatóbban foglalkozni.

1932 és 1952 között a moszkvai Központi Tuberkulózis Intézet mikrobiológiai osztályának vezetőjeként munkálkodott. Közben (1941-43 között) Sverdlowsk-ban is dolgozott. 1952 és 1957 között Taskentben, a Tuberkulózis Kutatóintézet Mikrobiológiai osztályát vezette. 1957-58-ban ismét Moszkvában, a Poliomyelitis Kutatóintézet igazgatója lett, egyetemi tanári címmel. Nevéhez fűződik több új, patogén TBC baktériumtörzs (M. simiae, M. asiaticum) felfedezése és a BCG vakcina hatékonyságának meghosszabbítása liofilezéssel.

1958-ban tért vissza Magyarországra. Előbb az Országos Közegészségügyi Intézetben dolgozott, majd az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) munkatársa lett, ahol az immunológiai osztályt vezette 1963-ig. Foglalkozott a járványos gyermekbénulás elleni Sabin-féle élő vakcina vizsgálatával is, részben neki köszönhető, hogy 1960-ban elkezdődött a Sabin-cseppek magyarországi alkalmazása is.

Fő kutatási területe a mycobaktériumok vizsgálata volt. Közreműködött a KOKI mikrobiológiai osztályának, majd az MTA Mikrobiológiai Kutatócsoportjának megalapításában és az új kutatóintézet fejlesztésében.

1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1982-ben rendes tagjává választották. 1959 és 1966 között a Magyar Mikrobiológiai Társaság főtitkáraként, utána annak tiszteletbeli vezetőségi tagjaként dolgozott. Az Acta Microbiologica szerkesztőbizottságának is tagja volt.

1984-ben hunyt el Budapesten. A Fiumei Úti Sírkertben temették el. A temető MTA-parcellájának D–6-os sírjában nyugszik, 2004-ben védték le nyughelyét.

Főbb művei

• Control of Poliomyelitis by Live Oral Vaccine (1961)
• Die Biologie und Variabilität des Tuberkelbakteriums und die atypischen Mycobakterien (Budapest, 1969)
• Proceedings of the Microbiological Research Group, Vol. 1-4 (ed., 1966-1971)
• Atypical Mycobacteria (ed., 1973)

Források

• World's Who's Who in Science (1st Edition, Marquis Who's Who, 1968)
• Two Thousand Men of Achievement (4th Edition, ed. Ernest Kay, Melrose Press, London, 1972)
• Who's Who in the World (4th Edition, Marquis Who's Who, 1978)
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• História - Tudósnaptár – Weiszfeiler Gyula. MTA KFKI. (Hozzáférés: 2011. december 11.)
• 27. MTA-parcella. Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
• A Kerepesi úti temetőben (Fiumei úti temető) levédett sírok. Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság. [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 16.)

További információk

• Nász István. „Weiszfeiler Gyula 1902-1984”. Magyar Tudomány (1984/9).